Heinrich (Rudolf) Hertz (1857-1894)Hertz, Heinrich (Rudolf) (szül. 1857. febr. 22. Hamburg, Németország – megh. 1894. jan. 1. Bonn), német fizikus, elsôként adott le és fogott fel rádióhullámokat.
A Berlini Egyetemen, ahol Hermann von Helmholtz tanítványa
volt, 1880-ban magna cum laude doktorált. 1883-ban kezdte tanulmányozni
James Clerk Maxwell elektromágnesség-elméletét.
1885 és 1889 között, amikor a Karlsruhei Mûegyetem
fizikaprofesszora volt, laboratóriumában elektromágneses
hullámokat állított elô, megmérte hullámhosszukat
és sebességüket. Megmutatta, hogy rezgésük
természete, visszaverôdési és törési
képességük ugyanolyan, mint a fényé és
a hôhullámoké. Minden kétséget kizáróan
megállapította, hogy a fény és a hô elektromágneses
sugárzás. 1889-ben nevezték ki a Bonni Egyetem fizikaprofesszorává,
itt folytatta az elektromosság ritkított gázokban
való kisülésének a tanulmányozását.
Összegyûjtött mûvei 3 kötetben, Gesammelte
Werke címmel jelentek meg 1894–95-ben.