Hogy lehet egy csillag ezerszer kisebb a fehér törpéknél?
A válasz egy néhány évtizeddel korábban megfogalmazott
jóslatig nyúlik vissza. Ekkortájt néhány elméleti asztrofizikus rámutatott
arra, hogy amikor egy csillag élete végén összeroppan, szupernóvaként való
felrobbanása előtt anyaga a centrumban halmozódik fel, miközben nagy nyomás
lép fel, sokkal nagyobb, mint amekkora a csillag saját súlya következtében
annak belsejében volt. E hihetetlen nagy nyomás a csillag belsejében lévő
elektronokat és protonokat arra kényszeríti, hogy neutronokká egyesüljenek.
Így tisztán neutronokból álló gömb jön létre a csillag centrumában, amely
alig 30 km átmérőjű, de amely a csillag eredeti anyagának legnagyobb részét
magában foglalja. Ezt a feltételezett neutrongömböt nevezték neutroncsillagnak.
1965-től kezdődően a csillagászok lankadatlanul
kutattak neutroncsillag után, és különös gonddal vizsgálták a Rák-köd
közepe táját, ahol az 1054-ben észlelt szupernóva-robbanás magjának kellett
volna lennie. De semmiféle neutron- csillagot nem találtak, így az érdeklődés
csökkent.
1968-ban nagy izgalmat keltett a csillagászok
között, amikor a Rák-köd közepén pulzárt fedeztek fel, pontosan azon a
helyen, ahol a neutroncsillagot keresték. Hirtelen nagyon sok bizonyítékrészlet
kezdett összeilleni. Neutroncsillag létezését jósolták a Rák-köd centrumában,
és pulzárt találtak a Rák-köd centrumában. A neutroncsillag, valamint a
pulzár az egyetlen olyan objektum, amelyről tudjuk, hogy majdnem egy egész
csillag tömegét tartalmazza, mintegy 16 km sugarú gömbben. Világos, hogy
a neutroncsillag és a pulzár ugyanannak a dolognak a két neve: fantasztikusan
összepréselt, rendkívüli sűrűségű anyaggömbbé, amely akkor jön létre, amikor
egy nagy tömegű csillag az élete végén összeroppan.
Mi hozza létre az éles,
ismétlődő füttyöket, amelyről a pulzár a nevét kapta?
Valószínű, hogy a pulzár felszíne hatalmas viharok színhelye, amelyek évekig is eltarthatnak, és közben részecskéket és elektromágneses sugárzást lövellnek ki a térbe. A pulzár a kis mérete miatt rendkívül gyorsan forog a saját tengelye körül. Így a róla kiinduló sugárzások, mint a világítótorony forgó reflektorának fénye, úgy söpörnek végig a világűrön. Ha a Föld véletlenül e nyaláb útjába kerül, éles impulzus észlelhető a pulzár minden egyes fordulata során.