Hans Christian Oersted
1777. augusztus 14-én született Rudkjöbing városkában, Langeland dán szigeten.
Apja gyógyszerész volt. Szüleinek nehéz anyagi helyzete miatt nem járhatott
rendszeresen iskolába. Egyedül tanult könyvből, csak néha volt segítségére
egy magántanító.
Tizenkét éves korától
rendszeresen eljárt apja gyógyszertárába, és ott hamarosan megkedvelte
a vegyészkedést. Az érettségi vizsga után Koppenhágába ment, hogy ott természettudományi,
filozófiai és orvostudományi tanulmányokat végezzen. Huszonkét éves korában
orvosi doktorátust szerzett, majd fizikát és kémiát oktatott az egyetemen.
Közben átvette apjától a gyógyszertár vezetését.
Már tanulmányai alatt
is érdekelte a tudományos munka, most az egyetemen kedvére kísérletezhetett.
Az idő tájt újdonságnak számított a Volta-féle oszlop, így ezzel végzett
vizsgálatokat.
1801-től 1804-ig tanulmányutat
tett a németországi egyetemeken, és megismerkedett sok kiválótudóssal.
Miután visszatért, kinevezték a fizika és a kémia rendkívüli tanárává a
koppenhágai egyetemen. Itt adott elő kisebb szünetekkel szinte megszakítás
nélkül.
1815-től élete végéig
a Dán Királyi Tudós Társaság titkára volt. 1817-ben a fizika rendes tanárává
és a koppenhágai egyetem igazgatóságának tagjává nevezték ki.
Az elektromos konfliktus
iránytűre gyakorolt hatásával kapcsolatos kísérletek című latin nyelvű
munkájában 1820-ban nyilvánosságra hozta kísérleteinek eredményeit.
Neki sikerült elsőként
kimutatnia a villamos áram mágneses hatását, s ezáltal felismerte a villamosság
és a mágnesesség közti összefüggést. A felfedezésnek fontos elvi jelentősége
volt, de legfőbb érdeme mégis az, hogy előkészítette az utat Ohm, Ampére
és Faraday munkásságához, az elektromosságtan és az elektrotechnika születéséhez.
Oersted felfedezése alapján
szerkesztette meg Schweigger és Poggendorf a villamos áram mérésére szolgáló
műszereket.
Oersted egyetemi tevékenysége
mellett 1829-ben elvállalta a városi politechnikai iskola igazgatói tisztségét
is. Tudományos kutatómunkáját a kémia területén is folytatta. Foglalkozott
a folyadékok és a gázok összenyomhatóságával, előállított fémes alumíniumot
és felfedezte a piperidin nevű gyűrűs vegyületet. Utoljára a paramágneses
és a diamágneses anyagok tulajdonságaival foglalkozott.
Felfedezését a londoni
Királyi Társaság és a Francia Tudományos Akadémia érdemérmek odaítélésével
értékelte. Még élete második felében is hosszú utazást tett Franciaországban,
Angliában, Norvégiában és Németországban, ahol találkozott Gauss-szal.
Oersted azonban nemcsak kiváló kutató volt, hanem jó pedagógus is. Újjászervezte
a dán iskolai fizikaoktatást. A tudomány a természet általános törvényeiről
című tankönyvéből tanították Dániában ötven éven át a fizikát. Népszerű
nyilvános előadásokat tartott, és megalapította a Dán Természettudományi
Ismeretterjesztő Társaságot.
Élete végére széles körű
közéleti tevékenységet fejtett ki, s az ország egyik legtöbbre becsült
és legbefolyásosabb személyiségévé vált. 1851. március 9-én halt meg Koppenhágában.
Készült: Materny Károly összeállítása alapján