Amikor rájöttek a neutroncsillagok, a pulzárok és szupernóvák kapcsolatára, sok csillagász úgy gondolta, hogy talán a csillagok élettörténetének utolsó lapjai is megíródtak. Mások viszont azt gyanítják, hogy legalább még egy meglepetés vár ránk, mert okunk van azt hinni, hogy a csillagok anyagának összepréselődésében a neutroncsillag nem az utolsó állomás. Bizonyos körülmények között a csillag folytatja összehúzódását a neutroncsillag-állapot után is, egyre gyorsabban és gyorsabban zuhan befelé önmagába, amíg mintegy 3 km sugarúvá össze nem húzódik. Ilyenkor a felszínen a gravitáció milliárdszor nagyobb, mint a Nap felszínén. E roppant visszahúzó erő megakadályozza a fénysugarat abban, hogy elhagyja a csillag felszínét. E pillanattól fogva a csillag láthatatlan. Fekete lyuk a térben.