1. Erőhatás és erőtörvény fogalma

    Erőhatás

    • A testek olyan kölcsönhatását, amely során megváltozik a test mozgásállapota vagy alakja erőhatásnak nevezzük.
    • Az erőhatás elsődleges következménye mindig a mozgásállapot-változás.
    • Az alakváltozás csak másodlagos következmény, mert mozgásállapot-változás nélkül nem jöhet létre alakváltozás.
    • Az erőhatásnak fontos jellemzője az iránya is. Tehát az erő vektormennyiség.
    • Minden erőhöz hozzárendelhető a támadáspontja és a hatásvonala.
      • Támadáspont: Az a pont, ahol az erőátvitel történik egyik testről a másikra.
      Hatásvonal: Az az egyenes, amely átmegy az erő támadáspontján, és az erő vonalába esik.

    • Az erő nagysága megegyezik a lendületváltozás sebességével.

    • Állandó tömeg esetén a törvény másképp is megfogalmazható:
      A testre ható erő egyenesen arányos az általa létrehozott gyorsulással, az arányossági tényező a tehetetlenség mértéke, a tömeg.

    • Az erő mértékegysége: newton

      • 1 N az az erő, amely egy 1 kg tömegű test sebességét 1 s alatt 1 -mal változtatja meg.

      Az erőre vonatkozó legfontosabb törvényeket Newton fogalmazta meg.

    Newton I. törvénye

    Minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg környezete meg nem változtatja mozgásállapotát.
    Ez valójában Haygensnek a változás okáról, és Descartesnek a kölcsönhatás elvéről megfogalmazott gondolatainak mozgásállapot-változásra alkalmazott formája.

    Newton II. törvénye

    Az erő nem más, mint a lendületváltozás sebessége.

    • Ha ez erő állandó, akkor  formában írható fel.
    • Ha a tömeg állandó, akkor formában írható fel.

    Newton III. törvénye

    Ha A test erőt gyakorol a B testre, akkor a B test is erőt gyakorol az A testre. A két erő egyenlő nagyságú, közös hatásvonalú, de ellentétes irányú.
    Mivel az erő és az ellenerő mindig különböző testekre hat, nem lehet őket összegezni.

    Erőtörvény

    Az erő megadható az erőhatást kifejtő testet jellemző mennyiségek segítségével is.
    Azt a matematikai összefüggést, amely a testet jellemző mennyiségek segítségével fejezi ki az erőhatást, erőtörvénynek nevezzük.

    Az erőtörvény nem magára az erőhatást kifejtő testre, hanem a kölcsönhatásban részt vevő test tulajdonságaira, képességire jellemző.

  2. Erőtörvények
    1. Rugalmas erő
      • Rugalmas erőnek nevezzük a rugalmas testek alakváltozása közben fellépő erőt.
      • A rugalmas erő nagysága egyenesen arányos a hosszváltozással.
      • A rugalmas erő iránya ellentétes a hosszváltozással.
      • A rugalmas erő egyenesen arányos a rugalmas test hosszváltozásával, de a hosszváltozással ellentétes irányú. Az arányossági tényező a rugóállandó.

      Ez az erőtörvény a megfeszített rugó mozgásállapot-változtató képességére jellemző. Másképp lineáris erőtörvénynek is nevezzük.

    2. Súrlódási erő

      A súrlódás oka a felületek egyenetlensége. A felületek egymáson való elmozdulásakor a „recék” egymásba akadnak, és így akadályozzák a mozgást.

      Ha az érintkező felületek nagyon simák, még nehezebb a felületeket egymáson elmozdítani. Ilyenkor a tökéletes érintkezésnek köszönhetően az érintkező felületek részecskéi között kémiai kötések alakulnak ki. Így amikor a felületeket egymáson el akarjuk mozdítani, a kémiai kötéseket kell felszakítani.

      A súrlódás gyakran hasznos, pl. járáskor, járművek gyorsításakor, vagy amikor krétával írunk a táblára.

      De tapasztaljuk a súrlódás káros hatását is, pl. a fék kopása, gumiabroncs kopása, forgó alkatrészek egymáson való csúszása. Az utóbbi esetben a súrlódás csökkentésére kenőanyagot használnak.

      1. Tapadási súrlódási erő
        • Nyugvó, érintkező testek esetén lép fel, ha az egyikre erőt fejtünk ki, de még nyugalomba marad.
        • A tapadási súrlódási erő mindig a húzóerővel ellentétes irányú.
        • A nyugalmi állapotból következik, hogy nagysága mindig a húzóerő nagyságával megegyező.
        • A tapadási súrlódási erő maximális értéke megegyezik annak a húzóerőnek az ellenerejével, amelynél a test még éppen nyugalomban van.
        • A tapadási súrlódási erő maximális értékének a jele: , vagy .
        • A tapadási súrlódási erő egyenesen arányos a felületeket merőlegesen összenyomó erővel, az arányossági tényező az érintkező felületek minőségére jellemző tapadási súrlódási együttható.

