A természetes fény nagyszámú atom vagy molekula által kibocsátott sugárzásból áll. Minden egyes hullámcentrum más-más síkban poláros fényt sugároz. A síkban poláros fényben az elektromos térerősség vektor egyetlen, a terjedés irányára illeszkedő síkan rezeg. Erre az ún. rezgési síkra merőleges a polarizáció síkja. A természetes fényforrás fénye - összességében - nem mutat poláros tulajdonságot. A visszaverődéskor és a töréskor azonban polarizáció lép fel.
Azt a beesési szöget, amelynél a (dielektrikum) tükör által visszavert fény tökéletesen poláros, a polarizáció szögének nevezzük. A polarizáció szögének tangense a törésmutatóval egyenlő (Brewster-törvénye). Közönséges üvegnél a polarizáció szöge kb. 56° . Visszaverődéssel - a törésmutató frekvenciafüggése miatt - csak monokromatikus fényt lehet tökéletesen polarizálni.
Kísérleteinkhez a tanszergyárak által készített nyeles, fekete tükröt használhatunk. (Anyagában festett üveglemez, hátsó felülete nem tükröz.) A tükör nyele a tükör síkjával 34°-ot zár be, tehát a nyél irányából érkező sugarak éppen a polarizáció szöge alatt esnek a tükörre. (Hasonló tükröket magunk is készíthetünk.)