Marie Curie (1867-1934)

Emlékezôtehetségének már gyermekkorától kezdve csodájára jártak. Aranyéremmel jutalmazták, amikor 16 éves korában sikerrel fejezte be középiskolai tanulmányait az orosz líceumban. Matematika-fizika szakos tanár édesapja rossz befektetései miatt minden megtakarított pénzét elveszítette, ezért Maria kénytelen volt tanári állást vállalni, s közben titokban a hazafias "szabadegyetemi" mozgalom tagjaként lengyel nyelvû felolvasásokat tartott munkásnôknek. Tizennyolc éves korában nevelônôként helyezkedett el, és belekeveredett egy boldogtalan szerelmi kapcsolatba. Keresete elegendô volt Bronia nôvére párizsi orvosi tanulmányainak fedezésére, akivel úgy állapodtak meg, hogy viszonzásul késôbb majd ô segíti Mariát az egyetem elvégzésében.

Maria Sklodowska 1891-ben Párizsba költözött, s a Sorbonne-on Paul Appel, Gabriel Lippmann és Edmond Bouty elôadásait kezdte látogatni. Az egyetemen olyan - akkor már közismert - fizikusokkal találkozott, mint Jean Perrin, Charles Maurain és Aimé Cotton. Sklodowska késô éjszakáig tanult diáknegyedbeli padlásszobájában, s szinte csak vajaskenyéren és teán élt. 1893-ban szerzett licenciátust a fizikai tudományokból. Lippmann kutatólaboratóriumában kezdett dolgozni. 1894-ben a matematikai tudományokból is licenciátust kapott. Az év tavaszán ismerkedett meg Pierre Curie-vel.

Házasságkötésük (1895. júl. 25.) egy világra szóló eredményeket hozó kapcsolat kezdetét jelezte. 1898 nyarán felfedezték a polóniumot (amelynek nevével Marie szülôföldje elôtt kívánt tisztelegni), majd néhány hónappal késôbb a rádiumot is. A Henri Becquerel által felfedezett (és Marie Curie által késôbb "radioaktivitásnak" elnevezett) új jelenségbôl kiindulva Marie úgy döntött, hogy disszertációjában azzal foglalkozik, vajon az uránnál észlelt tulajdonság más anyagoknál is megfigyelhetô-e. G. C. Schmidttel egy idôben fedezte fel, hogy a tórium is radioaktív.

Az ásványi anyagokat kutatva érdeklôdése a szurokérc felé fordult, amelynek az uránét meghaladó sugárzása csak valamilyen igen nagy aktivitású ismeretlen anyag jelenlétével volt magyarázható. A feladat megoldásába Pierre Curie is bekapcsolódott, így fedezték fel a két új elemet: a polóniumot és a rádiumot. Míg Pierre Curie elsôsorban az újfajta sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott, Marie tiszta, fémes állapotú rádiumot igyekezett elôállítani. Munkája végül Pierre Curie egyik tanítványa, A. Debierne kémikus segítségével járt sikerrel. Kutatásai eredményeként Marie Curie 1903 júniusában elnyerte a tudományok doktora címet, s Pierre-rel együtt nekik ítélték a brit Royal Society Davy-érmét is. Szintén 1903-ban kapták meg Henri Becquerellel megosztva a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás felfedezéséért.

Lányai - Irène (1897) és Ève (1904) - születése nem akadályozta meg Marie-t tudományos tevékenységének folytatásában. 1900-ban kinevezték a sèvres-i École Normale Supérieure nôi tanárképzô fôiskola fizikatanárává, s ott újfajta, szemléltetô kísérleteken alapuló tanítási módszert vezetett be. 1904 decemberében a Pierre Curie vezetése alatt álló laboratórium fômunkatársa lett.

Férjének hirtelen halála (1906. ápr. 19.) mélységesen megrázta Marie Curie-t, egyszersmind fordulópontot is jelentett az életében: ettôl kezdve minden erejét arra fordította, hogy egyedül fejezze be a kettejük által közösen elkezdett tudományos munkát. 1906. május 13-án kinevezték a férje után megüresedett professzori állásba, így ô lett a Sorbonne elsô nôi tanára. 1908-ban címzetes professzor lett, s 1910-ben megjelent a radioaktivitásról szóló korszakalkotó értekezése. 1911-ben a vegytiszta rádium elôállításáért megkapta a kémiai Nobel-díjat. Irányításával készültek el a Párizsi Egyetem Rádium Intézetének (Institut du Radium) laboratóriumai 1914-ben.

Az I. világháború alatt leányával, Irène-nel együtt a röntgenográfia alkalmazásainak fejlesztésén dolgozott. A Rádium Intézet - amelynek ekkor már Irène is tagja volt - csak 1918-ban kezdett komolyabban dolgozni, s hamarosan a magfizikai és magkémiai kutatások központjává vált. A hírnevének csúcsán álló Marie Curie-t 1922-ben az Orvostudományi Akadémia tagjai közé választották, s ettôl kezdve elsôsorban a radioaktív anyagok kémiájának és orvosi alkalmazásának a kutatásával foglalkozott.

Két lánya kíséretében 1921-ben nagy sikerû utat tett az Egyesült Államokban, ahol Warren B. Harding elnök az amerikai nôk által gyûjtött pénzbôl vásárolt 1 grammnyi rádiumot ajándékozott neki. Marie Curie sok elôadást tartott, fôleg Belgiumban, Brazíliában, Csehszlovákiában és Spanyolországban. A Népszövetség Tanácsa beválasztotta a Szellemi Együttmûködés Nemzetközi Bizottságába. Tanúja lehetett a párizsi Curie-alapítvány felvirágzásának, és a varsói Rádium Intézet 1932-es megnyitásának, ahol nôvére, Bronia lett az igazgató.

Marie Curie legkiemelkedôbb eredményei közé tartozik annak felismerése, hogy jelentôs radioaktív anyagtartalékokat szükséges felhalmozni egyrészt a betegségek kezeléséhez, másrészt azért, hogy állandóan elegendô anyag álljon rendelkezésre a magfizikai kutatásokhoz. Az így összegyûjtött radioaktív anyagkészlethez hasonló tudományos eszköz sehol a világon nem volt a részecskegyorsító-berendezések megjelenéséig (1930). A párizsi Rádium Intézetben lévô 1,5 gramm rádiumban az évek során jelentôs mennyiségû rádium D és polónium halmozódott fel, amelyek nélkül az 1930 körül elvégzett vizsgálatok - különösen Irène Curie és férje, Frédéric Joliot kísérletei - nem lehettek volna sikeresek. Ezeknek a kutatásoknak az alapján fedezte fel Sir James Chadwick a neutront, valamint Irène és Frédéric Joliot-Curie 1934-ben a mesterséges radioaktivitást. Marie Curie néhány hónappal e felfedezés után belehalt a sugárzás okozta fehérvérûségbe. Nagyon sokkal járult hozzá a fizika fejlôdéséhez, s nem csupán saját munkájával - amelynek jelentôségét két Nobel-díja jól tükrözi -, hanem a magfizikusok és kémikusok késôbbi nemzedékeire gyakorolt hatásával is.