Davisson, Clinton Joseph (szül. 1881. okt. 22. Bloomington, Illinois, USA – megh. 1958. febr. 1. Charlottesville, Virginia), amerikai kísérleti fizikus, az angol George P. Thomsonnal megosztva 1937-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Felfedezték, hogy az elektronok a fényhullámokhoz hasonlóan szóródhatnak, ezzel igazolták Louis de Broglie állítását, miszerint az elektronok egyaránt viselkednek hullámokként és részecskékként.
Davisson a Princetoni Egyetemen szerzett doktori fokozatot,
pályafutásának nagy részét a Bell Telephone
Laboratories munkatársaként töltötte. Itt a fémekbôl
hô hatására kilépô elektronok vizsgálata
volt az elsô témája, késôbb részt
vett az elektronmikroszkóp megalkotásában. 1927-ben
Davisson és Lester H. Germer felfedezték, hogy egy fémes
kristályról visszaverôdô elektronnyaláb
a röntgensugárzáshoz és más elektromágneses
hullámokhoz hasonló diffrakciós képet hoz létre.
Ez a kísérlet vezetett el a szubatomi részecskék
kettôs természetének a jobb megértéséhez,
és hasznosnak bizonyult az atommag, az atom- és molekulaszerkezet
tanulmányozásában.