Az impulzusmegmaradás-törvény közvetett igazolása
Egy kb. 40 cm magas fahasáb tetejére az ábrának megfelelően helyezzünk
el egy vékony fonállal megfeszített, összekötött rugót, és állítsunk a
rugó két oldalára két különböző tömegű golyót! Égessük el a fonalat! A
szétugró rugó a golyókat vízszintes irányban löki szét, azok vízszintes
hajítási pályán mozogva esnek le.
Mérjük meg az (l1,l2)
hajítási távolságokat és a golyók (m1,m2)
tömegét, és igazoljuk, hogy azok között az
összefüggés áll fenn!
Ezzel közvetve igazoljuk az impulzusmegmaradás tételét,
hiszen az azonos magasságból, vízszintesen elhajított testek esetén a hajítási
távolságok a kezdősebességekkel arányosak, azaz következik, hogy
m1v1=m2v2
Megjegyzések:
-
A hajítási távolság mérése megkönnyíthető,ha a hasáb két oldalán egy-egy
homokkal teli tálcát helyezünk el úgy, hogy a golyók ezekbe essenek. A
homokban a leeső golyó jól látható nyomot hagy, ugyanakkor a homok a golyó
elgurulását is megakadályozza.
-
A kísérlethez lehetőleg keskeny fahasábot használjunk tartóként, hogy a
szétlökés során a golyók mozgását a súrlódás csak kevéssé befolyásolja.
-
A légellenállás hatása 40 cm körüli hajítási magasság és acélgolyók alkalmazása
esetén biztosan elhanyagolható.
-
Szemléletesen igazolhatjuk a lendület megmaradását a
kereskedelemben kapható ingákkal.