Amikor rájöttek a neutroncsillagok, a pulzárok
és szupernóvák kapcsolatára, sok csillagász úgy gondolta, hogy talán a
csillagok élettörténetének utolsó lapjai is megíródtak. Mások viszont azt
gyanítják, hogy legalább még egy meglepetés vár ránk, mert okunk van azt
hinni, hogy a csillagok anyagának összepréselődésében a neutroncsillag
nem az utolsó állomás. Bizonyos körülmények között a csillag folytatja
összehúzódását a neutroncsillag-állapot után is, egyre gyorsabban és gyorsabban
zuhan befelé önmagába, amíg mintegy 3 km sugarúvá össze nem húzódik. Ilyenkor
a felszínen a gravitáció milliárdszor nagyobb, mint a Nap felszínén. E
roppant visszahúzó erő megakadályozza a fénysugarat abban, hogy elhagyja
a csillag felszínét. E pillanattól fogva a csillag láthatatlan. Fekete
lyuk a térben.