RÖNTGEN, Wilhelm Conrad (Lennep, 1845. március 27. — München, 1923. február 10.) német fizikus. A fizikai Nobel-díjat 1901-ben kapta "a róla elnevezett sugárzás felfedezésével szerzett rendkívüli érdemeiért".

Hároméves volt, amikor apja kendőgyárát és üzletét a Düsseldorf melletti Lennepből a hollandiai Appeldoornba helyezte át. A fiatal Röntgen először magániskolában tanult, majd egy utrechti ipariskolába iratkozott be. Egy ártalmatlan diákcsíny miatt azonban a végbizonyítvány megszerzése előtt kicsapták. Magánúton sem tehetett érettségi vizsgát. Így az utrechti egyetemen csupán érdeklődőkén hallgatott meg néhány természettudományi előadást. 1865-ben a zürichi Technische Hochschuléra iratkozott be, ahol nem követelték meg feltétlenül az érettségi bizonyítványt. A. Kundt, a kísérleti fizika tanára felfigyelt tanítványa kiváló képességeire, és rábeszélésére Röntgen — aki a főiskolán irodalmi és művészettörténeti előadásokat is hallgatott — gépészmérnöki diplomájának megszerzése után, 1869-ben egy gázelmélettel foglalkozó értekezése nyomán filozófiai doktori vizsgát tett, és A. Kundt asszisztense lett.
1870-ben A. Kundt magával vitte a würzburgi egyetemre. Röntgen szerette volna a magántanári képesítést megszerezni, de a würzburgi egyetem szabályai szerint érettségi bizonyítványának hiánya elzárta ennek lehetőségétől. Ezért 1872-ben Röntgen követte A. Kundtot a strassburgi birodalmi egyetemre. Ott kapta meg az oktatási engedélyt. Az 1873-1874-es tanévben a hohenheimi mezőgazdasági főiskola matematika és fizikaprofesszora volt. Miután a főiskola gyengén felszerelt laboratóriumában semmi lehetőség nem volt a kísérletezésre, két szemeszter után az elméleti fizika rendkívüli tanáraként visszatért Strassburgba.
1879-ben a gisseni egyetem kísérleti fizikai tanszékének élére került. Kísérleteit elsősorban az elektromágnesesség és a fénytan területén folytatta. 1888-ban kimutatta, hogy az elektromosan polarizált dielektrikum mozgásának az elektromos áramhoz hasonló mágneses hatása van. E hatást, melynek felfedezése jelentősen hozzájárult J. C. Maxwell elméletének elismeréséhez, LORENTZ nyomán Röntgen-áramnak nevezik.
1889-ben - miután a jénai és az utrechti egyetem meghívását visszautasította - a würzburgi egyetem fizikai intézetének vezetését vállalta el. 1894-ben az egyetem rektorává választották. 1895. november 8-áról 9-ére virradó éjszaka Röntgen , Ph. LENARD és H. Hertz kísérleteinek megismétlése közben felfedezte a röntgensugárzást. Eredményeiről csak a felfedezett jelenség körültekintő vizsgálata után tett jelentést. Az a körülmény, hogy a mindig magányosan, szinte titkolózva dolgozó Röntgen világra szóló eredményéről oly sokáig hallgatott, továbbá, hogy a röntgensugárzás egyes hatásait korábban már más kutatók is tapasztalták — de ezeknek a jelenségeknek előtte senki sem tulajdonított jelentőséget, és senki sem vizsgálta meg azokat —, Röntgen elsőségét kétségbe vonó mendemondákra adott okot. Mivel Röntgen felfedezésének nem voltak szemtanúi, és a tudós maga az előzményeket illetően igen bizonytalanul nyilatkozott, a döntő jelentőségű megfigyelés lefolyásáról évtizedekig egymásnak is ellentmondó változatok keringtek. Röntgennek élete végéig védekeznie kellett a gyanúsítások ellen. Ezért még 16 évvel később is tartózkodóan fogadta a fiatal ~ M. von LAUÉ-t, amikor az bemutatta neki a röntgensugárzás hullámtulajdonságait bizonyító felvételeket.
Röntgen eredményeit 1896. január 20-án a párizsi akadémián H. Poincaré jelentette be, felmutatva a Röntgen által készített fényképeket. A felfedezés és a képek hatalmas feltűnést keltettek. Röntgen január 23-án a Fizikai-Orvosi Társaság előtt számolt be felfedezéséről, ahol R. von Kölliker, a köztiszteletben álló anatómus javasolta, hogy a Röntgen által X-sugaraknak nevezett ismeretlen sugarakat a jövőben nevezzék röntgensugaraknak. Az angolszász szakirodalomban azonban kiejtési nehézségek miatt inkább X-ray (X-sugár) elnevezés terjedt el.
1900-ban Röntgent meghívták Münchenbe, ahol az egyetem fizikai intézetének igazgatójává és a fizikai-méréstechnikai gyűjtemény vezetőjévé nevezték ki.
1901. decemberében a világ első tudósaként kapta meg a Nobel-díjat. A díjjal együtt járó pénzösszeget végrendeletében a würzburgi egyetemre hagyta, de az 1923-as infláció következtében az adomány elértéktelenedett.
1904-től kezdve Röntgen egyre inkább visszavonult a közélettől. A Münchentől 60 km-re fekvő Weilheimbe költözött, 1920-ban saját kérésére felmentették professzori és igazgatói megbízása alól. A fizikai - méréstechnikai gyűjtemény vezetését továbbra is megtartotta. Ugyanabban az évben hozta nyilvánosságra utolsó munkáját a kristályok fizikájáról, melyhez az anyagot az A. Jofféval közösen végzett vizsgálatok szolgáltatták.
A háború utáni időkben igen szűkös körülmények között élő, hiányosan táplált Röntgen szervezete nem tudott ellenállni az emésztőrendszerét megtámadó betegségnek. Végrendeletének megfelelően, minden levél vagy kézirat jellegű hagyatékát elégették. Röntgen a W. Crookes, E. Goldstein, J. W. Hittorf és  Ph. LENARD által kifejlesztett katódsugárcsövek segítségével ellenőrizte G. H. Hertz és Ph. LENARD mérési eredményeit. Eközben fedezte fel, hogy még a fekete kartonpapírba burkolt csőből is lépnek ki olyan sugarak, melyek az útjukba helyezett floureszkáló ernyőn felvillanásokat okoznak, sőt ezek a sugarak a vastagabb fán és a vékony fémrétegen is áthatolnak. Részletesebb vizsgálatai kimutatták, hogy a sugarak áthatolóképessége növekszik, ha növelik a katódsugárcsőben alkalmazott feszültséget. A sugarakat sem elektromos, sem mágneses tér nem téríti el, így nem lehetséges, hogy a felfedezett sugárzás a katódsugarak egy energikusabb fajtája legyen. Felfedezte a sugarak ionizáló hatását, és a levegőben való szóródását is. A további vizsgálatok megmutatták, hogy az áthatoló sugárzás a katódsugárcső üvegfalának a katódsugarak nyalábja által érintett részéből indul ki. A röntgensugarak intenzitását lényegesen növelni lehet azzal, hogy a katódsugár útjába nehézfémből készült lemezt, úgynevezett antikatódot helyeznek. A röntgensugarak emisszióját a katódsugarakat alkotó elektronoknak az útjukba helyezett lemezbe ütközése hozza létre. Ilyenkor az elektronok lefékeződnek, és energiájukat igen rövid hullámhosszúságú elektromágneses sugárzás alakjában bocsátják ki. A fékezési sugárzás spektrális eloszlása folytonos. Maga Röntgen arra gondolt, hogy a felfedezett sugárzás az éter longitudinális hullámmozgása. A röntgensugár keletkezésének módjából E. Wiechert és G. G. Stokes már 1896-ban arra következtetett, hogy a röntgensugarak rendkívül rövid hullámhosszúságú fénysugarak. Feltevéseiket  Ch. G. BARKLA polarizációs vizsgálatai és  M. von LAUE interferencia  kísérletei igazolták, bebizonyítva a röntgensugarak transzverzális hullám mivoltát és elhajlíthatóságát. A röntgensugarakkal az orvosi diagnosztika és terápia területén szinte a sugarak felfedezése pillanatától kísérleteztek.