      2. Csúszási súrlódási erő
        • A csúszási súrlódási erő az egymáson elmozduló felületek között lép fel.
        • Nagysága nem függ a felületek egymáshoz viszonyított sebességétől, és az érintkező felületek nagyságától.
        • A csúszási súrlódási erő egyenesen arányos a felületeket merőlegesen összenyomó erővel, az arányossági tényező az érintkező felületek minőségére jellemző csúszási súrlódási együttható.

        • A csúszási súrlódási erő iránya megegyezik a két érintkező test egymáshoz viszonyított sebességének irányával.
      3. Gördülési súrlódási erő
        • A testek egymáson könnyebben mozgathatók, ha egymáson el tudnak gördülni. Ilyenkor a felületek egyenetlenségei — mint a fogaskerekek — kiemelkednek egymásból anélkül, hogy letörnének, vagy az egész testnek meg kellene emelkedni, hogy elmozdulhasson.
        • A gördülési súrlódási erő egyenesen arányos a felületeket merőlegesen összenyomó erővel, az arányossági tényező az érintkező felületek minőségére jellemző gördülési súrlódási együttható.

        A súrlódási erőtörvény az érintkező felületek közt fellépő kölcsönhatás mozgásállapot-változtató képességére ad felvilágosítást.

    3. Közegellenállási erő

      4. Ha a közegben egy test mozog, akkor a közeg egy olyan erőt fejt ki rá, ami csökkenti a testnek a közeghez viszonyított sebességét. Ez a hatás a közegellenállás, amelyet a közegellenállási erővel jellemzünk.

      A közegellenállási erő egyenesen arányos a közeg sebességének, a homlokfelület nagyságának és a közeg és a test egymáshoz viszonyított sebességnégyzetének szorzatával, az arányossági tényező a közegellenállási tényező fele.

    4. Gravitációs erő
      • Bármely két test között van gravitációs vonzás, amely a gravitációs erővel jellemezhető.
      • Tömeggel rendelkező testek között fellépő kölcsönhatást Newton fogalmazta meg 1686-ban.

      Bármely két tömeggel rendelkező test között fellép a gravitációs erő.
      Ez az erő egyenesen arányos a két test tömegének szorzatával, és fordítottan arányos a két test közötti távolság négyzetével.       Az arányossági tényező a gravitációs-állandó.

      A gravitációs-állandót Newton felismerését követően majdnem 100 évvel később Cavendish állapította meg.

    5. Nehézségi erő
      • A szabadon eső testek g gyorsulását létrehozó erőt nehézségi erőnek nevezzük.

      • A nehézségi erő iránya a Föld forgása miatt kissé eltér a gravitációs erő irányától.
    6. Súlyerő

      7. Az az erő, amellyel a test nyomja az alátámasztást vagy húzza a felfüggesztést.
      Jele: G vagy Fg

    Nem csak a mechanikán belül van erőtörvény.
    Erőtörvény például a Coulomb-féle erőtörvény vagy a Lorentz-féle erőtörvény.

    Nem erőtörvény a centripetális erő  vagy az , mert az így megadható erőt bármilyen eredetű erőhatás létrehozhat.

  3. Kényszererők és meghatározásuk

    4. Az égitestek, az elhajított testek szabad mozgást végeznek. Pályájukat nem befolyásolja semmi kényszerítő hatás.

    A fonálinga lengése kényszermozgás. Az ingatest szabad mozgását a fonál befolyásolja.
    A kényszererő oka, hogy a kényszererőt kifejtő test valamilyen kicsiny alakváltozást szenved.
    A kényszererő mindig merőleges a pálya görbéjére vagy a felületre.

  4. Tehetetlenségi erők
    • A mindennapi életben legtöbbször inerciarendszernek köszönhető körülmények között vagyunk.
    • Ha azonban egy vonat elindul, kanyarodik vagy megáll velünk, azt elfüggönyözött fülkében is észrevesszük, sőt meg is tudjuk különböztetni egymástól az ilyen eseteket.

      • A gyorsuló vonatkoztatási rendszerek tehát nem egyenértékűek, mert az inerciarendszertől és egymástól is megkülönböztethetők.

    • Ugyanazt az eseményt egy gyorsuló vonatkoztatási rendszerben lévő megfigyelő másként észleli, mint az, aki inerciarendszerből figyeli.

    Az eltéréseket a gyorsulva mozgó megfigyelő számára ismeretlen eredetű erőhatások következményeként magyarázza. Ezeket a feltételezett erőhatásokat a tehetetlenségi erőkkel jellemezzük.

    A gyorsuló vonatkoztatási rendszerben észlelt jelenséget, az inerciarendszerben érvényes szabályokkal, csak úgy lehet leírni, hogy feltételezzük a tehetetlenségi erőhatásokat is.