Ballagás 2011
12. a osztály (osztályfőnök: Alapiné Ecseri Éva)
12. b osztály (osztályfőnök: Beregszászi Zoltán)
13. e osztály (osztályfőnök: Dezséri Csaba)
12. a osztály
12. b osztály
13. e osztály
Ötven éve végzett öregdiákok egy csoportja
A Puskás Technikum 452 fős diákságának képviseletében:
Szedelényi János, az iskolai diákönkormányzat elnöke,
a 2010/11-es OSZTV műszaki informatika szakma aranyérmese
Fröhlich Henrik, az iskola volt diákja, az iskolaszék jelenlegi elnöke és
a Puskás Tivadar Rádióklub, a HA5KBF elnöke
Marosvölgyi Ágnes, a Centroszet – azaz „a mi TISZK-ünk” – oktatási igazgatója
Vasváriné dr. Menyhárt Éva, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára
(aki az elektronikus hírközléssel, a spektrum- és frekvenciagazdálkodással,
az audiovizuális médiaszabályozással, továbbá a postaszabályozással
kapcsolatos feladatokért felelős)
Dr. Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum
(újabb öt évre megválasztott) igazgatója ünnepi beszédet mond
A 12. a osztály ballagási ajándéka az igazgató úrnak,
egyenesen a Sziklakórházból
Vasváriné dr. Menyhárt Éva korábbi munkahelyén, a Matáv dolgozójaként
aktív tagja volt a cég asztalitenisz-csapatának,
így nem véletlen, hogy a ballagáson is boldogan kiállt egy rendhagyó játszmára
Sik Dáviddal és Szedelényi Jánossal, a két új Puskás-emlékgyűrűs diákkal
Érkezik a zsámoly az „imához”…
„Mi, magyarok, Árpád vérei, Álmos fiai, könyörgünk hozzád, védasszonyunkhoz, Éva! Legyél a mi Máriánk! Légy a mi Teréziánk! (Nem a kalkuttai, mert az Terézanyu lenne!) Légy a mi Mária Teréziánk! Lábad elé vetjük az összes forgatógombot, csatornaváltót és távszabályzót. Életünket és vérünket ajánljuk fel Neked, csak ne szórd tovább a drága magyar spektrumot. Ámen” – szólt dr. Horváth László igazgató Vasváriné dr. Menyhárt Éva helyettes államtitkárhoz az imazsámolyon térdepelve
„Íme, itt a marsallbot” – mutatja dr. Horváth László igazgató.
A 2011/12-es tanévben (vagyis a Puskás jubileumi, 100. tanévében, egyúttal 12 évvel az első TUDOK után) ismét a Puskás Tivadar Távközlési Technikum rendezheti meg a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának döntőjét
Karner Judit tanárnő, Sik Dávid és Szedelényi János osztályfőnöke
méltatja a két új Puskás-emlékgyűrűs diákot
Sik Dávid és Szedelényi János – ujjukon a frissen kapott Puskás-emlékgyűrűvel –
a saját nevüket tartalmazó emlékszöget verték az iskolazászló rúdjába
Puskás-emlékgyűrűsök a büszke család „gyűrűjében”
Az 50 évvel ezelőtt ballagott diákok képviseletében Benkő István
vert emlékszöget az iskolazászló rúdjába
Az egyik arany technikusi oklevél átvétele dr. Horváth László igazgatótól
„Itt bujkál a távközlés szelleme!” – mutatja dr. Horváth László igazgató az öregdiákoknak.
A Puskás udvarán látható bútorszállító hű másolata annak, amelyből 1923-ban az első kísérleti rádióadást sugározták
Dr. Horváth László igazgató ballagási beszéde
Szívet melengető érzés a Gyáli úti alma mater 99. tanévének ballagási ünnepén a dicsőségben lubickolva, ismét igazgatóként megszólalni. Mert,
Hölgyeim és Uraim!
Megúsztuk! Nem söpört el az iskolabezárás árja. Egy éve még, a Magyar Telekom zászlós hajójaként, az alattomos zátonyok között bukdácsoló, tépett vitorlázatú korvettként araszolgató technikumot igyekeztem csendesebb vizekre kormányozni. Ma meg?
Ma meg Budapest székesfőváros egyetlen önálló, atommeghajtású anyahajójaként, mérföldekkel megelőzve a többieket hasítunk a minden elképzeltnél viharosabb tengeren, a felsőoktatás, a közoktatás, a szakképzés csendesülni nem akaró viharos tengerén.
