Az iskola története

 

I. A Posta Tanonciskolája /1912-1950/
II. A Munkaerő-tartalékok Hivatala Ipari tanuló Iskolája /1950-1951/
III. A Posta technikuma /1951-1969/
IV. A Magyar Posta, majd a Fővárosi Tanács szakközépiskolája /1969-1994/
V. A Távközlési Oktatási Alapítvány technikuma /1994-/

 

Az iskola nevének változásai:

 

Magyar Királyi Posta Műszerész Tanonciskola /1912. október 24./
Magyar Posta Műszerész Tanonciskola / Iparostanuló Iskola /1945-1950./
MTH 30.sz. Iparitanuló-Iskola /1950.január 1./
Villamosipari Technikum /1951.szeptember 1./
Puskás Tivadar Távközlési Technikum /1953.január 1./
Puskás Tivadar Távközlési Technikum és Szakközépiskola /1969-1972./
Puskás Tivadar Távközléstechnikai Szakközépiskola /1972-1973./
Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskola /1973-1985./
Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskola és Technikum /1985-1994./
Puskás Tivadar Távközlési Technikum /1994.július 1-/

 

A Puskás Tivadar Távközlési Technikum története:

A PTTT a Magyar Királyi Posta által 1912-ben alapított Műszerész Tanonciskolából nőtt mára az ország legjelentősebb középfokú távközlési intézményévé.

Az iskola történetének korszakai:

I. A Posta Műszerész Tanonciskolája (1912-1950)

1847-ben épült ki az első távíróvonal az akkori Magyarország területén Pozsony és Bécs között. 1881-ben építették ki a Puskás fivérek - Tivadar és Ferenc - az első budapesti telefonközpontot és a telefonhálózatot. Az első távbeszélőközpontok kiépítésén és karbantartásán még külföldi szerelők dolgoztak, és még sokáig nem volt Magyarországon iskolai szervezésben távközlési műszerészképzés. De a bővülő telefonhálózat és a berendezések fejlődése egyre sürgetőbb feladattá tette a hazai szakemberképzés megoldását. Kolossváry Endre, az első postamérnökök egyike kezdeményezte 1910-ben a Posta ipari szakiskolájának megszervezését. Két év alatt készült el a Ferencvárosban, a Gyáli úton a háromszintes (alagsor, földszint, emelet) neobarokk stílusú iskolaépület, melynek tervezője és kivitelezője Fleischl Róbert építész volt.

Az iskola rendeltetése:

- a gyengeáramú elektrotechnikában jártas,

- műhelygyakorlattal rendelkező,

- a Posta különleges műszaki berendezéseinek karbantartásához, szereléséhez értő műszerészek képzése.

Az iskolaszervezés során felhasználták a vezető postamérnökök ( Kolossváry Endre, Balla Pál, Fritz Jenő ) amerikai és nyugat-európai tanulmányútjainak tapasztalatait.

A Magyar Királyi Posta Műszerész Tanonciskolája 1912.október 24-én kezdte meg működését 16 tanulóval.

Kik tanulhattak itt?

-hat elemi vagy két középiskolai osztályt elvégzett diákok,
-1916 után 4 polgárit vagy középiskolát végzettek,
-akikkel a Készülékjavító Műhely tanoncszerződést kötött.

A tanonciskolai képzés:

- az elméleti tantárgyakat heti 16-20 órában szeptembertől júniusig tanulták,
- a gyakorlati oktatást heti 28-32 órában tartották - a nyár folyamán is.

Tandíj:

- az oktatásért, a felügyeletért és az ellátásért tandíjat kellett fizetni, ( ez pl.1912-ben évi 480 korona volt),
- fél vagy akár teljes tandíjmentességet kaphattak a postai alkalmazottak szorgalmas és jó magaviseletű gyermekei.

Tanszerek:

- könyveket, rajztáblát, vonalzót és rajzeszközöket használatra ingyen kaptak
- fizetni a papírért, festékért stb. kellett. (Ez az összeg 1938-ban pl. évi 30 pengő volt.)

Az 1924/25-ös tanévtől a képzés 3 éves lett.

A távközlési technika fejlődése - gépkapcsolású központok, távkábelek, rádiózás - miatt a tananyag nagyon megnőtt. Ezért az oktatás 3+1 éves lett, mivel a felszabadult segédek legjobbjai számára továbbképző tanfolyamot szerveztek az iskolában.

A második világháború évei alatt
- valamennyi osztályban bevezették a német nyelv tanítását,
- valamint a honvédelmi ismeretek oktatását. - 1944. április 3-án egy légitámadás alkalmával az iskola épülete is több találatot kapott. Erősen megsérült a nyugati épületszárny, a tornaterem épülete pedig teljesen romba dőlt.

1945 után az iskolát 3 főhatóság irányította :
- a Posta Vezérigazgatósága,
- az Iparügyi Minisztérium (az iparoktatást),
- a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a nevelést).

Képzési cél:
- távíró-, távbeszélő-, és rádióüzemekben foglalkoztatott műszerészek képzése

Koedukáció - 1949 őszén a postaműszerész-képzésben megjelentek az első leánytanulók

 

II. A Munkaerő-tartalékok Hivatalának Iparitanuló Iskolája /1950-1951/

Az l949. évi középiskolai reform a szakoktatással nem foglalkozott. A Munkaerő-tartalékok Hivatala, egy új országos szervezet kapta meg a szakképzés irányítását és szervezését, s kétéves alapfokú szakképzést indított. Iskolánk ehhez az irányító szervezethez 1950. január 1-jén került.

Az MTH-intézet az általános iskola 8. osztályát elvégzett fiúkat és lányokat kétéves képzésre vette fel. Az egy évvel csökkentett képzési idő szükségessé tette a tananyag redukálását és a követelmények mérséklését is.

 

III. A Posta technikuma /1951-1969/

1951 nyarán véget ért iskolánk történetének MTH-korszaka. A Posta visszakapta Gyáli úti iskolaépületét, ahol egy középfokú technikum szervezése kezdődött meg.

1951. szeptember 1-jén a Műszerész Tanonciskola hagyományaira és eredményeire épülő és azt továbbfejlesztő középiskola korszakát nyitotta meg a Gyáli úti Villamosipari Technikum.

A technikumfejlesztés évei /1957-1962/:
- Kívül-belül tatarozták az épületet.
- Az addig bitumen padlózatú tantermeket parkettázták.
- A második emeleti termekbe is bevezették a központi fűtést.
- Kicserélték az iskolabútorokat.
- Felújították a tornatermet, új szertár, öltöző, mosdó és zuhanyozó épült.
- A laboratóriumokban kétmunkahelyes mérési lehetőséget alakítottak ki, bővítették és modernizálták a műszerparkot.
- Az addigi rádiótechnikai laboratórium helyett külön adás- és vételtechnikai laboratóriumokat rendeztek be.
- Elkészült a harmadik tanműhely.

A Puskás Tivadar Távközlési Technikum a 60-as évek elejére az ország híradástechnikai színvonalát reprezentáló, a szakmai képzés számára korszerűen felszerelt iskola lett.

 

IV.A Magyar Posta, majd a Fővárosi Tanács Szakközépiskolája /1969-1994/