Rögzítsünk kétszer domború, vékony lencseprofilt a Hartl-korongra! Világítsuk meg a lencsét egyetlen résen keresztül úgy, hogy a fénysugár a lencse optikai tengelyében haladjon! A fény irányváltozás nélkül halad át a lencsén. Bocsássunk három párhuzamos keskeny fénynyalábot a lencsére! (A középső az optikai tengelyben haladjon!) A két szélső fénysugár a lencsén áthaladva az optikai tengelyhez törik, és a három sugár egy pontban - a gyújtópontban metszi egymást. Mérjük meg a lencse és a gyújtópont távolságát (gyújtótávolság), majd fordítsuk el 180°-kal a korongot, és most a lencse másik oldalát megvilágítva, ismételjük meg a mérést! Mivel a lencsét mindkét oldalról azonos közeg veszi körül, a két gyújtótávolság azonos.
Fordítsuk el a lencsét úgy, hogy a beeső fénysugarak iránya és a lencse optikai tengelye hegyesszöget zárjanak be! A középső sugár (a lencse középpontján megy át) iránya most sem változik, a sugarak metszéspontja azonban nem az optikai tengelyre esik. Igazoljuk, hogy a metszéspontból az optikai tengelyre húzott merőleges éppen az előző kísérletben meghatározott gyújtótávolságban metszi az optikai tengelyt!
Világítsuk meg a lencsét öt résen keresztül! Mutassuk meg azt, hogy a szélső sugarak a lencséhez közelebb, a tengelyhez közeli sugarak távolabb találkoznak! (Gömbi eltérés.) Ismételjük meg a kísérletet vastagabb lencseprofillal, s hasonlítsuk össze a gömbi eltérést az előző értékkel!