• Az atomelmélet kezdeti csírái már az ókori görög gondolkodók műveiben megtalálhatók. Először négy őselemet (tűz, víz, föld és levegő) képzeltek el, majd Démokritosz több egyforma atomról (görögül oszthatatlan) beszélt. Kétezer éven át azonban — kísérleti tapasztalat híján — az atomelmélet az anyag szerkezetének pusztán egy elképzelhető leírásmódja maradt.

Komolyabb eszközzé és így a vizsgálat tárgyává csak a XVIII. századtól vált az atomelmélet. Folyamatosan kialakult és hosszú idő után teljes lett a kinetikus elmélet, amelyet a hőtan tárgyalásánál mi is használtunk. A kinetikus elmélet már használja az atomos felépítést, de magukról az atomokról nem mond bővebbet.

Igazán hatásosan először a kémia segítette az atomelmélet kialakulását, a XVIII. század végén és a XIX. században tett felfedezéseivel.

• Lavoisier (1743-1794) már tisztázta az elemek fogalmát, s ezek súlyarányát a vegyületekben, majd

• Proust (1754-1826) felállította az állandó súlyviszonyok törvényét (1801).                                   A kémiai elemek nem egyesíthetők vegyületekké bármilyen arányban, hanem csak egy, a vegyületre jellemző arány szerint.

• Röviddel utána Dalton (1766-1844) megfogalmazta a többszörös súlyviszonyok törvényét (1803).                                                                                                                                 Ha két elem többféle arányban is képes egymással vegyülni, akkor az egyik elem azon mennyiségei, amelyek a másik elem egy adott mennyiségével vegyülnek, úgy viszonylanak egymáshoz, mint a kis egész számok.

Ezt a törvényt csak az atomelmélet segítségével lehet magyarázni, miszerint minden elem egyes atomjai azonosak, és a különböző anyagok legkisebb egységei (molekulái) kisszámú különböző atomból állnak.
A reagáló gázok térfogatarányai között hasonló törvény fogalmazható meg.

• Ezután született meg Avogadro (1776-1856) törvénye.                                                         Azonos nyomás, térfogat és hőmérséklet mellett a gázok azonos számú részecskét tartalmaznak.A molnyi mennyiségben lévő molekulák száma, amit több módszerrel is meghatároztak:                   N = 6, 02 ^. 10²³

• Bevezették az atomsúly és a molekulasúly fogalmát, amiket mai szóhasználattal relatív atom-, ill. molekulatömegnek nevezünk. Meggyőző bizonyítéknak számított az atomok és molekulák létezésére az Einstein (1879-1955) által értelmezett Brown-mozgás. (Einstein erről szóló dolgozata azonban csak a XX. század elején, 1905-ben jelent meg.)

A XIX. század második felére a kinetikus gázelmélet már tudatosan használta az atom és a molekula fogalmát. Hatalmas sikernek számított, hogy mennyiségi összefüggéseket tudott felállítani a mikrofizikai folyamatokra, a molekulák méretére, tömegére. Nem tudott azonban válaszolni arra, hogyan kapcsolódnak molekulákká az atomok, s nem mondhatott semmit az atom oszthatatlanságáról, vagy ellenkezőleg a belső felépítéséről.

Az Atomfizika című fejezet ismerteti hogyan fedezte fel a tudomány az eredetileg oszthatatlannak hitt atom belső struktúráját, és hogy miképpen lehet ennek ismeretében megérteni az atomok kapcsolódását.