Eötvös Loránd (1848-1919)Eötvös Loránd, báró (szül. 1848. júl. 27. Pest – megh. 1919. ápr. 8. Budapest), magyar fizikus. Pályája kezdetén a kapillaritás (hajszálcsövesség) jelenségével foglalkozott, s 1886-ban megfogalmazta az Eötvös-törvényt, amely a folyadékok felületi feszültségének a hômérséklet hatására bekövetkezô változását írja le. Nevét a Föld gravitációs terének vizsgálata tette világhírûvé. A helyi gravitációs tér változásainak mérésére több érzékeny mûszert szerkesztett. Közülük az Eötvös-inga néven ismertté vált torziós inga a legjelentôsebb, amelynek méréseivel 1909-ben kimutatta a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg azonosságát, akkora pontossággal, hogy azt sokáig nem tudták meghaladni. Ez a tény késôbb fontos szerepet játszott Albert Einstein általános relativitáselméletében. Eötvös nevéhez fûzôdik az ún. Eötvös-effektus felismerése, amellyel újabb oldalról bizonyította a Föld forgó mozgását.
Eötvös Loránd, báró Eötvös
József fia, 1871-ben kezdett tanítani a pesti tudományegyetemen,
majd 1878-ban az egyetem Kísérleti Fizikai Intézetének
vezetôje lett. Egy évig (1894–95) vallás- és
közoktatásügyi miniszterként részt vett
Wekerle Sándor kormányában. Minisztersége idején,
az ô javaslatára alapították meg az Eötvös-kollégiumot.
Néhány évig, 1889-tôl 1906-ig a Magyar Tudományos
Akadémia elnöke volt.