Horváth László:
A pécskai Klebelsberg Kuno szobor hiteles története
Hogy az elején kezdjem: Mint közismert az egyik utolsó '48-as rab – iskolánk egyik diákja – Katona Kálmán volt. Ő egy 1971-es „izgatásért” ült a '70-es évtized elején 8-10 hónapot a budapesti Gyűjtő Fogházban. Hogy pontosan mit csinált, azt is tudjuk: Néhány szál virágot tett Petőfi Sándor szobrának talapzatához Budapesten, a Petofi téren, március 15-én a hivatalos ünnepség után. Hogy ettol ki „izgult fel”? Remélem már soha nem fogjuk megtudni, de abban meg egészen biztos vagyok, hogy ilyen engedély nélküli cselekedetért a jövőben a Magyar Köztársaság területén már nem fognak büntetést osztogatni.
De lépjünk tovább! Szeretem a bort. Nagyszüleim Badacsonyiak, tehát a Szürkebarátot. Egerbol Dobó Pista bácsi nem Bornemissza Gergely a gyermekkori olvasmányélményem, tehát pusztítom az Egri bikavért is.
Az Úr bocsássa meg nekem, nyáron egy-két korsó sört is legurítok a torkomon. Óránként? Szóval, volt egy pesti városi legenda: „Aradon az osztrák tisztek sörrel koccintottak a 13 vértanú kivégzésének estéjén, ezért az igaz magyarok fogadalmat tettek: 150 évig nem koccintunk sörrel!!!”
1990-ben kinyitották a nyugati határokat, és így például a müncheni Sörcsarnokban igen nehéz volt betartani ezt a fogadalmunkat.
A fentiek után remélem, hogy mindenki számára világos miért lett volna fontos: 1999. október 6-án az aradi minorita apát szájából személyesen hallanom a feloldozást.
Ott voltam. Ervin atya is ott volt a minoritáktól. Ötödikén este a miseborral koccintottunk. A sör meg sem lett említve, így aztán azóta is dilemmában vagyok …. sörügyileg.
Akkor, 1999-ben még Aradon nem volt a magyar iskoláknak kollégiuma, a legközelebbi vatikáni valutával megfizetheto hely a „Colping” volt Pécskán. Így aztán felvettük a kapcsolatot Heinrich József esperes-plébános úrral, alias Papbácsival. Szállást kértünk egy éjszakára október 5-én 13 diák és 5 kíséro, közöttük egy aktív miniszter részére. (Mert Katona Kálmán, volt Puskás-diák, utolsó '48-as fogoly addigra Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi miniszter lett.) Természetesen biciklivel jöttünk 4 nap alatt. Budapest-Kecskemét ( 100 km ), Kecskemét-Hódmezővásárhely ( 100 km ), Hódmezővásárhely-Battonya ( 70 km ), Battonya-Pécska ( 20 km ), majd reggel Pécska-Arad az utolsó 20 km volt az útvonal. A zarándoklat izgalmas volt: sok ünnepi beszéddel, egy kevés esovel, sok-sok pálinkával, meglepett határorökkel, de mindezek most érdektelenek …
Miután október 6-án hajnali 6 órakor, ami magyar idő szerint 5 …, hangsúlyozom: hajnali 5 órakor Papbácsi kivert bennünket az ágyból. Belelátva Istenkáromló gondolatainkba meginvitált az Ő várába, vagyis a pécskai templomba. Még félálomban botorkáltunk a hajnali szürkületben, morogva-csoszogva Papbácsi után, megtörtént a csoda. A „Tisztítótuz” oltár alatti „horror szoborcsoport” egyik figurájában felismertem önmagamat. Na ennek a fele sem tréfa, rá kell erosítenem buneim megbocsáttatására. Valamit …, valami az Úrnak tetszot kellett minél hamarabb cselekednem. Hajnali 6 órakor a „nagy Ú-val az Úr” még valószínuleg alszik, ezért a penitencia ügyét az Ő hű szolgálójával Heinrich József esperes-plébános „kis ú-val úrral” kellett tisztáznom. Rápillantván a templom falán díszelgő márványtáblára, mely szerint: „Itt született 1875. november 13-án Gróf Klebelsberg Kuno a XX. század legnagyobb magyar Vallás- és Közoktatásügyi minisztere.” Azonnal megfogant bennem is a gondolat: „Állítsunk szobrot neki! Ha egy év múlva tesszük ezt, akkor éppen kerek – 125 éves – születési évfordulója lesz!” A Papbácsihoz fordultam: „Szeretnél ide egy Klebelsberg bronz szobrot?” Hangja elcsuklott, csak bólintott. „Igen”.
