Párhuzamos fénynyaláb előállítása
Az optikai eszközök megvilágításához gyakran van szükség párhuzamos
sugárnyalábra. Előállítására többféle megoldás lehetséges.
A párhuzamos fénynyaláb előállításának legegyszerűbb módja az,
hogy egy gyűjtőlencse fókuszpontjába pontszerű fényforrást helyezünk. A
lencsét nagyjából párhuzamos sugárnyaláb hagyja el. A sugarak annál inkább
párhuzamosak, minél inkább pontszerű az izzólámpa, illetve minél kevésbé
hibás a lencse. Az egyszerű gyűjtőlencse helyett korrigált objektívvel
végezve a kísérletet, jobb eredményt kapunk. Az objektívbe beépített változtatható
diafragmával beállítható a sugárnyaláb keresztmetszete.
Kettős kondenzor (f = 5 cm) segítségével gyűjtsük össze a pontizzó
fényét egy 2-3 mm átmérőjű lyukdiafragmára úgy, hogy a kondenzor az izzót
kevéssel a diafragma után képezze le! (Ezt az izzó és a kondenzor távolságának
változtatásával érhetjük el.) Helyezzünk a diafragma után egy f
=10-20 cm-es fókusztávolságú gyűjtőlencsét! A diafragma pontosan a lencse
gyújtópontjába essen (ábra)! A beállítás akkor jó, ha a lencsétől távol
eső ernyőn (falon) megjelenő, kissé elmosódó szélű fényfolt átmérője nem
sokkal nagyobb a lencse átmérőjénél.
Jól definiált párhuzamos nyalábot kapunk, ha szűk diafragmát (átmérő
1-2 mm) és korrigált objektívet használunk. Az izzó fényét a kondenzor
segítségével a diafragmára gyűjtjük úgy, hogy a diafragmát elhagyó fénysugarak
lehetőleg maradéktalanul az objektívbe jussanak. Ez a kondenzor - izzólámpa
távolságának változtatásával állítható be. Az objektívből kilépő fénynyaláb
a diafragma- objektív-távolság kis változtatásával enyhén széttartóvá vagy
összetartóvá is tehető.