Puskás
Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi
származású ditrói Puskás Ferenc
hajózási vállalkozó és
felesége Agricola Mária elsõ gyermekeként.
(Két öccse és egy húga született
késõbb.) Tivadar felsõbb iskolai tanulmányait
Bécsben, a Theresianumban, majd a Mûegyetemen folytatta,
ám 1865-ben a szülõi ház anyagi
nehézségei miatt abba kellett hagynia.
A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár elsõsorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitûnõen vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi segítette elsõ kenyérkeresetéhez 1865-66-ban a Festetics családnál. Itt kezdhette el az angol nyelv tanulását, amelyet kegyetlen szorgalommal folytatott, egyik felén kopaszra nyírt fejjel kényszerítvén magát a nyelvkönyvek, szótárak mellé. 1866 õszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következõ évben a Waring Brothers et Eckersly vasútépítõ cég alkalmazottja lett, mely a Nagyvárad–Kolozsvár-Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgozott. Puskás feltehetõen tolmács és helyi ismeretekkel rendelkezõ szaktanácsadó volt az angol építésvezetõk mellett. 1872-ben a cég csõdöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie.
1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre. Ezért egy Londonban látott cég mintájára - elsõként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglõi utalványok és kiállítási belépõk tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, megtakarított jövedelmébõl 1874-ben Amerikába hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tûnõ aranylelõhelyre bukkant, Puskás Chicagoban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet otthagyva Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordítja a véletlen végképp az üzletembert a mûszaki tudományok felé. Egy új találmányról hall, mely fûtõanyag nélkül végez munkát. Gyanút fog, a feltalálóéval szomszédos házat megveszi, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejut a féltve õrzött mûhelybe. Kiderül a csalás: a gépet valójában sûrített levegõ mozgatja. A feltaláló hiába ígér hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplezõ cikket jelentet meg. Ezzel három hónap telt el, közben nem a Chicagoban hagyott ércrõl kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Ám régi és új lelõhelyét egyaránt elfoglalták idõközben az élelmesebb aranyásók.
Puskás 1876-ban rövid idõre visszatért Európába. Londonban és Bruxellesben távíróhálózat építési vállalkozásba kezdett. Olyan távíróközpont kiépítését tervezte, melynek kapcsolótábláján a város gyárainak és hivatalainak vonalai nem csak a távírdával, de egymással is összekapcsolhatók. Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották. Ekkor jött a hír, hogy a philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett valójában telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetõsége azonban nem volt elegendõ, ezért felkereste T. A. Edisont és „találmány-gyárát”, a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyõzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetõvé tenni, telefonközpont segítségével. Így 1876 õszétõl 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i mûhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit végülis elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott.
1877 nyarán Edison európai megbízottja lett. Londonban a fonográf honosításán dolgozott. Kiállításokat, bemutatókat rendezett. Székhelyét 1878-ben Párizsba tette át, ahol az elsõ telefonhálózat és központ építési munkáit irányította. Ekkor képezte ki huszárfõhadnagy öccsét, Ferencet, aki féléves párizsi tartózkodása alatt megismerte a hálózat és központ építésének mûszaki, üzleti és szervezési munkáit. Edison egyetértésével Puskás Ferenc kizárólagos jogot kapott a monarchia területén, telefonközpont építésére.
1879 nyarán a két testvér együtt tér haza tõkés társakat keresni a budapesti távbeszélõ hálózat építésére - sikertelenül. Így Tivadar költségén kezdték meg az építés munkáit, amivel 1881-ben készülnek el. Puskás Tivadar eközben 1879 októberétõl az Edison Társaság igazgatósági tagja lett, Párizsban önálló szabadalomértékesítõ ügynökséget nyitott, villanymotorral kormányozható léghajókísérleteket folytatott, és egy cseh mérnökkel terveztetett villamosautóján közlekedett. 1880-ban Londonban házasságot kötött a már Kolozsvárott megismert Vetter von Lillien Sophie grófnõvel, gróf Török József elvált feleségével. (Egyik házassági tanújuk a walesi herceg, a késõbbi VII. Edward angol király volt, aki lelkesedett a technikai újdonságokért.)
Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon Puskás rendezte az Edison vállalatok bemutatóját. A nagy szenzáció a fonográf és a villanyvilágítás volt. A párizsi elektromos világítás kiépítésére Puskás részvénytársaságot alapított, s a Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. De szerepelt a kiállításon a párizsi Általános Telefontársaság is, mely részvénytársaság Puskásnak, vezetõ szakemberüknek elgondolása szerint a kiállítási pavilon és a Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, amin keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az elõadást. Innen már csak egy lépés volt a telefonhírmondó. Elõbb azonban Puskás London elektromos világításán (1882), és a madridi távbeszélõ hálózat tervein (1883) dolgozott. Öccse, Ferenc halála (1884. március 22.) után felszámolja vállalkozásait, irodáját és családjával: feleségével és két kislányával hazaköltözik Budapestre.
1884 tavaszán átvette a Budapesti Telefonhálózatot. Néhány év múlva felszereltette az elsõ nyilvános állomásokat, modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be. Mindez szinte felemésztette vagyonát, melynek maradékával 1885-ben aranybányászatba kezdett Abrudbányán. Mivel ez sem sikerült, 1885 õszén eladta a telefonvállalat egyharmad részét.
1886-ban olajkutatásokba kezdett Zsibó környékén. A Szamos parton mintaszerû, szociális létesítményekkel ellátott olajkutató telepet épített fel. Családjával együtt odaköltözött. Bár költséges, mélyfúrásokat végeztetett, mégsem találtak megfelelõ mennyiségû olajat. Mindössze a dús elõfordulású földviasz (ozokerit) feldolgozására számíthattak. Termékük, a fekete gyertya azonban a befektetett tõke kamatait sem hozta vissza.
Családja, felesége öröksége révén Grazba költözött. Puskás Tivadar pedig magányosan és szegényen visszatért Budapestre, ahol közben a csõd szélére jutott „Budapesti Telefonhálózat, Puskás Tivadar és Társai” cég. Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter azonban felismerte a telefonban rejlõ lehetõségeket, államosította a telefonhálózatot, s egyúttal bérbe is adta Puskás Tivadarnak. Így a további korszerûsítéseket már állami pénzen végezték. Puskás emellett a víz alatti robbantások újféle rendszerét dolgozta ki, melyet akkor nem találtak megfelelõnek, ám az utókor ezt az elvet alkalmazza.
Puskás 1892 júliusában az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában, majd a következõ hónapokban még 18 országban jelentette be „Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére” megnevezéssel a Telefonhírmondó szabadalmát. 1893. február 15-én megindult a telefonhírmondó szolgálat Budapesten. Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sõt Amerika érdeklõdése is felé fordult. Üzleti útra készülõdött, de március 16-án Hungária szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt.