Bunsen, Robert Wilhelm (szül. 1811. márc. 31. Göttingen, Vesztfália [Németország] – megh. 1899. aug. 16. Heidelberg, Baden), német vegyész; Gustav Kirchhoffal együtt 1859 táján megfigyelte, hogy minden elem jellemzô hullámhosszú fényt bocsát ki. Ezek a vizsgálatok utat nyitottak a színképelemzésnek, amely nagyon fontos módszere lett a Nap és a csillagok tanulmányozásának, és Bunsen számára csaknem azonnal lehetôséget adtak két alkáli csoportba tartozó fém, a cézium és rubídium felfedezésére is.

 Miután a Göttingeni Egyetemen kémiából doktorált (1830), Bunsen tanítani kezdett a Marburgi, a Breslaui és más egyetemeken. Heidelbergi professzorként (1852–99) kiváló kémiai iskolát hozott létre. Sosem nôsült meg, a diákjaiért és laboratóriumáért élt. Tanítványai között nagyon népszerû volt. Fôleg kísérleti és analitikai munkával foglalkozott.

 Megtalálta az arzénmérgezés ellenszerét a frissen kicsapott vasoxid-hidrátban (1834). 1837-ben elkezdte egyetlen figyelemreméltó szerves kémiai vállalkozását az erôsen mérgezô arzéntartalmú vegyület, a kakodil vizsgálatával. A hat év alatt, amíg ezzel dolgozott, egy robbanás során elveszítette fél szemevilágát és majdnem végzetes arzénmérgezést szenvedett. Kutatásai hasznos felismerésekhez vezettek szerves fémvegyületek kapcsán; ezeket az anyagokat tanítványa, Edward Frankland vizsgálta meg "alaposabban". Végül Bunsen lezárta a laboratóriumában folytatott a szerves kémiai kutatást.

 Az olvasztókemencékbôl kibocsátott gázok összetételét vizsgálva Bunsen kimutatta, hogy a hônek 50–80 vagy még több százaléka veszendôbe megy. Ez vezette ôt a gázok térfogatmérési módszerének kidolgozásához, melyet egyetlen közleményében, a Gasometrische Methoden c. munkában (1857) foglalt össze.

 1841-ben feltalálta a késôbb róla elnevezett szén-cink galvánelemet. A segítségével elôállított fény mérése céljából kifejlesztette a zsírfolt-fotométert (1844). Elsôként állított elô fémes állapotú magnéziumot, tanulmányozta fizikai és kémiai tulajdonságait, demonstrálta a láng ragyogását és reakcióképességi (aktinikus) tulajdonságait a magnézium levegôben történô elégetése során.

 Bunsen feltalálta a szûrôszivattyút (1868), a jégkalorimétert (1870) és a gôzkalorimétert (1877). Bár általában neki tulajdonítják a Bunsen-égô feltalálását, valószínûleg csak kevéssé járult hozzá a kifejlesztéséhez.