Kispozsonyi 2013.01.08 

Újabb évet kezdtünk!

 

Résztvevők:   Baksa Gyula, Batizi András és neje Tünde, Bilszky László és neje Marika, Bozsó Tibor, Broszmann Aladár, Farkas Ferenc, Havas László és neje Magdi; unokájuk BalázsHunwald György, Dr. Kántor Csaba, Nagy Imre, Prohászka Rajmond, Sergyán Gy. Zoltán és neje Pötyi, Tihanyi Endre, Vancsura Zsolt, Zord Károly és neje Irén (21 fő)

Vendégünk:    Rácz János nyugdíjas igazgató

Igazoltan távol:      Dr. Horváth László Lacibácsi aktív igazgató, Sörös István (honlapunk rendszermenedzsere)


Évnyitó találkozónk eseményei:


Bozsó Tibi által - Vancsura Zsolt felvételeiből - készített videó:
Amennyiben nem indul el a lejátszás, másik lehetőségként  > IDE KATTINTVA <  közvetlenül behívhatod a Youtube lejátszóját!


A videó összeállítás elején látható fényképek (ugyanabban a sorrendben):






















További fényképek:


Batiziék érkezése


Unokád mindig segít

Kiscsoportos megbeszélések:







A poén az poén!


Balszélen Nagy Imre, középen "röpködő kezek".


Ez a kép igazolja, hogy jelen van Vancsura (amikor éppen nem fényképészkedik)


Ők esznek, én gyorsabban ettem.


Későbbjövők asztala

Jöhetnek sorban a szobrok:

Az elsőt Rácz János igazgató úr kapta


"Mit mondjak Neked?"


Faruzó végigizgulta az átadásokat, de jött a megnyugvás, Néki is jutott...


Befejező művelet




Lacibácsit 20 óráig vártuk, amikor  megtudtuk, hogy nem tud jönni. (Koszorúzás Tárnok gyásznapján)

Ekkor Batizi András szót kért
és elmondta javaslatát a tehetséges diákok támogatására.
Ezt követően ezt írásba is öntötte, itt olvasható:

„..Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak
 meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban
 higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben…”
 (Rudolf Steiner)
 

2013. január 22.

EGY KUSZA GONDOLAT


Kedves Barátaim!

Szeretném megosztani Veletek egy gondolatomat.

Minden összejövetel, amin Veletek részt vehettem mindig egy szellemi felfrissülés volt számomra és ezért nagyon hálás vagyok Nektek. Nagyon jól érzem magamat ebben az aktív, összetartó és összetartozó közösségben. De, hogy ezek az összejövetelek ne csak erről – rólunk – szóljanak, hűen a „Nagy generáció” névhez, úgy gondolom, hogy tehetünk valamit az utánunk jövő generációért is.

Január 8-án a Kispozsonyiban már felvetettem azt az elképzelést, hogy a Társaságban rejlő hihetetlen nagy szellemi- és kapcsolati tőkét ne hagyjuk parlagon heverni, hanem hasznosítsuk ezt valamilyen jó, nemes és hasznos célra.

Az elmúlt években Lacibácsi már igen nagy érdemeket szerzett a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatásában. Rajta keresztül nem csak ezek a diákok, hanem a kiemelkedően tehetséges ifjú nemzedék képviselői is elérhetők lennének. Én őket motiválnám abban, hogy tehetségüket fejlesszék, ötleteiket, gondolataikat megvalósíthassák.

Ki kellene találni egy olyan működési formát – egy mentori rendszert – amin keresztül az igen kiemelkedő, kreatív fiatalokat tudásunkkal, élettapasztalatunkkal, kapcsolati rendszerünkkel támogatni, segíteni tudnánk céljaik megvalósításában. Ehhez nem kell pénz, csak szándék és segíteni akarás – ami hitem szerint e nemes társaság minden tagjában megvan.

Kérem, hogy gondolataitokat Ti is osszátok meg velem/velünk.


Baráti öleléssel:

Batizi András


Összeállította:
 Sergyán Gy. Zoltán (Bozsó Tibor videóját,  Vancsura Zsolt és saját fényképeit, valamint Batizi András írását felhasználva)