Puskás-diákok előadásai a TUDOK-on

Március 25-én, pénteken Békéscsabára utaztunk, hogy részt vegyünk a Tudományos Diákkörök XI. Országos Konferenciáján, azaz a 2011-es TUDOK országos döntőjén. Ígéretes versenynek indult a Puskás számára, hiszen sokan bejutottunk a végső fordulóba.

Klecsány Rebeka és Gerencsér Dorina a „Kalotaszegi motívumok Magyarországon” című előadásukkal a Néprajz–vallástörténet szekcióban képviselték iskolánkat. A történelem szekcióban Majzik Tibor és Kohán Gergely „Relikviák az Aradi Múzeum pincéjéből” című előadásukkal jeleskedtek. Horváth Milán és Sik Dávid a Fizika–matematika–csillagászat szekcióban mutatta be a „Semmiből új, más világot teremtett – Bolyai János geometriája” című előadást. Az Alkalmazott műszaki tudományok szekcióban indultunk a legtöbben. Jelen volt Böröczki Zoltán, aki az izomhuzal motorját mutatta be. Eördögh Balázs és Pozsonyi Miklós a saját készítésű automata benzin-etanol vezérlő eszközüket mutatták be. Gazsó Bence és jómagam pedig az EEG által irányított ébresztőóránkat prezentáltuk a zsűrinek. Az előadókon kívül még egy „delegáció” is jelen volt a Puskásból, ugyanis a stúdiósok felvételt készítettek a Mindentudás Egyeteme online oldala részére.

Többségünk az első nap túlesett az előadáson, így nyugodtan fekhettünk le aludni, de akadtak olyanok is, akik csak másnap reggel adtak elő. A szekcióülések után következett az ebéd, majd a hagyományos faültetési ceremónián vettünk részt. Ennek lényege, hogy minden helyszínen, ahol TUDOK-döntőt rendeznek, a verseny emlékére elültetnek egy fát. Ezután eljött az ideje a várva várt díjátadónak. Itt zenés előadások után került sor az eredmények kihirdetésére. Eördögh Balázs és Pozsonyi Miklós elképesztő sikerrel zárta a konferenciát, ugyanis az első helyezésnél is jobb nagydíjat vehették át. A díjak átadása után igazgatónk, Laci bácsi büszkén vette át a szervezői stafétát az Andrássy Gyula Gimnázium igazgatójától. Ezzel véget ért a békéscsabai konferencia, és kezdetét vehette a jövő évi döntő szervezése, melynek iskolánk ad majd otthont.

Dezse Tibor 12. a

A 6. digit ZH

A Szakmacsoportos Szakmai Előkészítő Érettségi Tantárgyak Versenye kiváló ürügyet adott az érettségire való „nem készülésre”. A résztvevő alanyok még az előző tanévben, önként jelentkeztek Kolozsvári tanár úrnál. Már akkor besettenkedett tudatunkba a „60 – azaz hatvan darab – szóbeli tétel” fogalma. Amikor ezt egy másik fogalommal, nevezetesen az érettségivel hoztuk összefüggésbe, egy legyintés volt a válasz, erre pedig őszinte, jóízű, ám hangyányit mazochista nevetés. Szóval erre a bizonyos nagyhírű elektróversenyre már a nyári szünetben is készülhettünk volna lelkileg. Mivel azonban nem készültünk, így szeptemberben gyorsan, nyersen ért minket a felismerés, mikor is a csütörtöki tripla laboron Koló bácsival gyűrtük a feladatokat.

