Egyik végén zárt üvegcsövet,
kémcsövet tegyünk ferdén üvegpohárba! A csőbe tegyünk valamilyen nehezéket,
például homokot, kavicsot, sörétet, és dugjunk bele egy ceruzát vagy egyéb
pálcikát. Nézzünk az ábra szerint a pohár nyílásán át a csőre. A csőbe
tett tárgy természetesen jól látható.
Öntsünk most lassan vizet
a pohárba, és megint felülről nézzünk, a csőre! Azt látjuk, hogy a csőben
levő tárgyak fokozatosan eltűnnek szemünk elől, miközben emelkedik a víz
a pohárban, és az üvegcső felénk eső oldala ezüstösen fénylik. A
tárgyak ez alatt a tükröző felület alatt tűnnek el.
Ez a jelenség azért meglepő,
mert hiszen az üveg is, meg a tiszta víz is szinte teljesen átlátszó, és
mégsem látunk át rajtuk.

Tartsuk ujjunkat a pohár
oldalához, és kissé mozgassuk! A cső tükröző felületén, mint tükörben látjuk
ujjunk képét, mint ahogyan a délibáb látszólagos víztükrében is látjuk
azoknak a tárgyaknak a tükörképét, amelyek a tükröző felület felett vannak.

Magyarázat
De miért nem
látjuk a csőben levő ceruzát és más tárgyakat?
Hiszen ezekről akkor is
jut fény a szemünkbe, ha víz van a pohár-ban, mert a levegőből a vízbe
jutó fénysugár sohasem verődik vissza teljesen! Ez valóban így is van,
de a szemünkbe jutó ragyogó, teljesen visszavert fényhez képest kevés a
csőben levő ceruzáról, a sörétről jövő fény, úgyhogy nem is látszik a nagy
fényesség miatt; hasonlóan ahhoz, ahogy nappal a csillagok fénye sem látszik
a még fényesebb nappali égboltozat mögött.
Nézzünk a oldalról a
pohár oldalán keresz- tül a csőre, nincs teljes visszaverődés, látjuk a
csőben levő tárgya-kat. Ugyanezt tapasztaljuk akkor is, ha jobban elfektetjük
a csövet a vízben.