John Tyndall (1820-1893)
Tyndall, John (szül. 1820. aug 2. Leighlin, Bridge, County Carlow, Írország – megh. 1893. dec. 4. Hindhead, Surrey, Anglia), brit fizikus; ô mutatta meg elôször, hogy miért kék az ég.

Tyndallt 1853-ban a londoni Royal Institution (Királyi Intézet) természetbölcselet-professzorává választották. Az intézetben Michael Faraday munkatársa és barátja lett. Eleinte a kristályok mágneses tulajdonságait tanulmányozta, de 1859-ben a különbözô gázok hôelnyelô és hôsugárzó képességét kezdte vizsgálni. Megállapította azt a meteorológiai szempontból fontos tényt, hogy a nedves levegô csekély hômérséklet-változással nyeli el a hôt.

A nagy molekulák és a por fényszórását is vizsgálta; ezt a jelenséget ma Tyndall-effektusnak nevezik. Kísérletekkel támasztotta alá, hogy az ég kék színét a légkör molekuláin szóródó napsugarak okozzák. A jelenségre késôbb Lord Rayleigh adott elméleti magyarázatot.

Ô mérte a végsô csapást 1881-ben a spontán nemzés régóta fenntartott elméletére: bebizonyította, hogy csíramentes levegôben nem romlik meg az élelmiszer. Tyndall több mint 16 könyvet és 145 cikket írt; ezek közé tartozik a Heat Considered as a Mode of Motion (A hô mint a mozgás egyik formája; 1862), a Six Lectures on Light (Hat elôadás a fényrôl; 1873) és a Forms of Water (A víz különbözô formái; 1872).