Alsó részén kicsiny, kör alakú nyílással ellátott üveg- vagy műanyag palackot töltsünk majdnem tele vízzel! (Közben az alsó lyukat dugaszoljuk be!) Zárjuk le az üveget egy átfúrt gumidugóval, melybe körülbelül a palack félmagasságáig nyúló üvegcső illeszkedik! Engedjük a vizet kiömleni az alsó nyíláson át! A vízsugár intenzitása mindaddig állandó marad, míg a palackban a vízszint a csővég alá nem süllyed. Ekkor a levegő-utánpótlás híján nyomásegyensúly áll be, és az áramlás megszűnik.

A jelenség magyarázata a következő:
Ha az alsó lyukat lezárjuk, akkor a külső térből a palackba nyúló csőbe a víz valameddig behatol. Ezen a szinten a po külső nyomás a palackba zárt levegő és a szint feletti folyadékoszlop nyomásával tart egyensúlyt. Az alsó nyílás kinyitásakor - a lombikbeli folyadékszint csökkenése miatt - a bezárt levegő tágul, nyomása csökken, ezért a cső alsó vége a külső nyomásra áll be. (Ha a nyomás itt po alá esik, akkor a csövön keresztül levegő buborékol az edénybe, és megnöveli a bezárt gáz nyomását.) Így a kiömlőnyílásnál mindaddig a h magasságú vízoszlop túlnyomása miatt áramlik ki a víz, míg a belső folyadékszint a csővég alá nem süllyed.
 

Megjegyzés:
A Mariotte-palackot többnyire éppen ilyen állandó nyomáskülönbségű áramlás fenntartására szokás felhasználni.