Robert Hooke (1635-1703)

Robert Boyle 1655-ben alkalmazta, hogy építse meg a Boyle-féle légszivattyút. Öt évvel késôbb fedezte fel rugalmassági törvényét, amely szerint a szilárd testek (pl. fém- vagy fatárgyak) megnyúlása az alkalmazott erôvel arányos. A törvény megalapozta a mechanikai feszültségek és alakváltozások tanulmányozását, a rugalmas anyagok viselkedésének a megértését. Hooke az órák hajszálrugóinak tervezésében felhasználta saját eredményeit. 1662-ben a londoni Royal Society (Királyi Társaság) kísérletekért felelôs kurátorává nevezték ki, a következô évben a társaság tagjává választották.

Az elsôk között épített Gregory-féle tükrös távcsövet, 1664-ben felfedezte az Orion csillagképben a Trapéz alakzat ötödik csillagát, elsôként vetette fel, hogy a Jupiter a saját tengelye körül forog. A Marsról készített részletes rajzait a XIX. században a bolygó forgási sebességének meghatározására használták fel. 1665-ben a Gresham College geometriaprofesszorává nevezték ki. Micrographia (Kis rajzok; 1665) c. kötete tartalmazta a hókristályok szerkezetérôl készített tanulmányait, rajzait. Tárgyalta a mesterséges szálak készítésének lehetôségét, ezt a hernyóselyem fonásához hasonló eljárással képzelte el. Ebben a könyvben ô használta elôször a sejt szót – a parafában észlelt mikroszkopikus, méhsejtszerû üregek leírására. Mikroszkopikus ôsmaradványokat tanulmányozott, és megfigyelései alapján az elsôk között vázolt fel egy evolúciós elméletet.

Feltételezte, hogy a gravitációs erô mérhetô az ingamozgás felhasználásával (1666), megkísérelte annak kimutatását, hogy a Föld és a Hold ellipszispályán mozog a Nap körül. 1672-ben felfedezte a diffrakciót, a fény éleknél, sarkoknál való elhajlásának a jelenségét; magyarázatként a fény hullámtermészetének lehetôségét vetette fel. 1678-ban a bolygómozgások leírására megfogalmazta a négyzetes fordított arányosság törvényét, ezt késôbb Newton használta fel módosított formában. Hooke felpanaszolta, hogy nem ismerték el az elsôbbségét, és késôbb elkeseredett vitába bonyolódott Newtonnal. Ô volt az elsô, aki általánosságban megfogalmazta, hogy melegítésre minden anyag tágul, és a levegô egymástól meglehetôsen nagy távolságra lévô részecskékbôl áll.