Box.u. 2010.10.05
Erdélyi
kirándulás
kiértékelése
barátságunk kezdetének 50
éves évfordulóján
Résztvevők:
Bilszky
László
és neje
Marika, Bródy
János,
Broszmann
Aladár,
Egervári István, Ekker Tibor
és neje Ani, Farkas Ferenc
és neje Ili, Havas László;
lánya Eszter és unokája
Balázs, Hunwald György,
dr. Kántor Csaba, Mogyoróssy
Tibor, Nagy Imre, Prohászka
Rajmund, Sergyán Gyula Zoltán és
neje Pötyi, Vancsura Zsolt,
Zord Károly és neje Irén (22 fő)
Vendégek:
Rácz
János, Kuti
József, Lovas Sándor,
Tihanyi
Endre, Vágvölgyi
Lászlóné Lídia (5 fő)
Farkas
Ferenc Faruzó
köszöntött mindenkit,
külön díszvendégeinket:
Rácz
János
igazgató urat, Kuti József
tanár
urat és Lovas Sándor tanárunkat.
Elmondta, hogy barátságunk 50 éve,
1960-ban kezdődött. Technikumunk jelenlegi
igazgatója dr. Horváth
László (Lacibácsi) október
6-a alkalmából – az
iskola 500
diákjával – az aradi
koszorúzási ünnepségen vesz
részt, ezért nem tud jelen lenni.
Felkérte dr.
Kántor Csabát - aki a PKI (Posta
Kisérleti Intézet
nyugalmazott igazgatóhelyettese) – az 50
éves jubileumi találkozó
alkalmából
történő megemlékezésre.
Dr.
Kántor Csaba:
„Kedves Lányok,
Fiúk, kedves Tanáraink, kedves
Barátaim!
Köszöntelek
benneteket, abból az alkalomból, hogy 50
éve
találkoztunk először. 50 éve, amikor
vidéki srácok és pesti
vagányok először
indultunk a Gyáli úton a
Puskás Tivadar
Távközlési Technikumba. Akkor
még járt a Gyáli úton a jeges, itt volt a
szomszédban az Ecseri
tangó, szólt
a Beatles és a Scampolo.
Mai
szemmel nézve
csak pár évvel 1956 után,
mindenki hozta a maga értékrendjét
és ezt
gyúrták össze
az iskola lelkes
és nagy tudású tanárai
közös
szemléletté a rendszerezés
tudományával. Az eredmény itt az
asztalnál ül. Az egykori Nagy
Generáció
tagjai, akik mind vitték magukkal az itt tanultakat, nem
csak szakmai tudást, de
a rendszerező képességet és
emberséget is,
és átvészelve az élet
nehézségeit sikeresen alkalmazták az
élet különböző
területein.
Sajnos vannak
akik már
régen vagy csak a közelmúltban
távoztak közülünk:
Hári Pál,
Kopasz Bálint, Radányi
László, Vágvölgyi
László és
Nemes Ernő már nincs közöttünk,
de hozzánk tartoznak, emléküket
megőrizzük.
Hadd folytassam egy Gabriel
García Márquez idézettel:
Az
élet nem az
mit az ember átélt,
hanem az, amire visszaemlékszik,
és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el
akarja mesélni.
És
hogy ezt miért idéztem, mert
köszönetet szeretnék mondani
azoknak, akik energiájukat nem sajnálva
létrehozták a Törzsasztalt,
és élőn
tartják emlékeinket az interneten,
összetartják csapatunkat,
ápolják a
kapcsolatot azokkal, akik nem tudnak eljönni. Ahogy Marquezt
idéztem: Ez az
életünket jelenti. - Természetesen
köszönöm mindenkinek, de
külön köszönöm
Farúzónak és Piernek.
Innen
a távolból köszöntöm
Szép (Horváth) Lacit és Kovalik
Jóskát (Maszek), mindvégig
reménykedve, hogy egyszer még együtt
ülünk a
Törzsasztalnál. Végül, de nem
utolsósorban köszöntöm megjelent
tanárainkat,
akik képviselik a bennünket
oktató-nevelő tanári kart, azokat is, akik
már nem
lehetnek jelen.
Tolmácsolom
dr.Horváth László igazgató
úr jókívánságait
és
köszönetét, aki az aradi
koszorúzási ünnepség miatt
nem tudott eljönni, de
lélekben itt van velünk.
Emelem
poharam hosszantartó barátságunkra
és a Puskás
Tivadar Távközlési Technikum
felvirágoztatására.”
