Benjamin Franklin 1706. január 17-én született Bostonban. Tizedik gyermeke volt egy szegény szappan- és viaszfőzőnek.
Kezdetben szappanfőzést tanult, de hamarosan nyomdász- és kereskedőinas lett bátyjánál, Jamesnél.
A tanulás mellett sokat olvasott, és csakhamar maga is megpróbálkozott az írással. Első cikkei bátyja újságában, a New-England Current című hírlapban jelentek meg. Egy ideig ő is vezette a lapot. 1723-tól váltogatva többféle foglalkozást űzött New Yorkban, Philadelphiában, Londonban s aztán újból Philadelphiában.
Megtakarított pénzén 1728-ban könyvnyomdát alapított Philadelphiában. Kiadta a Pennsylvania Gazette című újságot, amelybe maga is sokat írt. Közben szorgalmasan gyarapította ismereteit és nyelvtudását, de emellett még közéleti szerepet is vállalt.
Benjamin Franklin végtelenül sokra tartotta a műveltségét, és nem elégedett meg azzal, hogy csak magának szerezze meg azt. Már 1728-ban művelődési kört alapított a kézműiparosok és kereskedők részére. Az egyesület mellett később könyvtár is létesült. 1743-ban filozófiai társaságot, majd később pedig az ifjúság képzésére akadémiát szervezett.
Sokféle elfoglaltsága mellett még arra is szakított időt, hogy a természettudományokat tanulmányozza, és kísérletezzen. Érdekelte az égés folyamata, de igazi szenvedélye a villamosság vizsgálata volt. A dörzsölés útján keletkezett villamosság kapcsán arra a meggyőződésre jutott, hogy az átvitt "elektromos fluidum" pozitív vagy negatív lehet. Franklin tehát elsőként vezette be a pozitív és a negatív elektromos töltés fogalmát. Lényegében ez tette lehetővé számára a már korábban felfedezett leideni palack működésének megértését és a "Franklin-féle táblának" a megszerkesztését. (Ez volt az első lemezkondenzátor: két ólomlemez közé helyezett üveglap.)
Tudományos hírnevét azonban azzal alapozta meg, hogy bebizonyította (és nemcsak feltételezte), hogy a villám elektromos természetű. 1752-ben papírsárkánnyal végzett híres kísérlete során a légköri villamosságot nedves zsinegen levezette a földre, és leideni palackot töltött föl vele. Mivel már előzőleg foglalkozott hegyes tárgyakon keletkező elektromos kisülésekkel, e tapasztalatai segítették abban, hogy feltalálja és épületekre szerelve alkalmazza a villámhárítót.
A vihartelhők elektromos töltésének vizsgálata mellett más légköri jelenségekkel is foglalkozott. Elgondolásaiból, amelyek nagy hatással voltak a tudomány fejlődésére, az egykori kutatók sok ösztönzést merítettek.
Kutatásairól jelentéseket készített a londoni Királyi Társaságnak. Mivel azonban a Társaság nem találta ezeket közlésre alkalmasnak, 1751-ben maga adta ki őket B.Franklin villamossággal kapcsolatos kísérletei és megfigyelései címen. Ez a munka, amelyet nemsokára lefordítottak francia és más nyelvekre, világhírűvé tette szerzője nevét. A londoni Királyi Társaság csak ekkor méltatta figyelemre a távoli észak-amerikai gyarmatról származó autodidakta tudós munkásságát, és választotta meg őt tagjává.
Franklin még négy természettudományi munkát adott ki, amelyekben a villamosság mellett a hő sugárzásával és vezetésével, a hidrodinamikával, a meteorológiával és más tudomány- ágakkal foglalkozik. A közéleti és állami munkakörökben kifejtett tevékenység, főleg az észak-amerikai gyarmatok függetlenségéért folytatott harcban való részvétel azonban egyre több idejét lefoglalta, míg végül kedvelt kísérleteit és tanulmányait teljesen abbahagyta.
Kiváló diplomata és politikus volt. Évekig tevékenykedett követként Franciaországban, ahol jelentős anyagi és politikai segítséget szerzett hazája számára. Egyik kezdeményezője és szerkesztője volt az 1776. évi amerikai Függetlenségi Nyilatkozatnak. 1787-ben tevékenyen közreműködött az USA alkotmányának kidolgozásában, és megindította a négerek elnyomása ellen küzdő mozgalmat. Részt vett a rabszolgaság megszüntetéséért vívott küzdelemben is.
Franklin nemcsak kiváló tudós, hanem hazája függetlenségének kiemelkedő harcosa volt. 1790. április 17-én halt meg Philadelphiában.

Készült: Materny Károly összeállítása alapján