Ismét a főváros kebelén - ismertető
Dr. Horváth László:
Sokan, sok helyen megkérdezik tőlem: most, hogy kiestetek a pikszisből és már nem vagytok a Telekom bázisiskolája, mit tanítotok a Gyáli úti Puskásban?
Ugyanazt, ugyanúgy, csak már nem kell elmenni a Critical Massra biciklivel, valamint nem kell feltölteni hétfőnként az üres sorokat a Mindentudás Egyetemén. (Habár az utóbbi már nem is működik … Lehet, hogy ezért lettünk szélnek eresztve? Erre nem is gondoltam!)
Attól, hogy a Telekom lelépett, a „cuccot” nem vitte el. A befektetett 5 milliárd forint itt maradt. A laborok felszereltsége európai színvonalú. A stúdiók világszinten állnak. Nem kell a Millenárisra menni egy jó felvételt készíteni. A tornacsarnokot ránk – a Puskás Technikum közösségére – hagyta a Telekom, annak ellenére, hogy ők építtették, és az ő támogatásukkal lehet benne 120 perc alatt egy 600m2-es stúdiót kialakítani. A tetőről a bázisállomásokat sem vitték el. Csak eddig a bázisiskola tartozékai voltak, most meg bérleti díjat fizetnek érte. Ja, és a „Mass” is, legyen diák vagy tanár: kiváló. Éppen most, október 6-án Aradon jóval a kritikus felett: 500 fő volt jelen.
Visszatérve a címre: mindenhol, mindenkinek és mindennek felvesszük a hangját és a „képét”. Ezt digitális jellé alakítjuk: 1-esek és 0-k sorozatává. Becsomagoljuk. Ha kell, egy feltörhetetlen „lakatot” is teszünk rá. (Jó, egy „nehezen feltörhető” kódolással látjuk el.) Megcímezzük. És jó postás múlttal rendelkező iskola módjára elszállítjuk a címzetthez. Ott kicsomagoljuk. Ellenőrizzük, hogy minden megjött-e. Ha valami nem érkezett meg, vagy megsérült a „szállítás” során: újra lekérjük. Amikor minden bit – és ezt hangsúlyoznám – minden egyes bit rendben megérkezett, akkor a címzett számára érthető formájúvá alakítjuk. Ha hang volt, fülhallgatóba, hangszóróba, hangfalra kerül, ha kép volt, kijelzésre, kivetítésre kerülhet, és ha szöveg volt, monitor vagy nyomtató a végcél.
Hogy „kineka”, „mineka” képét, hangját vesszük fel? Amire igény van. Lehet az a hang a rádióstúdióban, és lehet az a kép a tv stúdióban, vagy koncerttermekből is, de az utcán mobilján telefonáló tini hangját is felvesszük, kódoljuk, továbbítjuk, visszaalakítjuk. Ha el akar kéredzkedni az édesapjától, akkor az ő (he) számára …, ha plázába hívja a barátnőjét, akkor a leányzó a címzett, tehát az ő (she) számára …, de ha a bankrablók tárgyalnak a túsztárgyalóval, azt az „utat” is mi biztosítjuk.
Meg a „rosszfiúkat” éppen likvidálni készülő mesterlövészek közötti kommunikációt is mi biztosítjuk, igaz, nem az előbbivel azonos „csatornán”, de mindkettő digitális, mindkettő rádiós és védett. Persze volt arra is példa, hogy a felettünk 320 km magasan száguldó Nemzetközi Űrállomáson dolgozó Simonyi Károly dr.-ral beszélgettünk. A képet a NASA közvetítette, és a kommentárt a leszállás után a saját tv stúdiónkban vettük fel. Így lesz kerek egész egy riport, pontosabban film vagy videoklip.
Az eleje, vagyis a felvétel meg a vége, a lejátszás szinte mindenki által ismert, így aztán igen népszerű foglalatosság. Miután a betévedő laikus rájön, hogy az operatőr nem az, aki a kamerát mozgatja, és hallgatóval a fülén belenéz a nagy állványos dobozba, inkább kameraman szeretne lenni. Még a hangtechnikus és a világosító is népszerű, de a vágóasszisztensnek már időigényes, profi munkát kell végeznie a számítógép előtt ücsörögve – ezért ez kevéssé népszerű.
A kép és hangcsomagok szállítása, elosztása is a mi elkötelezett, technika iránt érdeklődő tanítványaink feladata. Az információt, vagyis a csomagokat rádióhullámok segítségével – direkt vagy szórva – továbbítjuk fix vagy mozgó felhasználók felé, illetve vezetéken (újabban ez főként üvegszálat jelent) hozzuk-visszük.
Nem a közeg vagy a tartalom a lényeg, hanem az, hogy mindből csomagok lesznek, mint a régi postás időben. Nincs új a Nap alatt!
Hogy én csúsztatok? Csak egy iciri-picirit.
Régen tintával írták fel a címeket, ma számítógéppel …
Régen franciául írták fel: ”Mösziő” L. Horváth. Manapság angolul: lacibacsi”et”puskas.hu
Régen a gyorsvonat 120 km/óra sebességgel vitte a csomagot, ma meg fénysebességgel száguld…
De a postásokat is anya szülte és a távközlési informatikusokat is …
meg a postai technikum is a Gyáli út 22-ben volt,
most meg a fővárosi média-informatikai is, és a lényeg:
mindkettőnek Puskás Tivadar volt/van/lesz a neve!!!