Farkas
Ferenc Faruzó
elmondta, hogy a 6-napos Erdélyi
kirándulásról Bilszky
László 2 DVD-t
készített, ebből minden jelenlévő kap
1-1 példányt, a
távollévőknek postázzuk.
Aki részt tudott venni a kiránduláson,
ott kapta kézhez a Havas
László által
készített „50.
Puskás-öregdiákok baráti
körének találkozója
2010.IX.1.”
feliratú emlékplakettet és az
általa készíttetett
Emléklapot. Ezek 1-1 példánya
szintén kiosztásra kerül.
Visszaidézte és ismételten
megköszönte Mogyoróssy
Tibornak a szigligeti kirándulás során
is a luxus-buszra vonatkozóan tett
gáláns
felajánlását. A busz kb. ½
millió Ft-ba került, 2000 km-t tettünk meg
vele. Felkérte a kirándulást szervező
Sergyán Gyula Zoltánt, idézze fel a
kirándulás élményeit.
Sergyán
Gyula Zoltán:
„Kedves
Tanáraink, Barátaim!
Néhány
mondatban megkisérlem visszaidézni
kirándulásunkat. -
felmutatva az általa készített
térképet - Ezt a térképet
többször, naponként
viszontláthatjátok a Bilszky Laci
által készített DVD-n. A
térképen az összes
helyszín léptékhelyesen
látható, a megtett út
naponként más-más színnel.
A
kirándulásról szubjektív
naplót készítettem >Az amatőr
szervező élményei<
címmel. Ezt és a kapcsolódó
anyagokat (az
„utikönyvszerű_leírás.doc”
helyszínenkénti ismertetőt, az
„ERDÉLY
TÖRTÉNELME.doc”-t, a
„Székely
himnusz.doc”-t, valamint a
táblázat-formában a
helyszíneket-távolságokat-időpontokat
tartalmazó „tények.xls”
fájlokat
mindenkinek, akinek van E-mailcíme, holnap
megküldöm. Ezek segítenek
visszaidézni, illetve utólag
átélni a 33 helyszín
élményeit, Erdély
gyöngyszemeit.
Tudatosan szerveztem a
szállásokat a falusi turizmus
keretében családoknál, így
tudtunk igazán megismerkedni a székely
magyarokkal.
Szeretnék külön kitérni a
tanárok szerepére, a
településeken ők szervezik a
falusi turizmust. Ugyancsak a helyi tanároktól
kaptunk kiváló idegenvezetést
Székelyudvarhelyen és
környékén,
Sepsiszentgyörgyön és Aradon. Fontos a
papság
által történő
irányítás, erről sokat lehet olvasni,
személyes érzékelésre nem
adódott alkalom.
Az osztályból
8-an tudtak résztvenni a kiránduláson
feleségükkel, gyermekükkel,
barátukkal együtt. Sajnos itt most
csupán 4-en
vagyunk jelen. A kirándulás keretében
megtanultunk koszorúzni, beszédet mondani.
Kezd természetessé válni, hogy a
középiskolás diákok
legalább 1-szer elmennek
határontúli magyarokhoz. Mi ezt most
pótoltuk. Szimbólikusan visszamentünk a
múltba: luxus buszunk Parajdon kb. 1 km-t tolatott, mert nem
lehetett vele
megfordulni, 3-szor kellett tolatni Zetelakán a szűk sarok
miatt. Egyébként a
múltra utalás nem igazán
találó, alig
állapítható meg lemaradás
Székelyföldet
és a jelenlegi Magyarországot összehasonlítva.
A kirándulás
végén, közeledve a magyar
határhoz, a buszon
mindenki szót kapott, értékelte a
történteket, az élményeket.
Sorra mindenki
mindenkinek mindent megköszönt. Aztán
Lacibácsi vette kézbe a mikrofont és
ilyesmit
mondott: >Nem kell köszöngetni, mindenki tette a
dolgát, amit tudott, ez így van
rendben.<
Köszönöm,
hogy tehettem a magamét…”
Ezt követően
történt meg a DVD-k, emlékplakett
és az
Emléklap átadása mindenkinek.
Aztán szót
kért Ekker Tibor:
a tulajdonát képező Puskás Tivadar
Érdemérem – Pénzverde
által gyártott –
egyedi példányát az osztály
nevében adta át Rácz
János igazgató
úrnak.
Összeállította: Sergyán
Gy. Zoltán
(Bilszky
László
helyszíni
videó-felvételéből idézett
beszédek és kinyert
fényképek
felhasználásával)