De álljunk meg egy pillanatra! Csendesedjünk el! Éreznek bármi remegést? Én semmit! A fedélzet stabilan, vízszintesen áll. Sem jobbra, sem balra nem dől. Gyorsítás, lassítás, bukdácsolás, vészfékezés?... hirtelen irányváltás? Nincs. Nincs! Nincs!!! Teljes gőzzel előre! Irány az éjszaka. Cél a csillagos ég! Fel a 100. tanévre!
Egyet nem vállalhatunk: a mostani 99. tanév túlszárnyalását. Emberileg, még az Úr segítségével sem lehet többet teljesíteni. Hogy is volt?
Október 6-án, 500 bizony dalolva ment Aradra a Gyáli útról tanár s diák! Eddig Arad 162 éves történetében még soha nem koszorúzott 200-300-nál több ember. Néhányszor tízen szokták volt elénekelni a betiltott Székely himnuszt. Most meg csak úgy zengett: „Ki tudja, merre…” (Itthon médiavisszhang meg zérus. Ja kérem, nagy úr a vörösiszap…) Ilyenkor kezdek hinni az összeesküvés-elméletekben…
Bosszúból ősszel Sárospatakról egy szép díjat hoztunk el, mert mi szépen is tudunk beszélni. Mármint a diákok. (Én állítólag csúnyán beszélek, írta rólam egy névtelen feljelentő. Igen, igaza van. Én valóban csúnyán beszélek, káromkodok, sőt disznó vicceket is szoktam volt – kacagva – mesélni. De hogy ehhez mi köze a Fővárosnak? De lépjünk tovább!...)
Ősszel megszállt bennünket több ellenőrző bizottság is. Egyik azt tanulmányozta, hogy mi lesz nálunk a tehetségekkel. Tetszettek nekik az itt látottak. Három évre „Kiválóan Akkreditált Tehetségpont” lettünk. Ilyen lett például a Szegedi Tudományegyetem is. (Tudják, ott Szent-Györgyi Albert, itt meg Békésy György volt Nobel-díjas tanár kb. egy időben a két háború között.) Szeged városa nagyon büszke rájuk. A fővárosi fenntartású iskolák közül mi nyertük el egyedül a kitüntető címet, a Kiváló Érettségiztető Központ mellé egy újabb réztáblát. (Vettem is a januári új fizetésemből egy üveg Sidolt, mert a 2011-es költségvetésbe az „nem fér bele”!)
A december, január csendesebb volt. A félévkor vagy harmincan megbuktak, legalább 60 tárgyból. A negatív bajnok 8 tantárgyból, a tesi is csak „bélás” lett. Már egészen nekikeseredtem, mit szól majd az új fenntartó, a Főváros…? Fogalmaztam magamban a mosakodó szöveget. Nehezen szokjuk az új körülményeket… Mindent megpróbáltunk megtenni… Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa… és akkor a mi „jereváni rádiónk”, a CoolFM egy furcsa hírrel lepett meg. Tetszenek emlékezni?
A jereváni rádió jelentette 1982-ben, a brezsnyevi idők csúcsán:
„Moszkvában, a Vörös téren Mercédeszeket osztogatnak.”
Majd jött a cáfolat szépen sorjában:
„Nem Moszkvában, hanem Leningrádban” (akkor nem Szentpétervár volt a város neve).
„Nem a Vörös téren, hanem a Péter-Pál erődben.
Nem Mercédeszeket, hanem Zsigulikat.
Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”
A mi 2011. márciusi „jereváni” hírünk így hangzott:
„Az Ecseri út sarkán áll egy templom.”
Ez igaz. Lajos atya a plébános. Mi ebben a hír? Jött a cáfolat:
„Nem Ecseri út, hanem Cseri Sanyi.
Nem a sarkán, hanem a nyakában.
Nem áll, hanem lóg.
Nem templom, hanem Implom.”
Vagyis egy 12. a osztályos Puskás-diák, Cseri Sándor megnyerte az Implom Józsefről elnevezett helyesírási versenyt Gyula városában.
(Most lehet tapsolni! Sanyikám, Cseri, álljál már fel.)
Hölgyeim és Uraim!
