Jedlik Ányos (1800-1895)

Azóta rendtársai közül többen is megírták Jedlik életrajzát, és finomították Eötvös fenti értékítéletét. Legrészletesebben Ferenczy Viktor (1894-1943). Õ rendezte, katalogizálta Jedlik egész írásos hagyatékát Pannonhalmán. Négy vaskos tanulmányban dolgozta fel Jedlik életét és munkásságát; meggondolandó, nem kellene-e ezt újra, reprint kiadásban megjelentetni, vagy esetleg CD-ROM formában hozzáférhetõvé tenni. Itt nincs hely az életrajz részletes ismertetésére, csupán egy-két olyan momentumot fogunk kiemelni, amely Jedlik tudósi pályáján meghatározó jelentõségû volt a korabeli Magyarországon.

Eötvössel egyetértve állíthatjuk, hogy 1817 õszén a bencés novíciátus megkezdése döntõ lépés volt Jedlik életében. És nemcsak Jedlikében: unokatestvére, az ugyancsak 1800-ban született Czuczor István, Jedlikkel együtt jelentkezett a rendbe. Az õ rendi neve Gergely lett. Nem elhanyagolható momentum Jedlik elhatározásában, hogy Gácser Leó, a pozsonyi bencés gimnáziumban latint tanító szerzetes tanár jóindulatával, példájával nemcsak a latin tanulásához, hanem a szerzetesi hivatáshoz is kedvet ébresztett a 17 éves fiatalokban.

Jedlik latintudásáról írja Ferenczy Viktor: "...szorgalmával, kitûnõ emlékezõtehetségével gazdag szókincset gyûjtött. Könnyebben írt és folyamatosabban latinul, mint németül. Sõt, a latin érezteti káros hatását még tudományos magyar fogalmazásában is, ahogy ez abban a korban általánosan tapasztalható..."

Ha elolvassuk Jedlik késõbbi tudományos írásait, egy-egy bonyolult találmánya mûködésének általa adott magyarázatát, a hosszú, összetett körmondatokat, igazat kell adnunk Ferenczy Viktornak. Nincs kizárva, hogy Jedlik maga sem volt megelégedve saját stílusával, de úgy gondolta, hogy nem tud változtatni rajta. Kézirataiban alig találni javítást, áthúzást, ráadásul 1840 elõtti kéziratainak, feljegyzéseinek legnagyobb részét latinul írta. Unokaöccsét nem kerítette ennyire hatalmába az ugyancsak jól megtanult latin nyelv:1824-ben megjelent "Augsburgi ütközet" címû eposza egy csapásra ismertté tette Czuczor Gergely nevét az országban. Csakúgy, mint egy év múlva a "Zalán futása" Vörösmarty Mihályét.

Ezekben az években Jedlik elõször is a doktorátus megszerzésével volt elfoglalva:1821-ben tette le Pesten a szigorlatot matematikából és fizikából,1822-ben filozófiából és történelembõl. Huszonöt éves korában szentelik pappá, s a következõ években Gyõrben tanít, fejleszti a szertárat, olvassa a "kezéhez jutó", leginkább német nyelvû szakirodalmat és megalkotja elsõ találmányait.

Harmincas éveit a pozsonyi akadémián tölti: tanít, szertárat fejleszt, kísérleteket végez. Nem politizál, a pozsonyi reformországgyûlések szelleme nem érinti meg. A nyári tanítási szünidõben 1834-ben és 35-ben is szakmai tanulmányutakat tesz Ausztriában. Barátjával és rendtársával kettesben, leginkább gyalog vándorolják végig az utat. Bécsbe többször is ellátogat, Pozsonytól ez igazán nincs messze. Bécs és Pest között már gõzhajók járnak, Pesttõl Vácig gõzvasutat terveznek építeni. Jedlik Pestre szeretne kerülni, az egyetem fizika tanszékére. Hosszadalmas pályázati procedúra után végül 1840 márciusában kezdi meg egyetemi tanári elõadásait Pesten. Lakása az egyetem épületében, a fizikaszertár mellett lesz - Faraday a megmondhatója, mekkora boldogság ez egy kísérleti fizikusnak.

Élete, természettudósi munkássága ettõl kezdve egyre több közös vonást mutat Faraday életével és munkásságával. Kísérleteirõl naponta aprólékos feljegyzéseket készít - ha éjszaka eszébe jut egy ötlet, felkel, átmegy a szertárba, hogy kipróbálja. Tanítványa nincs sok - az egyetem hallgatóinak legnagyobb része joghallgató, a bölcsészetre kevesen járnak -, így az egyetem falain kívüli ismeretterjesztésbe kapcsolódik be, akárcsak Faraday.

