Sípok
A hangszerek egyik csoportját a sípok alkotják. Nyitott síp vázlata
látható az ábrán. Ha megszólaltatjuk, akkor olyan alaphangot ad, amelynek
az állóhullámalakja az ábrán látható. Mivel a síp mindkét vége nyitott,
a síp végein duzzadóhelyek vannak. Az első, illetve a második felharmonikusnak
megfelelő, a síp fokozott fújásával kapható állóhullám képe a b),
illetve a c) ábrán látható.
Ha az előző síp nyitott végét befogjuk vagy dugattyúval elzárjuk, zárt
sípot kapunk ábra. Szólaltassuk meg a zárt sípot is! Azt tapasztaljuk,
hogy a zárt síp alaphangja mélyebb, mint az ugyanolyan hosszú nyitott sípé.
A kettőt összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a nyitott síp alaphangja
a zárténak éppen az oktávja.
A zárt síp egyik végén zárt, másik végén (a befúvás helyén) nyitott
légoszlop van. A benne kialakítható állóhullámok néhány képét mutatja az
ábra. A kétfajta síp állóhullámalakjainak egybevetéséből látszik, hogy
a nyitott síp alaphangjának megfelelő állóhullám hossza a síp l
hosszával kifejezve, l=2l, a zárt
síp alaphangjához tartozó hullámhossz pedig: l=4l.