Gyér volt a taps! Kevés volt az ujjongás. 25 éve rendeznek helyesírási versenyt Gyulán. Ott budapesti még soha nem nyert, és éppen egy nyavalyás szakközepes? Másnap a nagyobb humán egyetemi városokban – Debrecen, Szeged, Pécs – összehívták a gyakorlóiskolák magyartanárait. Kukoricára kellett térdelniük. Letépték az ingeik hátát, kiosztották a szöges korbácsokat, és azóta is vezeklő szőrcsuhában, a legújabb akadémiai szabályokat mormolva lépdelnek tovább, tovább, és „Megvert a mi Istenünk, kikaptunk a Puskástól” – üvöltik az éjszakába.
És ezután a Gyáli úton elszabadult a pokol! Cseri Sanyi hihetetlen győzelmén mindenki felbuzdult, fogadkozott és nyert.
Míg a SZÉTV-en elektronikából mindenki az új csillagot, Cseri Sanyit figyelte, Veres Dani hozta az aranyat. Jó, Sanyi lett az ezüstérmes. Hogy az elnökségben unatkozó Centroszet-főnöknek, Némedy Jancsinak is valami biztatót mondjak, a bronzérem a Boronkayé lett, tehát elektronikában Magyarországon a 2010/11-es tanévben: We (vagyis a mi TISZK-ünk) are the best!
OKTV matek: az első öt helyen a mi TISZK-ünk, a Boronkay és a Puskás osztozott. „Overdosé” lett az ezüst.
OKTV fizika aranyérem: Béres Bertold, alias: „Overdose” 12. b. (Stand up! Taps!)
A Janiról majdnem megfeledkeztem… OSZTV műszaki informatika: a 10 fős döntőben 8 Puskás-diák és a három érem:
Szedelényi János
Sik Dávid
Danyi Ádám
Puskás Technikum, Gyáli út. Hungary.
Ez volt az a győzelem, ami végre eljutott az „istenek” fülébe is. És mivel kátyúban vergődő magyar gazdaságunk szekerének kerekét csak a jövő informatikusai cibálhatják ki a dagonyából, megtisztelte – igaz, csak 20 percre – iskolánkat és a magyar szakképzést Dr. Nyitrai Zsolt, az infokommunikációért felelős államtitkár úr is egy díjkiosztás erejéig. (Jani azóta nem mosott kezet.)
Itt is – We are the best!
Hogy mi van még? 21 dolgozattal indultunk a regionális TUDOK-on, amely köztudottan egy lejtős, erősen lejtős pálya. Az országos döntőn azért jött a nagydíj, ahogy tavaly is. Még nincs végső sorrend, de megnyertük az összesítést. Vagyis a Tudományos Diákkörök Országos Versenyén 2010/11-ben az összesített pontszámban: első a Puskás.
Itt a „marsallbot”: a XII. TUDOK 2011/12-es országos döntőjének megrendezési jogát a 100. tanévét ünneplő PTTT kapta meg. (Itt jegyezném meg, hogy az elsőt is mi rendeztük meg 2000-ben. Ott díszeleg az emléknapóra a falon! Az akkori fenntartó, a Matáv állítatta.) Jövőre emlékfát ültetünk. Mellette hatalmas gránittömbbel. Ilyen zátonyokat sikerült kikerülnünk a 2010/11-ben felirattal.
(Erről jut eszembe, hogy Prusinszki István tanár úr kezdeményezésére még az 1980-as évek közepén indult a Puskás Kupa. Ez egy nemzetközi, tíz középiskolát felölelő sportverseny. A jubileumi, 25. tornáját 2012 áprilisában szintén mi rendezzük.)
Hölgyeim és Uraim!
Elnézést kell kérnem néhány zseniális diákunktól és felkészítő tanáruktól, de csak említésükre maradt idő.
A Tömörkény István irodalmi versenyen a novella, a mese mellett végre a riport kategóriában is hoztuk a győzelmet.
A Gordiusz becslési verseny legjobb budapesti csapatának járó serleg harmadszori elnyerésével örökre a Puskásé lett a trófea.
Az egyetemisták között az Országos Tudományos Diákkörök Versenyének egyik különdíját hozta el az Eördögh–Pozsonyi páros, pedig csak 12.-esek. (Stand up! Taps!)
