Feltöltött síkkondenzátor lemezei közé 30-60 cm hosszúságú szigetelő fonalon lógassunk kis fémtárgyat (pl. csavaranyát) vagy begrafitozott (esetleg sztaniollal bevont) pingponglabdát! Az inga lengeni kezd, és az ingatest a kondenzátor lemezeinek ütközve hangot ad.

Figyeljük meg, hogy az ütközések az idő múlásával egyre ritkábbá válnak, majd meg is szűnnek, mert az inga kisüti a kondenzátort. A kisülés folyamatát érdemes a kondenzátorra kapcsolt, skálával ellátott elektroszkóppal követni. Az elektroszkóp jelzi, hogy az inga ütközései során a kondenzátor töltése fokozatosan csökken.

Az inga úgy indul el, hogy a kondenzátor töltött lemezei az ingatest töltéseit megosztással szétválasztják, s bár a kondenzátor terét homogénnek szokás tekinteni, csekély inhomogenitás mindig fellép. Emiatt az inga megindul valamelyik pólus felé, és nekiütközik. Ott leadja az adott lemezzel ellentétes töltést, és ugyanakkor fel is töltődik. Ezután működése már folyamatos, mert a feltöltött testet a feltöltő lemez taszítja, a másik pedig vonzza. A másik lemezhez ütközve ugyanez a jelenség zajlik le.
 

Megjegyzések:

• - A kísérletnek igen sokféle változata ismeretes. A harangjáték működik feltöltött leydeni palack és földelt lemez, vagy Van de Graaf-generátor gömbje és földelt lemez között is.

• A kísérlet felhasználható annak illusztrálására, hogy az elektrosztatikus tér munkavégzésre képes. A következtetések levonásakor azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a tér energiájának csak elhanyagolható része alakul az inga mozgási energiájává. Az energiaátalakulási folyamat döntő része a töltéssemlegesítődés során zajlik le.

•  Felhasználhatjuk a kísérletet a konvektív áram illusztrációjaként is.