Hengeres doboz (pl. egy nagyobb konzervdoboz) alján vágjunk kb. 3 cm átmérőjű környílást, fedőlapja helyére pedig feszítsünk gumilapot (pl. kézilabda belső  egy darabjából)! Fújjuk tele cigarettafüsttel a dobozt, majd ujjunkkal üssünk a gumilapra! A kör alakú nyíláson gomolygó örvénygyűrűk - füstkarikák - lépnek ki. A füstkarikák lassan szélesedve négy-öt métert is haladhatnak a levegőben, s csak azután fokozatosan oszlanak szét.

Ismételjük meg a kísérletet úgy, hogy a doboz nyílását egy, attól 2-3 m távolságban álló, égő  gyertya felé irányítjuk! Ha a jól célzott füstkarika "eltalálja" a lángot, az örvénygyűrűben stabilizálódó erős légáramlás eloltja a gyertyát. (A kísérlet természetesen füst nélkül is elvégezhető, ilyenkor azonban az örvénygyűrű nem látható, és a láng eltalálása is jóval nehezebb.)

Az örvénygyűrű stabilitása azzal magyarázható, hogy a már kialakult gyűrű kis viszkozitású közegben halad, és a fellépő  súrlódási erők csak kevéssé lassítják a forgást. Az örvény impulzusnyomatéka tehát kellő  lassítás híján hosszú ideig megmarad.
 

Megjegyzés

• Ha elegendő  idő  ál1 rendelkezésre, hogy örvénygyűrűkkel kísérletezzünk, akkor megfigyelhetjük az örvénygyűrűk sík lapokról való visszaverődését, valamint az egymás mellett haladó örvények kölcsönhatását is.