Davisson, Clinton Joseph (szül. 1881. okt. 22. Bloomington, Illinois, USA – megh. 1958. febr. 1. Charlottesville, Virginia), amerikai kísérleti fizikus, az angol George P. Thomsonnal megosztva 1937-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Felfedezték, hogy az elektronok a fényhullámokhoz hasonlóan szóródhatnak, ezzel igazolták Louis de Broglie állítását, miszerint az elektronok egyaránt viselkednek hullámokként és részecskékként.
Davisson a Princetoni
Egyetemen szerzett doktori fokozatot, pályafutásának nagy részét a Bell
Telephone Laboratories munkatársaként töltötte. Itt a fémekbôl hô hatására
kilépô elektronok vizsgálata volt az elsô témája, késôbb részt vett az
elektronmikroszkóp megalkotásában. 1927-ben Davisson és Lester H. Germer
felfedezték, hogy egy fémes kristályról visszaverôdô elektronnyaláb a röntgensugárzáshoz
és más elektromágneses hullámokhoz hasonló diffrakciós képet hoz létre.
Ez a kísérlet vezetett el a szubatomi részecskék kettôs természetének a
jobb megértéséhez, és hasznosnak bizonyult az atommag, az atom- és molekulaszerkezet
tanulmányozásában.