Hans Christian Oersted 1777. augusztus 14-én született Rudkjöbing városkában, Langeland dán szigeten. Apja gyógyszerész volt. Szüleinek nehéz anyagi helyzete miatt nem járhatott rendszeresen iskolába. Egyedül tanult  könyvből, csak néha volt segítségére egy magántanító.
Tizenkét éves korától rendszeresen eljárt apja gyógyszertárába, és ott hamarosan megkedvelte a vegyészkedést. Az érettségi vizsga után Koppenhágába ment, hogy ott természettudományi, filozófiai és orvostudományi tanulmányokat végezzen. Huszonkét éves korában orvosi doktorátust szerzett, majd fizikát és kémiát oktatott az egyetemen. Közben átvette apjától a gyógyszertár vezetését.
Már tanulmányai alatt is érdekelte a tudományos munka, most az egyetemen kedvére kísérletezhetett. Az idő tájt újdonságnak számított a Volta-féle oszlop, így ezzel végzett vizsgálatokat.
1801-től 1804-ig tanulmányutat tett a németországi egyetemeken, és megismerkedett sok kiválótudóssal. Miután visszatért, kinevezték a fizika és a kémia rendkívüli tanárává a koppenhágai egyetemen. Itt adott elő — kisebb szünetekkel — szinte megszakítás nélkül.
1815-től élete végéig a Dán Királyi Tudós Társaság titkára volt. 1817-ben a fizika rendes tanárává és a koppenhágai egyetem igazgatóságának tagjává nevezték ki.
Az elektromos konfliktus iránytűre gyakorolt hatásával kapcsolatos kísérletek című latin nyelvű munkájában 1820-ban nyilvánosságra hozta kísérleteinek eredményeit.
Neki sikerült elsőként kimutatnia a villamos áram mágneses hatását, s ezáltal felismerte a villamosság és a mágnesesség közti összefüggést. A felfedezésnek fontos elvi jelentősége volt, de legfőbb érdeme mégis az, hogy előkészítette az utat Ohm, Ampére és Faraday munkásságához, az elektromosságtan és az elektrotechnika születéséhez.
Oersted felfedezése alapján szerkesztette meg Schweigger és Poggendorf a villamos áram mérésére szolgáló műszereket.
Oersted egyetemi tevékenysége mellett 1829-ben elvállalta a városi politechnikai iskola igazgatói tisztségét is. Tudományos kutatómunkáját a kémia területén is folytatta. Foglalkozott a folyadékok és a gázok összenyomhatóságával, előállított fémes alumíniumot és felfedezte a piperidin nevű gyűrűs vegyületet. Utoljára a paramágneses és a diamágneses anyagok tulajdonságaival foglalkozott.
Felfedezését a londoni Királyi Társaság és a Francia Tudományos Akadémia érdemérmek odaítélésével értékelte. Még élete második felében is hosszú utazást tett Franciaországban, Angliában, Norvégiában és Németországban, ahol találkozott Gauss-szal. Oersted azonban nemcsak kiváló kutató volt, hanem jó pedagógus is. Újjászervezte a dán iskolai fizikaoktatást. A tudomány a természet általános törvényeiről című tankönyvéből tanították Dániában ötven éven át a fizikát. Népszerű nyilvános előadásokat tartott, és megalapította a Dán Természettudományi Ismeretterjesztő Társaságot.
Élete végére széles körű közéleti tevékenységet fejtett ki, s az ország egyik legtöbbre becsült és legbefolyásosabb személyiségévé vált. 1851. március 9-én halt meg Koppenhágában.

Készült: Materny Károly összeállítása alapján