Az üstökösök és a meteorok
 

Az üstökösök a Naprendszer leglátványosabb égitestjei. Évente kb. 12 üstököst lehet megfigyelni. Elnyúlt ellipszis alakú pályán keringenek. Az üstökösök csak akkor figyelhetők meg, ha 1-2 csillagászati egységre megközelítik a Napot. (1 cs.e. a Föld-pálya nagytengelyének a fele, kb. 149,6 millió km).
Egyes tudósok számítása alapján kb. 100 milliárd üstököst tételeznek fel a Naprendszerben.

Az üstökösök két részből állnak:

A mag átmérője km-es nagyságrendű. Tömege kisebb, mint 10-8 -on földtömeg. Elsősorban szilárd jég, ammónia és metán alkotja. A Nap közelében a felmelegedés miatt ezek a gázok elpárolognak, és fényes ragyogásként veszik körül a magot. Ez az üstökös feje.
Az üstököst körülvevő gázfelhő molekuláit a napszél (a Nap állandó korpuszkuláris sugárzása) és a sugárnyomás a Nappal ellentétes irányba taszítja. Ekkor keletkezik az üstökösre leginkább jellemző csóva. Egyes üstökösöknek gáz, más üstökösnek por csóvája van.

Ritkán olyan üstökös is megfigyelhető, amelynek por- és gázcsóvája is van. Tekintettel arra, hogy a napszél másként hat a gázmolekulákra, mint a porszemekre, ilyenkor egyidejűleg két csóva figyelhető meg.
 


A csóva hossza több száz millió km is lehet. Legismertebb a Halley üstökös.
1910-ben és 1986-ban volt megfigyelhető Földünkről. Ilyenkor a Földünkön áthalad az üstökös csóvája.

A meteorrajok valószínűleg felrobbant üstökösök maradványai. Amikor a Föld ilyen meteorrajon keresztülhalad, gyakori a meteorhullás. A Föld légkörébe hulló meteorokat a súrlódás miatt erős fényjelenség kíséri (hullócsillag). Ezeket meteoritoknak nevezzük.


A meteoritok vizsgálata érdekes felvilágosítást nyújt a Földön kívüli világ anyagi összetételéről. A meteoritokat két fő csoportba osztjuk: kő és vas meteoritok. A Földre évente mintegy 2000 meteorit esik, átlagban 100 kg tömeggel.