Robert Brown (1773-1858)

Brown, Robert (szül. 1773. dec. 21. Montrose, Angus, Skócia megh. 1858. jún. 10. London, Anglia), skót botanikus, aki leginkább arról ismert, hogy ô fedezte fel az oldatban lévô részecskék természetes, folytonos mozgását. Ezt a mozgást Brown-mozgásnak nevezték el. Ezen kívül ô ismerte fel az alapvetô különbséget a fenyôfélék és ezek rokonai, vagyis a nyitvatermôk (gymnospermae) és a virágos növények, azaz a zárvatermôk (angiospermae) között. Felfedezte a sejtmagot, amely a legtöbb növény élô sejtjeinek állandó alkotó része, ennek az elnevezése is tôle származik. Új nemzetségek és családok meghatározásával tökéletesítette a növények osztályozását. Munkásságával, különösen az ausztráliai flórával foglalkozó mûvével, lényegesen gyarapította a növénymorfológiai, a növényembriológiai és a növényföldrajzi ismereteket.

Édesapja a skót episzkopális egyház lelkésze volt. Brown orvostudományt tanult az Aberdeeni és az Edinburgh-i Egyetemen. Öt évet (17951800) szolgált a brit hadseregben, Írországban zászlós segédorvos volt. 1798-ban egy londoni utazás során Sir Joseph Banks, a Royal Society elnöke figyelt fel rá, és az Admiralitásnak azt ajánlotta, hogy az Investigator nevû hajón a természetkutatói állást adják Brownnak. A hajó Matthew Flinders parancsnoksága alatt kutatóútra indult Ausztrália északi és déli partjaira.

1801 júliusában Brown útnak indult az expedícióval. 1801 decemberében az Investigator elérte a nyugat-ausztráliai György király-szorost, amelynek övezetében nagyon gazdag és változatos a növényzet. Ausztrália körülhajózása során, 1803 júniusáig Brown hatalmas növénygyûjteményre tett szert. 1805 októberében hazatért Angliába, és hozzálátott a kb. 3900 összegyûjtött faj osztályozásához. Ezek közül majdnem mindegyik újdonság volt a tudomány számára. Ausztráliai utazása eredményeinek egy részét az 1810-es Prodromus Florae Novae Hollandiae (Kalauz Új-Hollandia virágaihoz) c. mûvében publikálta. E könyvben, amely Brown fômûve és a rendszeres botanika klasszikusa, a szerzô megvetette az Ausztráliával foglalkozó növénytan alapjait, és finomította a meglévô növényrendszertani osztályozást. A könyv csekély kelendôsége azonban csalódást okozott a szerzônek, és így csak az elsô kötetet jelentette meg. Brown aprólékosan megfigyelte a kicsiny, de jelentôségteljes részleteket, erre utal Proteaceae c. mûve is, amelyben megmutatja, hogy a virágpor szemcséinek jellegzetességei segítséget nyújthatnak a növényeknek új nemzetségekbe való besorolásához. 1810-ben Banks a könyvtárosává nevezte ki Brownt, majd 1820-ban könyvtárának és nagy botanikai gyûjteményének örökös gondnokává tette. 1827-ben, amikor Brown a British Museum újonnan megalakult botanikai osztályának ôre lett, ezeket átadta a múzeumnak.

1828-ban egy füzetet adott ki A Brief Account of Microscopical observations ... (Rövid beszámoló mikroszkópos megfigyelésekrôl ...) címmel. Ebben közölte, hogy miután mozgó, szuszpendált részecskéket figyelt meg a Clarkia pulchella élô virágporszemcséiben lévô folyadékban, sok más növény élô és elpusztult pollenjét vizsgálta meg, és hasonló mozgást észlelt valamennyi friss virágpor esetében. Brown kísérletei, amelyeket szerves és szervetlen anyagokkal és végül vízben szuszpendált finom porral végzett, arra mutattak, hogy ez a mozgás az anyag ezen állapotának általános tulajdonsága. Ez a jelenség a Brown-féle mozgás. 1831-ben, miközben a kosborfélék (Orchidaceae) és a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) megtermékenyülésével foglalkozott, észrevette, hogy az orchideák és számos más növény sejtjeiben egy jellegzetes struktúra van jelen, ennek a "nucleus" (sejtmag) nevet adta. Ezek a megfigyelések tanúskodnak mikroszkóppal végzett úttörô munkásságának tematikai gazdagságáról és mélységérôl, s arról, hogy képes volt messzemenô következtetéseket levonni mind elszigetelt adatokból, mind a kiválasztott struktúrák megfigyelésébôl. Brownt 1810-ben a Royal Society tagjai közé választották.