A felkészülés az év elején kilenc diákkal indult. Tőlünk, az „a”-ból nyolc ember akadt, de a bések négy-öt önkéntese közül csak egy maradt a csapatban. Természetesen hétvégékre töméntelen házi feladatot kaptunk, amit nem fővesztés, hanem egy „fölrúgom, hogy nem esik le…” terhe mellett hétfőnként 8 órakor kellett beadnunk. A szóbeli tételek tanulása kicsit problémás volt. A hatvan tételhez már év eleje óta volt hozzáférésünk számítógépen, és elvileg tanulgattuk őket év közben… Február 20. körül megkaptuk nyomtatott formában, így gőzerővel megindult az igazi tanulás – már akinél… A verseny időpontjáig, március 28-áig akkor még egy hónap volt hátra. És 60 tétel. Lazaaa… Hát nem volt az…

Hihetetlenül gyorsan elérkezett március 25-e, amikor is még bőven volt hátra a tételekből, de egy kétnapos verseny – a TUDOK békéscsabai döntője – itt is tökéletes alkalmat adott a „nem tanulásra”.

Március 27-én, vasárnap nem sokat aludtam… Az utána következő hétfő reggel gyönyörűségesnek ígérkezett. Meleg volt, sütött a nap… Aztán beborult… 11 órakor indult volna a kisbusz Szolnokra, de az egyik infós (merthogy három diákunk informatikából is indult) összetévesztette a személyi igazolványát a tablóképével, így később indultunk… Bertinek szerencséje volt, mert később nagyon kedvesek voltak a regisztrációt lebonyolító személyek. A kisbusszal ment három elektrós: Dani, Sanyi, én, és a három infós: Balázs, László és Berti. A kisbusz irányítása Tarkó tanár úr enyhén szólva határozott kezében volt. A „fedélzeten” lévő díszvendég igazgató úr felesége volt, aki az elektronika szakmacsoport zsűrielnöki tisztét töltötte be a versenyen. Hat elektrós Érdi tanár úrral vonatozott, és a két csapat Szolnokon találkozott. Regisztráció, kollégiumi szobafoglalás; átöltözés; megnyitó… Írásbeli!

Az írásbeli borzasztó egyszerű volt. (Ahogy az elődöntő is.) Ezután következett a féktelen tanulás… Ebből persze nem sok minden lett.

A szóbeli reggele – mint minden ilyen kivételesen jeles nap – számomra szörnyű volt. „Lelki traumát okozott”, és „nem volt egyszerű probléma”. Előző este a hangolt erősítőktől kezdve az oszcillátorokon át a nagyjelű erősítőkig (nem megfeledkezve a multivibrátorokról) lapozgattam a tételeket, erre mit kaptunk? Unipoláris tranzisztort meg transzformátort… Ez borzasztó egyszerű volt: egyszerű, de borzasztó…

A további magyarázkodástól most eltekintenék. Legyen elég annyi, hogy ez a „borzasztás” számomra egy megalázó kilencedik helyre volt elég. De sebaj, mert Veres Dániel megnyerte, Cseri Sándor pedig második lett. Pardavi Tamás a hatodik, míg Balázs Péter a hetedik helyen végzett. Tehát az első tíz helyezett fele a „mi emberünk”. Szabó Attila, Szabó Zoltán és Lengyel Máté sajnos csak az ország legjobb 16 elektrósa közé férkőzött be.

Az infósok is gyönyörűen szerepeltek. Török László kilencedik lett, Eördögh Balázs tizenegyedik, Béres Bertold tizenkilencedik helyezést ért el.

De visszatérve a szóbeli napjára… Ebéd után a délelőtt leszóbelizettek Érdi tanár úrral hazavonatoztak. A jóízű alvás során megpróbáltuk megálmodni a négy digitális technika óra anyagát, amiről a két nap alatt hiányoztunk, és amiből a következő héten írtunk volna ZH-t… Ekkor viszont megtaláltuk az előző dolgozatra vonatkozó „Mikulás-csomagot” a ZH-s lapunkon, amit a többiek hétfőn írtak: „6. ZH: SZÉTV, 5”.

A versenyzőknek nagy megkönnyebbülés túllenni ezen a megmérettetésen. Ugyanis így teljes erőbedobással elkezdhetnek (pihe… és bul..., azaz…) tanulni a vészesen közeledő érettségire.

Horváth Milán 12. a