Weber, Wilhelm Eduard (szül. 1804. okt. 24. Wittenberg [Németország] – megh. 1891. jún. 23. Göttingen), német fizikus. Barátjával, Carl Friedrich Gauss-szal tanulmányozta a földi mágnességet, és 1833-ban elektromágneses távírót tervezett. A mágneses fluxus mértékegysége, a weber – a korábbi coulomb – róla kapta nevét. Tanulmányait Halléban és Göttingenben végezte, majd 1831-ben a Göttingeni Egyetem fizikaprofesszorává nevezték ki. A Lipcsei Egyetem professzora volt 1843 és 1849 között, majd visszatért Göttingenbe, és az ottani csillagvizsgáló igazgatója lett. Fontos szerepet játszott az elektromosságtan fejlõdésében, különösen jelentõs munkája volt az abszolút elektromos mértékegységrendszer kidolgozása. Gauss a tömeg, a távolság és az idõ alapegységeibõl vezette le – logikai úton – a mágneses mértékegységeket, Weber ugyanezt az eljárást alkalmazta 1846-ban az elektromos egységekre. Olykor együttmûködött testvéreivel, Ernst Heinrich Weber (1795–1878) és Eduard Friedrich Weber (1806–71) fiziológusokkal. Pályája utolsó éveiben elektrodinamikával és az anyag elektromos szerkezetével foglalkozott. Weber több rangos kitüntetést kapott Angliában, Franciaországban és Németországban, tanulmányait a Gauss-szal közösen szerkesztett Resultate aus den Beobachtungen des magnetischen Vereins (A mágneses egységek megfigyelésének eredményei; 1837–43) c. hatkötetes munkában gyûjtötte össze.