Jedlik Pestre kerülése után egy évvel kezdi a tagtoborzást Bugát Pál (1793-1865) a Magyar Természettudományi Társulatba - Jedlik az elsõk között írja alá az ívet. Ugyanebben az évben, 1841-ben tartják meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók elsõ és második nagygyûlését Pesten - Jedlik azonnal bekapcsolódik a munkába. Két elõadást is tart: egyikben a még Gyõrben feltalált s azóta továbbfejlesztett szódavízgyártó eljárását ismerteti, másikban érdekesnél érdekesebb elektromágneses jelenségeket mutat be.

Igazi fizikus lévén, elõadásait meggyõzõ demonstrációkkal kíséri, hallgatóságát az elõre elkészített "mesterséges szénsavas vízzel" kínálja. Elkerülhetetlen az analógia Faraday nevezetes felolvasásaival, melyeket a Royal Institutionban (nem a Royal Societyben !) tartott. Lehet, hogy Jedlik is elõre megírta a szöveget, amit ott csak felolvasott?

"Bátor vagyok tehát t. gyülekezetnek ezennel kétnemû savanyú vizet bemutatni. Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerûbbike, melyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik. Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, melyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; s azért azon csípõssége, melyet a pezsgõ borban kedvelünk, nagyon kielégíthetõ; pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípõsségébül. (Itt köz tapasztalásul az említett vízbül poharak töltettek)."

Szinte látjuk magunk elõtt, ahogy ez a csendes, magába zárkózó (?) tudós kínálgatja, kóstolásra biztatja a tisztelt gyülekezetet... Azután így folytatja:

"Érdemes lehet ezen pezsgõ víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjuságuk oltásakor az említett pezsgõi csípõsséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, melyekben a szénsav által történendõ izgatás a belsõ részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némely ismerõseim közül tapasztalni, mennyire epedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midõn az orvos engedelmébül vele élhettek. Ily neme a savanyú vizeknek természetben nem találtatik: mert a szénsavval egyesült víz többféle ásványos részekkel érintésben lévén, azokbul kisebb vagy nagyobb mennyiségben mindenkor valamit magába vesz."

Az Európán végigsöprõ nagy kolerajárvány, melynek áldozatául esett 1832 augusztusában Sadi Carnot is Párizsban,1831 nyarán pusztított Magyarországon: keletrõl haladt nyugat felé. Jedlik, akit 1831 áprilisában helyeztek át Gyõrbõl Pozsonyba, a maga módján próbálta enyhíteni a betegek szenvedését. "Embertársai bajai iránt fogékony, jó szívének" - ahogyan Eötvös jellemezte - ez nem is az elsõ, de nem is utolsó megpróbáltatása volt. De térjünk még vissza Jedlik tíz évvel késõbb tartott, s már az elõbbiekben idézett elõadásának befejezõ részéhez, Jedlik fogalmazásában: "A többi palaczkokban pedig (a palaczkok elõmutattatván) foglaltatik egy más nemû savanyú víz, mely legközelebb a rohitsihez hasonlít; attul még is abban különbözõ, hogy a szénsavas mészeg és kénsavas szikeg, melyek a rohitsiben találtatnak ugyan, de mivel az ital kellemetességét elõ nem segítik, ebbül egészen kihagyatvák. Ennek vegyrészei a vizen kívül kettedsavas kesereg és kettedsavas szikeg. Ily nemü savanyú víz annyi szénsavat, mennyit az elõbbiben tapasztalánk, szabad állapotban nem foglal; de annál többet bír az említett savak segedelmével megkötött állapotban; s ezen oknál fogva, ha bor vagy czitromlé hozzá töltetik, az említett savak vegytanilag azonnal föloszlatnak, és a szabadon eresztett szénsavakkal az egész keveréket kellemes csípõsségûvé teszik."

Itt egy csillag következik, s a csillag alatt, a lap alján ez olvasható: "A leírt mesterséges szénsavas víznek tulajdonsága a hely színén azonnal végbe ment tapasztalattal is bebizonyíttatott." Majd pedig a szerzõ az alábbi felhívást intézte a jelenlevõkhöz: "Végtére tisztelettel jelentem, hogy ha némelyek a t. gyülekezetbül ezen savanyú vizek készítési módárul meggyõzõdni kívánkoznának, azok elõtt a kijelelendõ idõben egy akónyi közönséges vizet savanyú vízzé változtatni ezennel magamat késznek ajánlom."

