Dugaszoljunk be egy ismert V térfogatú (kb. 5-10 literes) palackot átfúrt gumidugóval. Illesszünk a furatba rövid üvegcsövet. Csatlakoztassuk ezt gumicsővel nyitott vízmanométerre. Szúrjunk át a dugón egy orvosi fecskendőtűt. Várjuk meg amíg a palackba zárt levegő nyomása a külső légnyomással kiegyenlítődik.
Szívjunk a fecskendőbe pontosan ismert térfogatú, kevés (pl. 1 cm³ ) etilétert. Illesszük a fecskendőt a dugóba szúrt tűre, és ijektáljuk az étert a palackba. Az elpárolgó éter gőze p nyomástöbbletet (parciális nyomás) hoz létre, ezért a manométerben lévő folyadékszintek előbb rohamosan, majd csökkenő ütemben elmozdulnak. Jegyezzük fel a maximális szintkülönbséget.
Ismeretes, hogy a gőz p parciális nyomása a molekulák N számával, a T hőmérséklettel és a gőz által betöltött V térfogattal a
 

összefüggésben van, ahol a k a Boltzmann állandó.
 

A formulában szereplő adatok értékét a következőképpen határozhatjuk meg:
 

• p a parciális nyomást a manométer szintkülönbségéből,
• V a gőztérfogatot a palack térfogatának mérésével (pl. vízkitöltés),
• T a kiegyenlítődés után a környezet hőmérsékletének mérésével,
• N az étergőz molekuláinak számát a befecskendezett éter térfogatának, sűrűségének és moláris tömegének ismeretében kiszámíthatjuk.