Mivel az év júniusában Kálmánka már avatott nekünk egy Békésy György szobrot a Puskás Gyáli úti aulájában, a következo kérdés Katona Kálmán aktív KHVM miniszternek szólt: „Ha én megcsináltatom, Te felavatod?” „Szívesen” – volt a válasz. És mivel az Úrnak is tetszhetett a felajánlás a többi már ment olajozottan a kijelölt mennyei és földi úton is.
Papbácsival felkerestük a temesvári Jecza Péter szobrászmuvész urat, aki vállalta az elkészítést. Az árát márkában és „feketén” kérte. (Hol volt még az euró?) A szobor elkészült. Klebelsberg Éva, a miniszter unokahúga szerint a kész mű egyáltalán nem hasonlított a nagybácsira. Azonban mindenkinek, nekem meg különösen tetszett. Kubista, erőt sugárzó tekintet. Kemény vonások … ilyen lehetett?!
Tíz év alatt több Jecza szobrot is láttam. Ilyenek voltak Temesvárott: Bolyai János portréja, a róla elnevezett utcában, vagy I. Ferdinánd király szobra a fotéren. Ok is mindketten Klebelsbergre hasonlítottak, vagy Klebelsberg hasonlított rájuk? Nyilvánosan meg kell követnem Klebelsberg Évát: A művész, a nagybácsinak valóban a lelki és nem a testi kisugárzását öntötte bronzba.
A templomkertbe szóló szoborállításra az egyházi engedély megérkezett. A meghívottak listája is elkészült, amikor beütött a krach: „Az Úr leküldé „vizes” angyalát és kiárasztá a folyókat, az medrükbol, hogy a KHVM miniszternek legyen mit tüsténkednie.
Majd az Úr leküldé az Ő „rúgós” angyalát, és amíg Kálmánka az árvízzel eredményesen vette fel a versenyt, addig a „focista” angyal Kálmánkát kirepítette a miniszteri bársonyszékbol az MVM elnök-vezérigazgatói foteljébe. ( Akkor csodálkoztunk, néhány hónapja tudjuk, hogy indoklás nem is kell!)
Szobor volt, avató „Atya” nem!
Mivel, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, díszvendégnek Pokorni Zoltán az éppen aktuális magyar oktatási minisztert kértük fel.
Vállalta!
Az ünnepség szuperre sikeredett. Ment minden, mint a karikacsapás. Pokorny Zoltán és Semjén Zsolt is beszélt.
Dr. Gyulai Endre Szeged-csanádi püspök és Roos Márton temesvári püspök is „szórta” az áldást. Jecza Péter örömében mindenkit kitüntetett.
Akkor 2000-et írtunk. One unió. One megbékélés.
Néhány évvel azután, hogy néhány száz kilométerrel keletebbre Süto Andrást egy „Gyógyszertár” feliratért közel agyonverték, mi szobrot avatunk …, a magyar kultúra és oktatás apostolának szobrát a Párciumban, a szórvány magyarságnak. Akkor már 80 éve nem volt ilyen! … de elindult valami:
Ma, Arad egyik központi terén éjjel-nappal lengeti a piros-fehér-zöld zászlót a szello. Alig egy hónapja meg 500, bizony ötszáz 14-18 éves diák énekelte fennhangon az Obeliszknél a Székely-Himnuszt.
Megérkeztünk együtt Európába.
Epilógus: (Habár ezt már el is kezdtem!)
Egy évre rá, a Gyáli úton is felavattuk Klebelsberg Kuno szobrát, azt is Pokorny Miniszter úr celebrálásában. Jelenleg az új oktatási „fonök” Hoffmann Rózsa államtitkár asszony is megkoszorúzta október 6-án a pécskai Klebelsberg szobrot…
Tartjuk a szintet.
Csak engem vert meg az Úr! A hét főbűn közül a torkosságot küldte rám: „szobor-torkos” lettem: az elmúlt 10 évben 12 szobrot avattam.
Köszönöm Uram, hogy megtehetem. Önöknek meg köszönöm, hogy meghallgattak.
(Budapest-Ferencváros, 2010. november 13.)
Hogy az elején kezdjem: Mint közismert az egyik utolsó '48-as rab – iskolánk egyik diákja – Katona Kálmán volt. Ő egy 1971-es „izgatásért” ült a '70-es évtized elején 8-10 hónapot a budapesti Gyűjtő Fogházban. Hogy pontosan mit csinált, azt is tudjuk: Néhány szál virágot tett Petőfi Sándor szobrának talapzatához Budapesten, a Petofi téren, március 15-én a hivatalos ünnepség után. Hogy ettol ki „izgult fel”? Remélem már soha nem fogjuk megtudni, de abban meg egészen biztos vagyok, hogy ilyen engedély nélküli cselekedetért a jövőben a Magyar Köztársaság területén már nem fognak büntetést osztogatni. 