Nyoma sincs annak a "félénk zárkózottságnak", amirõl Eötvös beszél. Ne felejtsük el azonban, hogy ezt az elõadást a 41 éves Jedlik Ányos tartja, hét évvel Eötvös Loránd megszületése elõtt! Jedlik már elmúlt 60 éves, amikor Eötvös megismerte õt, személyes benyomásai tehát csak az öregedõ Jedlik Ányosról lehettek.

Feltûnõ lehet még a mai olvasónak a magyarosított kémiai szakkifejezések használata is. Ma már nem is értjük ezeket a szavakat, honnan kerültek Jedlik szókincsébe? (Rohits ma Rogaska Slatina Szlovéniában. Szénsavas mészeg: CaCO3, kénsavas szikeg: Na2SO4, kettedsavas kesereg: Mg(HCO3)2, kettedsavas szikeg: NaHCO3.) Tudni kell, hogy 1841-ben még nem lehetett az egyetemi elõadásokat magyarul tartani. Ugyanakkor 1828 óta készen állt az az egységes magyar kémiai szaknyelv, melyet Schuster János (1777-1839) alkotott meg, Jedlik is ezt használta. Késõbb Jedlik lett a kémiai és fizikai szakszerkesztõ abban a bizottságban, mely a német-magyar mûszaki szótárat állította össze.

De mi minden történt még addig a magyar nyelv, szaktudomány, az egész magyar nemzet történetében! 1844-ben hirdetik ki a törvényt, mely szerint magyar a közoktatás nyelve. Jedlik, akit az 1846/47. tanévtõl kezdve három évre - micsoda három évre! ki tudta akkor? - dékánná választanak az egyetem bölcsészkarán, magyarul és e szavakkal szól az évnyitóra összesereglett hallgatósághoz 1846-ban:

"...Nincs egyéb hatalom tehát e földön, mint a tudományok varázsereje, mely mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jollétét eszközölhetné és biztosíthatná. Azért boldogok ti egyetemi polgárok! hazánk reményei! mert eddig szerzett ismereteiteknek szaporítására e mai naptól fogva új alkalom nyílik. ... Ne engedjétek e drága és üdvhozó alkalmat mellettetek használatlanul elsurranni; mert csak így lehetséges, hogy a jobblét után sóvárgó magyar hazánk tinektek is, mint a jólét józan elõmozdítóinak valaha örvendjen."

Hasonló, tanulásra buzdító szavakkal fordult a hallgatósághoz 1848. márciusában, de a józanságra intõ beszéd akkor ellentétes hatást váltott ki az ifjúságból. Az 1848/49-es tanévben Jedlik már nem tarthatott elõadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tõle.

"A természettani kísérletekre szánt terem 1848. nov. havában vívó iskolává, majd januárban kórodává alakíttatott" - számolt be róla 1849. októberi szertárõri jelentésében. Ugyanitt írta le, hogy amikor 1849. májusában Hentzi a Várból gyújtóbombákkal lövette Pestet, "a bombáztatás veszedelmeitõl a mûszereket mentendõ, kölcsönzött generálkulcsokkal nyittatá fel a szertárt, és annak szereit a bombáztatás alatt nem kevés erõfeszítéssel nagyobb részint a pincébe és az egyetemi épület biztosabb helyeire törekedett menteni..."

Egy évszázad múlva Békésy György (1899-1972), a késõbbi Nobel-díjas fizikus, akkor az egyetem gyakorlati fizikai tanszékének vezetõje, ugyanígy mentette a város ostromakor a kísérleti eszközöket a pincébe és az egyetemi épület biztosabb helyeire. Az ostrom után Jedliknek se, Békésynek se köszönte ezt meg senki, sõt, nekik kellett tisztázniuk magukat.

A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beállt nemzetõrnek - õrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette. Várta az alkalmas idõt, amikor majd megjelentetheti. Több részbõl állónak tervezte; az elsõnek, amelybe mechanika, hangtan és kémia került, a "Súlyos testek természettana" címet adta. (A súlyos szó itt a"ponderábilis" magyar fordítása).

