Bláthy Ottó Titusz (1860-1939)

Tatan született 1860. augusztus 11-én. Iskoláit Tatán es Bécsben végezte. 1882-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a bécsi mûegyetemen. 1883 július 1-én lépett a Ganz es Társa villamos osztályának alkalmazásaba mint gépszerelõ. Elektotechnikát az egyetemen még nem tanítottak, õ azonban elmélyedt ennek a tudománynak a tanulmányozásaban, felhasználva a munkásságát mindvégig jellemzõ ritka képességét, amellyel a problémákat rendkívül gyorsan és világosan át tudta tekinteni. Hamarosan felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazási módját. Mások csak évek múlva közölték erre vonatkozó tanulmányaikat. Õ volt az elsõ, aki mágnesezési görbek segítségével mágneses köröket tudott méretezni. Ennek alapján még 1883-ban átalakította a gyár egyenáramú gépeinek pólusait, és ezáltal a gépek teljesítményét lényegesen meg tudta növelni. Már e kezdeti idõben felismerte a villamosgépek hõleadásának törvényszerûségeit is. Elsõ szabadalma önmûködõ higanyos feszültségszabályzó volt, amelyet a kesõbbi évek Ganz-gyártmányú generatorainál alkalmazott. 1884-85-ben a gyár három mérnöke: Bláthy, Déri Miksa és Zipernowsky Károly új áramelosztási rendszert dolgoztak ki, amelyet a transzformátornak elnevezett indukciós készülékek alkalmazásán alapult. A transzformátorokat Bláthy javaslatára zárt vasmagban készítették és közös munkájuk a korabeli elektrotechnika egyik legfontosabb találmányát eredményezte. Bláthy élete végéig hû maradt a Ganz-gyárhoz és annak abszolut tekintélyû mûszaki vezetõ egyénisége volt. Száznál több szabadalma fõleg a villamos gépek, tanszformátorok és készülékek gyártásának területére vonatkozik. A transzformátorrendszeren alapuló elsõ nagyobb villamos erõmû a római Cerchi volt. Itt mûködtek elõször a világon, 1886-ban, Bláthy javaslatára, váltakozó áramú generátorok egymással párhuzamosan kapcsolva. 1891-ben önmûködõ víziturbina szabályzot is szerkesztett; ezt tette lehetõvé, hogy a cerchi hõerõmû gépei a távoli vízerõmû generátoraival is párhuzamosan járhassanak. Ez volt az elsõ eset az elektrotechnika történetében, amikor vízerõmû és gõzerõmû egyszerre táplált egy nagyobb villamos hálózatot. Még 1887-ben elkészítette az elsõ hornyolt armatúrájú egyenáramú gépet. 1889-ben hoztak forgalomba szabadalmazott indukciós fogyasztásmérõit, amelynek súlyat késõbb állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható "villanyóra" lényegeben ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek Bláthy megalkotta. Már a német származasú amerikai elektrotechnikus Steimetz elõtt számítással széjjel tudta választani a hiszterézis- és örvényáram-veszteségeket, a transzformátorlemezeket pedig alumíniummal ötvözte, a vasveszteség nagyméretû csökkenés érdekében. Számos olyan elvi és gyakorlati eredményt ért el, amelynek révén a Ganz-gyár géptípusai évtizedekig a világ élvonalát képviselték. 1896-ban hozta nyilvánosságra az úgynevezett többletveszteségre vonatkozó vizsgálatainak eredményeit. Vizturbinás generátorok álló részében alkalmazott un. tört horonyszámú tekercselesért a párizsi világkiállitáson 1900-ban nagydíjat nyert. A magyar turbógenerátor-gyártás megindításai az õ nevéhez fûzõdik. Négypólusú forgórészkonstrukciójának szabadalmait a svájci BBC és a berlini SSW is megvásárolta. A kétpólusú gépek esetében választása a párhuzamos horonyú forgórészre esett. Olyan lényeges konstrukciós újításokat és szabadalmakat dolgozott ki, amelyek 40 évre megszabták a magyar turbógenerátor-gyártás irányát. A század elején, tervei alapján, 30 kV-os generátorokat is gyárottak, dalmát és olasz vízerõmûvekbe. Ezek közül sok még ma is üzemben van, ami az általa kidolgozott szigetelés technika jóságának fényes bizonyítéka. Alkotásait az üzembiztonság és a megbizhatóság jellemezte. 1926-1928-ban világszerte feltûnést keltõ, csúcsteljesítményû transzformátorok és generátorok gyártására vállalkozott: Ganz-gyár ezekben az években 26 MVA-s vízturbinás generátorokat , 44 MVA-s turbógenerátorokat és 45 MVA-s transzformátorokat szállított. Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után Bláhy dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett. Méltán keltett feltûnést a századforduló éveiben épült egyiptomi assuani gáttal tárolt vízenergia leggazdaságosabb kihasználására 1914-ben javasolt szellemes terve is, ami azonban az elsõ világháború miatt nem valósulhatott meg. Bláthy sikereinek titka: bámulatos emlékezõképessége, kimagasló nyelvtudása, kivételes fejszámoló képessége, valamint a tények és a belõlük levonható következtetések gyors áttekintése. Munkamódszerének lényege a logikus gondolkodás és létrehozandó alkotás megbízhatóságára való törekvés volt. A budapesti és bécsi mûegyetem tiszteletbeli doktora, és az MTA tiszteletbeli tagja volt és számos kitûntetésben részesült.
1939. szeptember 26-án Budapesten hunyt el.