A hidrogén héliummá alakítása az
első és a leghosszabb fázis a csillag nukleáris energiatermelésének történetében,
életének
mintegy 99%-át kitölti. A csillag életének e hosszú szakasza alatt
külső formája nagyon keveset változik, de a folyamat vége felé, amikor
már a proton legnagyobb része átalakult alfa-részecskékké, a csillag kezdi
az öregedés első jeleit mutatni. Az áruló jelek: a külső réteg felfúvódása
és vörösödése, ami kezdetben alig észlelhető, de addig tart, amíg a csillag
eredeti méreténél mintegy 100-szor nagyobb, hatalmas gömbbé nem nő. A mi
Napunk ezt az állapotot valószínűleg ötmilliárd év múlva éri majd el, ekkorra
hatalmas gázgömbbé duzzad, amely elnyeli a Merkurt, a Vénuszt és majdnem
a Föld pályájáig ér. Ez a vörös golyó bolygónkra nézve az ég legnagyobb
részét kitölti majd. A Nap sugarai a Földet kb. 2200 0C-ra
hevítik majd fel, elpárologtatva a felszín anyagának jelentős részét.
Az ilyen felpuffadt, vörös csillagokat nevezik
vörös
óriásoknak a csillagászok.
A csillag addig él vörös óriásként, amíg protonkészleteit
felemészti. Ha az üzemanyag elfogyott, a csillag nem tudja többé azt a
nyomást előállítani, amely a gravitációjának befelé ható iszonyú erejével
egyensúlyt tartana, ezért a külső rétegek a középpont felé kezdenek zuhanni.
A vörös óriás összeomlik.