1850-ben Jedlik saját költségén jelent meg a könyv. Csak sajnálhatjuk, hogy elmaradt a folytatása, amely Jedlik koncepciójában az imponderábiliák, a fény, a hõ, az elektromágneses jelenségek és hatások fizikája lehetett volna. Jedlik így indokolta meg, hogy 1850 után miért nem írta meg a teljes, kompendiumszerü, egyetemi fizikatankönyvet: "...az egyetemi tanrendnek azon megváltoztatása után, mely szerint az egyetemi tanár oda lõn utasítva, hogy az év lefolyása alatt elõadandó tantárgynak nem a Compendiumát, hanem mindegyik félév alatt valamely kiszemelt szakaszát terjedelmesebben, kellõen kimerítve adja elõ, nem lett volna czélszerû a Compendiumféle Természettannak a használata."

Tény az, hogy elkezdte a második részt, azután abbahagyta. Pannonhalmán, a Jedlik-hagyatékban õrzik azt a kõnyomatos jegyzetet, amelynek címe: "Jedlik Ányos: A súlytalanok természettana. Elsõ szakasz: Fénytan." Hasonlóképp kéziratban maradt fenn többféle hõtanjegyzet, akárcsak a fénytan, 1851-bõl, illetve még korábbról. Közülük a legérdekesebbet 1990-ben hasonmás kiadásban, Liszi János gondozásában jelentette meg a Mûszaki Kiadó.

Az 1850-es években - Jedlik ötvenes éveiben - csak lassan ocsúdott a magyar nemzet az elvesztett szabadságharc miatti kábulatából. "A szellemek világa kialutt" - írta Vörösmarty 1850/51 telén, baracskai magányában, Elõszó címû versében. "Most tél van és csend és hó és halál..."

Czuczor Gergelyt Riadó címû verséért kufsteini várfogságra ítélték. Jedliket ugyan visszavették az egyetemre, tarthatott újra - németül - elõadásokat, de már szinte alig volt kinek.1850-tõl kezdve a mûszaki képzést leválasztották az egyetemrõl, az egyetemi Institutum Geometricumot - ahol a forradalom elõtt például Sztoczek József (1819-1890) volt Jedlik egyik tanítványa - az Ipartanodához csatolták. Az 1857-ben létrehívott József Mûegyetem elsõ igazgatója, majd választott rektora éppen Sztoczek József lett.

Jedlik kereste a helyét. A forradalom elõtti tudományos mozgalmak elhaltak, az egyesületek csak vegetáltak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyülést. Ezekben az években Jedlik a szertárban elmerülten kísérletezett: a Bunsen-elem javításán dolgozott, egyenáramú forgógépet fejlesztett ki, melyet motorként mûködtetve, meghajtotta vele optikai rácsosztó gépét, s jobbnál jobb rácsokat állított elõ. "A külföld nem látta az õ találmányait" - mondta Eötvös. Pedig Jedlik szerette volna, ha ez nem így történik: az 1855-ös párizsi kiállításra 100 elemes telepet küldött, de ezek a gondatlan szállításban, tárolásban összetörtek. 1856-ban Bécsben tartották vándorgyûlésüket a Német Természetvizsgálók, Jedlik elment és bemutatta a javított Bunsen-elemet, valamint az általa feltalált forgonyt (elektromotort). El is érte, hogy néhány ezután írt tankönyvbe bekerült a neve, mint a villanymotor egyik feltalálójáé, igaz, hogy hol Jedliecknek, hol Jedlickának írva.' Szokatlan felkéréseknek is eleget tett: megvizsgálta, hogy mi lehet a tudományos alapja, magyarázata az akkor divatos "asztaltáncoltatásnak". A Kufsteinbõl kiszabadult Czuczor szótárkészítõ tevékenységét megirigyelve, elfogadta a felkérést egy szakmai magyar-német szótár összeállításában való közremûködésre.

Végül is az 1858-as év meghozta számára a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos elismerését: A "Súlyos testek természettana" címû egyetemi tankönyvét akadémiai nagyjutalommal tüntették ki, õt magát pedig az 1858. december 15-i nagygyûlésen az Akadémia rendes tagjává választották. (Teljesen szokatlan eljárás az Akadémia történetében, hogy valakit a levelezõ tagság átugrásával azonnal rendes taggá nyilvánítanak. Fizikussal azóta is csak egyszer fordult ez elõ: 1950-ben, a külföldrõl hazahívott Jánossy Lajos esetében.) Érdekessége még ennek az 1858-as évnek, hogy három külföldi fizikust is külsõ tagjává választott az Akadémia, mégpedig Faradayt Londonból, valamint Ettingshausent és Baumgartnert Bécsbõl (õk publikálták annak idején Jedlik cikkét a savanyúvíz elõállításáról).

