WINKLER LAJOS (1863 - 1939)

Aradon született, a budapesti Tudományegyetemen szerzett gyógyszerészoklevelet. Thán Károly mellett lett tanársegéd, 1889-ben doktori címet szerzett. 1902-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1909-tõl huszonöt éven át az I. számú Kémiai Intézet igazgatójaként tevékenykedett.

A magyar analitika nemzetközi hírû képviselõje, a klasszikus analízis legnagyobb XX. századi reprezentánsa volt. Legendásan nagy szorgalmú tudós, több könyvet és mintegy négyszáz tudományos közleményt publikált. Részt vett a gyógyszerészképzésben, egyik alapítója volt a Magyar Kémiai Folyóiratnak, aktívan közremûködött a Magyar Gyógyszerkönyv egyes kiadásainak megírásában. 1922-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Kutatási területén belül a gravimetria, a súly szerinti meghatározások, a zsírok savszámának meghatározása, az ammónia meghatározások voltak a legjelentõsebbek, de foglalkozott a klór- és jódnyomok vízben való meghatározásával is.

1964-tõl a gyógyszertudomány egy-egy kimagasló teljesítményt nyújtó mûvelõjének, kétévente Winkler Lajos emlékérmet adnak át.


 
 

A hidrogén és a nitrogén oldhatósága vízben (1891)

Winkler Lajos 1888-ban dolgozta ki a vízben oldott oxigén Winkler-féle jodometriás meghatározásának módját. Ez volt egyben doktori disszertációjának témája, de ezzel a ma is használatos klasszikus módszerrel alapozta meg tudományos hírnevét is. Találmányával igen fontos gyakorlati problémát oldott meg, nevezetesen lehetõvé vált a nagynyomású kazánok vizében oldott oxigén meghatározása, ez az oxigén ugyanis jelentõsen befolyásolja a kazánok korrodeálódását. Módszerének megvalósításához egyszerû, szellemes kivitelezési módot is talált.