1927-ben kísérleti igazolást kapott de Broglie elektronra vonatkozó hullámhipotézise, amely nagy lökést adott a korábban említett matematikai vizsgálatoknak. Elfogadottá vált a hullám-részecske kettősség, és a határozatlansági reláció miatt a konkrét elektronpálya tarthatatlansága.

Ma azt mondjuk, hogy az atomon belül az elektron lehetséges tartózkodási helyét és az ott-tartózkodás valószínűségét adhatjuk meg. A legvalószínűbb helyek például a hidrogénatom esetében megegyeznek a Bohr-féle pályáknak megfelelő gömbhéjakkal.
A kvantumszámokat továbbra is használjuk, azonban nem annyira a pálya alakja, sokkal inkább az elektron energiaszintjeivel kapcsolatban, ami persze szorosan összefügg az előfordulási tértartomány mintázatával.

Ha szemléltetni akarjuk az atomon belüli elektront, akkor inkább az állóhullámokhoz hasonlítjuk. Így talán látható, mit is jelent az, hogy az elektron a lehetséges helyeket egyszerre kitölti. Ha azonban detektálni, befogni akarjuk az elektront, az részecskeként, egy pontban jelenik meg.