A hatvanas években Jedlik itthon már elismert tudós. 1863/64-ben az egyetem rektora. 1866-ban a Vasárnapi Újság címoldalán ismerteti Jedlik tudományos munkásságát abból az alkalomból, hogy negyedszázada kezdte mûködését a Magyar Természettudományi Társulat. Újra megtartják évenkénti vándorgyûlésüket a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók, Jedlik majd mindegyiken jelen van és beszámol saját kutatásairól.

Kutatási témáit maga választja meg, bár az Akadémia megbízásából is végez vizsgálatokat. Felkérésre szabályos kutatási beszámolót készít egy tragikus balesetrõl, az emberáldozatot is követelõ, 1861-es, kõbányai pincerendszerben bekövetkezett beomlásról.

1863-tól kezdve tizenöt éven át tagja a Tanárvizsgáló Bizottságnak; õ vizsgáztatja fizikából azokat, akik magyar középiskolában kívánnak tanítani. Csak néhány név közülük: Antolik Károly (1843-1905), Eberling József (1849-1938), Farkas Gyula (18471930), Fehér Ipoly (1842-1909), Kunc Adolf (1841-1902), Salamin Leo (1832-1903), Schmidt Ágoston (1845-1902). Már Eötvös József a kultuszminiszter és az Akadémia elnöke, amikor Jedlik Ányost királyi tanácsosi címmel tüntetik ki.

Most már igazán megengedheti magának, hogy saját gyönyörûségére kísérletezzék. Váratlan halálesetek (Czuczor Gergely: 1866, Eötvös József: 1871 ) õt is az élet végességére figyelmeztetik, azért sem szívesen vállal megbízásból munkát. Annyi minden van, amit még õ szeretne kikutatni!

Közben már szó van arról, hogy felépül egy új természettani épület az egyetemen. 1871 márciusában Than Károly (1834-1908) Jedlik Ányos támogatásával javasolja a Heidelbergben kitûnõen doktorált Eötvös Lorándot az egyetemre, a természettan helyettes tanárának. Nem nehéz megjósolni Eötvös gyors karrierjét - még egy ok arra, hogy hamarosan felépüljön az új épület.

1871. szeptemberében Jedlik egy hónapos tanulmányútra megy Németországba, felkeresi a híres és új egyetemeket, gyûjti a tapasztalatokat, hogy megtervezhesse itthon álmai munkahelyét: az ideális elõadótermet, az ideális szertárat, elõkészítõ helyiséget, laboratóriumot. 1872-ben készen vannak a tervek.

1873-ban a bécsi világkiállításon egy Siemens vezetésével mûködõ bírálóbizottság a Haladás érmével tünteti ki Jedlik "villamfeszítõ" berendezését (feszültség-sokszorozóját). A kiállításra kimegy - emellett szólnak 1855-ös párizsi rossz tapasztalatai is, ahová mást küldött el és tönkre is tették az akkori találmányát -, de a díj átvételére már nem utazik ki újra, sajnálná az elfecsérelt idõt...

Than Károly számára az új kémiai épület építését még Eötvös József (1813-1871) rendelte el 1869-ben. Az új kultuszminiszter, Trefort Agoston (1817-1888) elõször az egyetem régi épületét egészítteti ki egy újjal, s az építkezés során a régi természettani szertárat ideiglenes helyre telepítik át. Az új természettani épület felépítése azonban késik - a könyvtár, majd pedig az orvosi klinikák, illetve a mûegyetem új épülete elõbbre való.

1878-ban Jedlik nyugdíjazását kéri, s a 78 éves professzor helyét a tanszék élén átveszi a 30 éves Eötvös Loránd. Az új épület felépítésére csak a 80-as évek közepén kerül sor, akkor már Eötvös Loránd tervei szerint.

Jedlik Ányos nyugdíjas éveit Gyõrben, a rendházban tölti. Itt is dolgozik, amennyire a szûk hely és fizikai állapota megengedi. Szellemileg friss. Szombathelyen, az Orvosok és Természetvizsgálók 1880. évi vándorgyûlésén a természettudományos kutatás személyi és tárgyi feltételeirõl tart elõadást.

91 éves korában lesz a megalakuló Mathematikai és Physikai Társulat 1. számú tagja. 94 éves korában köszönti Eötvöst, akit miniszterré neveztek ki. Még utazni szeretne. 95 évesen, 1895. december 13-án utazik el véglegesen.