Szigliget buszos kirándulás

2009. 08. 29


Résztvevők:  Bencze György és neje Marika, Bilszky László és neje Marika, Bozsó Tibor, Broszmann Aladár, Ekker TiborFarkas Ferenc és neje Ili, Havas László és neje Magdi, Hunwald György és neje Vera, Kolleth Miklós, Mogyoróssy Tibor, Prohászka Rajmund, Sergyán Gyula Zoltán és neje Pötyi, Végvári József, Zord Károly és neje Irén (21 fő)

Kicsit borult napot fogtunk ki, ami utazásra igen kellemes volt.
Reggel 8-kor indultunk a Hősök tere közeléből. Budaőrsön, Balatonszepezden és Révfülöpön felszedtük a
helybelieket és 11-kor megérkeztünk utazásunk első állomására, a szentgyörgyhegyi templom előtti térre. 
   



Szentgyörgyhegyi útmutató tábla túristáknak >>>
   
A szentgyörgyhegyi templom előtti téren van egy buszjárat végállomása és a Nyári pincészet. Aki régi nevén ismerné: Tarányi pincészet áll még ma is a szentgyörgyhegyi túrista útmutató táblán. A túrista tábla szerint a templom hivatalos neve "lengyel kápolna", néhány kép a templomról:
   
   
Mint a képek is igazolják, a Karesz és a Cég a templom előtt katonásan szobrozva vártak ránk. A térről gyönyörű a  kilátás a badacsonyi borhegyláncra és a Szígligeti Öbölre. Sajnos kevés időnk volt és az elbűvölő körpanorámaképtől elkábultan össze-vissza futkározva kereste mindenki a neki tetsző látnivalókat. 
   
   
Kilátás a 415 m magas Szent-György-hegy tetejéről - ahova sajnos nem volt időnk felmenni:
   
   
Útba indultunk és a Karesz bemutatta nekünk a környéket a Szent-György-hegy alatt. Vízvezeték nem igen hiányzik a helybelieknek. A bazaltkupola allatti hegyoldalban a jó ivóvízről az "Oroszlánfejű kút" gondoskodik. 
   
   
A jó forrásvizet természetesen megkóstoltuk. Itt a kútnál utolért bennünket egy rövid záporeső. Jól is esett a frissítő a közel 3-órás buszban ülés után. A szöllészetek között a Karesz Rezidencia felé vándorolva tovább gyönyörködhettünk a tájban. 
   
      
Miután a Karesz Rezidenciát inspitáltuk, először egy Balaton-hydrográfikus előadást hallgattunk meg. Aki még nem tudta, most megtanulhatta, hogy a Szígliget szót rövid i-vel kell írni, mert "Sziget Liget"-ből származik akkorról, amikor a mostani Szigliget még egy sziget volt a Balatonban. 
   
A szakmai előadás után erdélyi és balatonszepezdi pálinkákkal, továbbá apró falatoktól felerősödve készültünk fel a további napirendre. Természetesen megcsodáltuk a Rezidenciából kínálkozó gyönyörű kilátást a badacsonyi borhegyláncra és a Szígligeti Öbölre. Két képen a szomszéd szőlőskert látható, amit éppen a lakóházzal, borospincével és a badacsonyhegyre való panoráma-kilátással együtt eladásra kínálnak, budapesti szemmel nézve elég potom áron - akit érdekel, a Karesz szomszédja lehet. 
      
Szent-Gyögy-hegy aljára érve buszba szálltunk és átmentünk a szomszédos Szígligetbe, ahol először útba ejtettük a Horváth pincészetet. A jó szervezésnek köszönhető, hogy elegendő időnk volt bevásárlásra.
   
 
 A szigligeti várhegy 242 m magas, sajnos nem volt időnk felmenni. A vár a 13. században épült és a Rákóczi féle
szabadságharc  idején  1702-ben  robbantották  fel a
Habsburgok a magyarok sakkban tartása érdekében.
 
      
Az Eszterházy kastély ma az írók háza és egy 12 hektáros parkban található a Kossuth utca 174-ben. A parkban összesen 150 fenyőfa fajta található - Európában csak kb. 10 fajta tűlevelű fa honos.
   
Délután 3 órától kezdve egy egyórás borkóstolón vettünk részt az Eszterházy pincészetben. Természetesen nem utasítottunk vissza semmit, végigkóstoltuk a hordók tartalmát és értékeltük a pincészet jó munkáját. 
        
       
Az első pár pohárka után megkezdődött a próba a "Szeressük egymást gyerekek" kezdetű nótára a régi rómaikori "in vino veritas" (=borban az igazság) mottóval. Sajnos csak egy óra hosszat tartott a borkóstoló. A kijáratnál alkalom nyílt további bevásárlásra.
      
   
...hogy újra biztos lábakon álljunk, átsétáltunk a szígligeti vár alatt az egyik étterembe. Útközben Ekker Tibi "dobta be": menjünk Erdélybe. Mogyoró rögtön felajánlotta buszát, Sergyán Zoli pedig a szervezést. (Az ötlet 1 év múlva megvalósult!)
     
   
Friss energiát tankolva kb. 17:30-kor beszálltunk visszainduló buszunkba. Útközben Mogyoró "eltérítette" a buszt az Alfabusz fehérvári telephelyére és ott bemutatta az általuk gyártott, a Dakar Rallyt is teljesített sivatagi terepjáró buszt, amely infradetektoros irányítási rendszerrel, műholdas információs és navigációs rendszerrel, mobil műtővel, stb. valamennyi technikai csodával rendelkezett. A következő meglepetésről Bilszkyék gondoskodtak: Laci mobilja lemerült, a csak benne található telefonszámokkal együtt. Így nem tudtak a benzinkúthoz autót hívni, ezért őket házhoz kellett szállítani. Aztán mások is ötleteltek, kisérletet tettek a házhozszállítás elintézésére, de nem jártak sikerrel... Buszunk - az eseménydús nap végén - kb. 22 órakor célba érkezett.
   
Gyönyörű tájon jártunk. Köszönet  Mogyoróssy Tibornak  a busz anyagilag önzetlen, grátisz előállításáért, Faruzónak egy előzetes úton a Karesszal együtt helyszinen megtervezett részletes napitervért, amit sikerült is mindannyiunk örömére abszolút zökkenőmentesen lebonyolítani.
   
Karesznak köszönet a vendéglátásért. -  Jól éreztük magunkat Szigligeten !
   
CÉG pajtásunk az elmúlt időben többször is tudatta velünk, hogy szívesen részt venne Törzsasztal találkozóinkon, ha a távolság nem akadályozná. Szigligeten jelezte tervét, hogy a Fiukat és Lányokat Ő is vendégül szándékozik látni a somogyi dombságokon egy marcali bográcsos mellett. Az időpontot a tavaszi virágnyilás idejére gondolta - és ezzel fogunk életünk 1960-2010 közötti - 50 éves ! - szakaszára emlékezni, egymást szeretetben megölelni. További szervezés - információk a Törzsasztal keretében.
             

Összeállította: Kolleth Miklós (kisebb formai és tartalmi módosításokkal átdolgozva egységes Puskás-stílusra)