A fehér törpéktől eltérő sors vár a nagy tömegű
csillagokra. Minthogy a csillag tömege elég nagy, kollapszusa rendkívül
nagy mennyiségű hőt termel, többet, mint amennyi a fehér törpe kialakulásakor
keletkezik.
A hőmérséklet hamarosan eléri a 300 millió fokot, amelynél a szénatommagok
egyesülnek. A szénatommagok fúziója még nehezebb elemek létrejöttéhez vezet.
Így keletkeznek az elemek az oxigéntől a nátriumig.
Idővel a szénüzemanyag-készletek is kiürülnek,
kimerülésüket újabb kollap- szusok követik, új felmelegedés, megújult nukleáris
égés, amely további elemeket hoz létre.
Így tehát kollapszus és nukleáris égés váltakozásain
keresztül egy nagy tömegű csillagban minden olyan elem létrejön, amelynek
rendszáma nem nagyobb a vasénál. De a vas nagyon különös elem. Ez a fém,
amely a legkönnyebb és a legnehezebb elemek között valahol félúton foglal
helyet, kivételesen sűrű magot tartalmaz. A neutronok és a protonok olyan
sűrűn helyezkednek el benne, hogy semmiféle nukleáris reakció segítségével
nem lehet energiát kipréselni belőle. A valóságban a vasmagok elnyelik
a nukleáris reakció energiáját. Ha a csillag belsejében nagy tömegű vas
gyűlik fel, a tüzet nem lehet feléleszteni. A csillag belső tüze kialszik,
és megkezdi saját súlya alatt a végső kollapszusát.
A végső kollapszus katasztrofális esemény. A
centrumban lévő vasatommagok felszippantják a csillag energiáját, nyomban,
ahogy termelődik, és az összeroppanó anyag, elhanyagolható ellenállással
találkozván, rendkívüli sebességgel zuhan a centrum felé, milliónyi km-t
megtéve egy percnél rövidebb idő alatt. Végül felhalmozódik a centrumban
roppant nyomású, sűrű tömb alakjában. Amikor a centrumban a nyomás elér
egy meghatározott nagy értéket, a kollapszus folyamata leáll. Az összeomlott
csillag, mint egy összenyomott rugó, pillanatnyilag csendes, aztán egy
heves robbanásban feltámad.
A
kollapszus és a rákövetkező robbanás alatt kialakuló hőmérséklet akár egybillió
fokot is elérhet. Ekkora hőmérsékleten a robbanó csillag egyes atommagjai
szétbomlanak, nagyon sok neutron szabadul ki. A neutronokat más magok befogják,
nehezebb elemekké épülnek fel, például ezüstté, arannyá, uránná. Így keletkeznek
a periódusos rendszer vason túli elemei a csillag életének végső pillanatában.
A robbanás kisodorja az űrbe mindazokat az elemeket,
amelyet a csillag élete során előállított, egy kicsiny, gyengén fénylő
mag marad hátra. A teljes epizód néhány percig tart mindössze, a kollapszus
beálltától a végső robbanásig.
A robbanó csillagot szupernóvának
nevezik. A szupernóvák a Napnál sok milliószor nagyobb fényességgel ragyognak
fel. Ha egy szupernóva véletlenül éppen közel van hozzánk Galaxisunkban,
hirtelen jelenik meg az égbolton, úgy, mint egy csillag, fényesebb, mint
bármelyik, és szabad szemmel esetleg még nappal is látható. Európában az
utolsó szupernóva fellángolásokat 1572-ben és 1604-ben figyelték meg. Az
egyik legrégebbi feljegyzés szupernóva robbanásról 1054-ből, kínai csillagászoktól
származik. E szupernóva helyén ma nagy gázfelhő van, amelyet Rákköd néven
ismerünk. Ez 1100 km/h sebességgel tágul, és annak a csillagnak a maradványait
tartalmazza, amelyet ott 900 évvel ezelőtt felrobbanni láttak.