Lézerfénnyel az elhajlási jelenségeket nagy létszámú néző számára is jól láthatóan mutathatjuk be. Háromféle elrendezéssel dolgozhatunk:

a) Az "eredeti", tágítatlan lézernyalábot használjuk. Előnye az egyszerűség, a nagy fényerő. Hátránya(?), hogy a diffrakció látható eredménye néhány esetben nem a hagyományos fénynél megszokott formában jelenik meg. Keresztrácsok elhajlási képének bemutatására viszont ez a módszer a legmegfelelőbb.
b) Az eredeti (párhuzamos) lézernyalábot kis nagyítású (16-szoros) mikroszkópobjektívvel tágítjuk (kúpszerű nyaláb). Ezzel szokásos geometriájú, de fényszegényebb interferogramokat kapunk.
g) Teleszkópikus rendszerrel nagy(obb) átmérőjűre alakított paralel nyalábbal világítjuk meg a diffraktáló tárgyat. Az interferenciakép a szokásos geometriájú, és fényerős.