Miután tavaly Böröczki Zoli izommotorjával megnyerte az innovációs versenyt és Lisszabonban érdemesnek találták, hogy Európát a világversenyen képviselje, a jövő héten Houstonba utazik. (Hol vagy, Zoli? Fel kellene állni! Taps!)
Hölgyeim és Uraim!
Amint Önök is látják, az új motort kapott hajó az új – már fővárosi zászlóval – ismét az élre állt. A zászlós hajó kitüntető címet az új admiralitás nem vonta meg, de nem is adta oda.
A régi balanszokat – a bezárás rémét – sikerült ledobnunk. Helyette nap mint nap újabb balanszokat kapunk. Szeptembertől megszűnik a nyelvi projekt. Csak egy helyettesem lesz. 2012-ben már nem indulhat új nyelvi előkészítő osztály…
És akkor a honvédelmi képzésről, a médián kívül, a minisztériummal még szó sem esett. Vagyis az anyahajót egy közalkalmazott, egy „J14” irányítja, nem egy „sorhajókapitány”.
Mindennek eljön az ideje… Mit hoz a jövő?
Hajrá Puskás!
Karner Judit: A nagy verseny
A két új Puskás-emlékgyűrűs, Szedelényi János és Sik Dávid méltatása
Nem sportverseny – nem futás, ugrás vagy kosárlabda. Olyannyira nem, hogy két versenyzőnk fej-fej mellett haladva minden évben a négyesért küzdött, azért, hogy le ne körözzék őket. Mert hogy néz ki az a bizonyítvány, ha minden ötös, de a testnevelés hármas. Pedig igyekeztek. Másban is, de ott dobogósok és pontszerzők lettek.
9.-ben Jani a Gordiusz matematikai versenyen körzeti 3. Dávid már ekkor tarolt informatikából: a fővárosban 7., a Gábor Dénesen 13., a Nemes Tihaméron 30.
10.-ben meglódult a szekér. Janinak van két szép első helyezése, a Simonyi- és a Mikola-verseny, ez ugyebár a fizika tantárgy. De jól megy az informatika is: a fővárosin 6., a Gábor Dénesen országos 5. Folytatódik a matematika: a Gordiuszon most már országos 4. Dávid tovább hajtott informatikából: a Gábor Dénesen ő 4. lett, a fővárosin 5., Nemes Tihaméron feljött a 13. helyre. És a csúcs: Sátoraljaújhely plakettje (az aranyérem) és a szóbeli különdíja az Édes Anyanyelvünk Nyelvhasználati Verseny országos döntőjén.
11.-ben Dávid „biztonsági kűrökkel” folytatta, Jani mindenkit elámítva kockáztatott. Így Dávidnak a fővárosi informatikaversenyen az 1. hely jutott, a Gábor Dénesen pedig a 4. Jani az OKTV matematikán lett első. Mindketten aranyérmesek a Kandó TDK-n. De Jani még a fizikát is favorizálta, OKTV-n 15., a Békésyn 2. lett.
12.-ben hasonlóan folytatódott a vetélkedés. Mindkettőjüknek plusz pontot hozó helyezés a Szakmai Érettségi Tanulmányi Versenyen, Dávidnak az informatika OKTV-n, és Jani majdnem duplázott matematikából. De most „csak” országos 2. lett. Igaz, fizikából sikerült 3 hellyel feljebb kerülnie.
És az utolsó tanév, az utolsó nagy verseny. Ki a legjobb szakmából? A válasz természetesen az, hogy ők ketten. Jani 100%-ot ért el a gyakorlati fordulón, Dávidé volt a legjobb szóbeli felelet. Összesítésben: első Szedelényi János, második Sik Dávid.
Ennyi? Nem! Mindezek mellett még maradt rengeteg idejük és energiájuk, hogy mások ügyeivel is foglalkozzanak. Jani napközben az iskola diákönkormányzatának vezetője, egyébként pedig a kollégiumé. Ha úgy hozza az élet, Újbudát képviseli.
Dávid segít a honlapszerkesztésben, az adminisztrációban, az alsóbb évfolyamosokat patronálja.
Amikor a felvételi vizsgán mint leendő osztályfőnökök a nyolcadikos gyerekeket rostáltuk, több szempontot vettünk figyelembe. Most elárulom, hogy én miért ragaszkodtam hozzájuk. Dávid kicsi volt, kerek arcú és mosolygós. Jani magas sovány és komoly. Ez fogott meg bennük első pillanatra, és ez lett belőlük…