Kovalik József: Szakmai életutam

A Szemere utcai általános iskola elvégzése után, - mivel már akkor is érdekelt a technika, - sikeres felvételi után, felvételt nyertem a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. A Puskásban az eddig megszokottól lényegesen eltérő, mondhatni szigorúbb közegbe kerültünk. Mivel az idekerült gyerekek az ország legkülönbözőbb helyeiről jöttek, az első időben az osztályunk az 1.c, eléggé sokszínű volt. A ránk nehezedő feladatok súlya, és kiváló tanáraink igyekezete egyre-inkább összekovácsolta a társaságot.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy első osztályfőnökünk, matek és fizika tanárunk Kiss Kálmán tanár úr volt, aki szigorúságával és következetes számonkérésével megtanított bennünket arra, hogy a műszaki pálya alapjául szolgáló tantárgyakat nem elég csak úgy tudogatni, ha akkor ezt mi nem mindig gondoltuk is így. A műhelygyakorlatok során Ampovics Gergely, Berdó Lajos bácsi, Odry Misi bácsi kezei alatt megtanultuk a különböző szerszámok helyes kezelését, és főleg a rendet, ami úgy gondolom, hogy valamennyiünket egész pályája során elkísért. A laborokban olyan berendezéseken tanulhattunk, amelyek kint a műszaki életben a technikai szint élvonalába tartoztak.

Második év végére már kialakultak baráti csoportok, de az egész osztály már jó hangulatú közösséggé formálódott.

Bilszky Laci megjegyzése:

Olvasva Jóska visszaemlékezését, a fentiek alátámasztására elmondanám, hogy mi miként találkoztunk, és talán mondhatom, hogy barátok lettünk Jóskával. Az egyik legjobb gyerekkori barátommal, Kardos Gáborral Tatán jártunk általános iskolába. Ők nyolcadikos korunkban Budapestre költöztek, és ugyanabba az iskolába került mint Jóska, a Szemere utcába. Miután én is felvételt nyertem a Puskásba, - milyen a véletlen- én is abba az osztályba kerültem mint Jóska, így kapcsolatunk két irányból is elkezdődött. Egyre több közös programunk volt, ilyenek mint az éjszakába nyúló gombfoci meccsek, ( Jóskának utolérhetetlen , saját gyártású játékosai voltak),  később a Scampolo bulik. Talán nem is kezdődött volna el a buli, ha Jóska nincs ott minden alkalommal.

Mikor megkapta a lakását, saját kezűleg festette, tapétázta, de úgy, hogy egy profi sem tudta volna megmondani, hogy hol vannak az egyes csíkok összeeresztve. Voltak nagy kirándulások, Délegyháza stb. Számomra nagyon emlékezetes volt egy kirándulás a Kőhegyre, ahol egy megvadult ló ledobva a lovasát egyenesen felénk kezdett futni. Jóskának akkor már megszületett Krisztián fiacskája és Ő is ott volt, plusz még két másik baráti kisgyerek. Az anyukáknak sikerült beterelni a gyerekeket egy útszélen álló kereszt mögé (érdekes, hogy éppen ott volt), de én már csak egy rozsdás drótkerítésnek tudtam lapulni, és ebben a pillanatban a megvadult és szemmel láthatóan rossz indulatú ló, felém rohant és kb. húsz centivel száguldott el mellettem. Az első keresetemből vett finom török bőrből készült dzsekim több helyen fölszakadt. Jóskára úgy emlékezem vissza, hogy általában nevet, mindennek kereste a vicces oldalát. Legyen erre bizonyíték ez az archív fotó.

 
Jóska emelkedett hangulatban.

A Puskás után elvégeztem a Felsőfokú Távközlési Technikum vezeték nélküli távközlési szakát, majd a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola vezeték nélküli távközlési szakát. 
Első munkahelyem a Postai Tervező Intézet, Rádiótechnikai osztály, ahol 1967-1985 között távközlési tervezőként dolgoztam.

Innen a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság, Frekvenciagazdálkodási Iroda, Hatósági osztályára kerültem 1985-1987-ig, ahol osztályvezető-helyettes voltam. A  Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság, Tervező és Műszaki Nyilvántartó Irodában (Antenna Hungária Rt., Tervezési osztály), 1987-1993 irodavezető-helyettes, osztályvezető-helyettes, 1993 – 1999 osztályvezető, majd a Távközlés-fejlesztési osztályon 1999 – távközlés tervezési csoportvezető voltam.

A POTI-ban eltöltött 18 év alatt elsősorban mikrohullámú összeköttetések tervezésével foglalkoztam. A szakterületet átölelő valamennyi tervfajtát készítettem (hálózatfejlesztési tanulmányterv, rendszertechnikai terv, frekvenciaengedélyezési terv, telepítési kiviteli terv, stb.). A Frekvenciagazdálkodási Irodán - a vezetői feladatok mellett – mikrohullámú és rádiótelefon hálózatok frekvenciaengedélyezési terveinek műszaki felülvizsgálatával, ennek alapján az engedélyezési eljárás lefolytatásával foglalkoztam.

1999-ben értem el az Antenna Hungáriánál (és jogelődjeinél) eltöltött munkaidőm alapján a 35 éves „Törzsgárda tagság”-ot. 1999 decemberében az eddigi szakmai tevékenységem elismeréseként „Antenna Hungária Életműdíj”-at kaptam.  2005 decemberében pedig az„Antenna Hungária Cégcsoport Életműdíj”-át kaptam meg.

     

2006. 04. 11-óta nyugdíjas vagyok.

 
2013.02.07-én

Kovalik József