Tudományos Diákkörök XII. Országos Konferenciája

2012. ÁPRILIS 13-14.

A 2011/12-es tanévben ‒ vagyis a PTTT jubileumi, 100. tanévében, egyúttal 12 évvel az első TUDOK után ‒ ismét a Puskás Tivadar Távközlési Technikum rendezte meg a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának döntőjét, amelynek résztvevői 12 szekcióban összesen 106 előadáson mérték össze tudásukat.

A Kutató Diákok Országos Szövetsége és a Kutató Diákokért Alapítvány 12. alkalommal szervezte meg a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját, amelynek 2012. április 13-14-én a Puskás Tivadar Távközlési Technikum adott otthont. A konferencián részt vevő középiskolások – összesen 138-an – a Budapesten, Bonyhádon, Miskolcon, Dunaszerdahelyen, Adán és Kolozsvárott megrendezett hat regionális konferencián szereztek jogot arra, hogy bemutathassák munkáikat a TUDOK-on.

Az országos rendezvény megnyitóján Dr. Horváth László Ferenc, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Prof. Dr. Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke és Szenczi András, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet.

A kétnapos konferencián 106 előadás hangzott el a következő 12 szekcióban: Informatika ‒ Műszaki tudományok ‒ Robotika; Kémia ‒ Biokémia; Közgazdaságtan ‒ Szociológia; Orvostudomány; Ökológia ‒ Biológia; Történelem; Egészségtan; Helytörténet; Irodalom; Környezetvédelem ‒ Természetvédelem; Matematika ‒ Fizika ‒ Csillagászat; Pszichológia.

Ezúttal már nemcsak a dicsőségért folyt a „küzdelem”, hanem felvételi pluszpontokért is, amelyeket a konferencia nagydíjasai, valamint első helyezettjei kaphatnak meg. Számukra arra is lehetőség nyílik, hogy összemérhessék tudásukat a felsőoktatási hallgatókkal az OTDT által 2013-ban rendezendő egyetemi-főiskolai Országos Tudományos Diákköri Konferencián, továbbá számos hazai és nemzetközi tehetséggondozó programba is bekerülhetnek. Ezen felül minden díjazott meghívást kapott a hagyományos nyári káptalanfüredi kutatótáborba.

A TUDOK második napján ‒ rendhagyó „ceremónia” keretében ‒ emlékfát és emlékkövet avattunk a Gyáli úton. A záróünnepségen Prof. Csermely Péter, a Kutató Diákok Mozgalmának alapítója szólt a jelenlévőkhöz, majd – az ünnepélyes díjátadót követően – Révész Tamás, a Kutató Diákokért Alapítvány elnöke mondott köszönetet a konferencia résztvevőinek, segítőinek és támogatóinak.

 

MEGNYITÓÜNNEPSÉG

 

Dr. Horváth László Ferenc igazgató megnyitóbeszéde

Szép jó napot kívánok mindenkinek! Horváth László Ferenc vagyok, alias lacibácsi, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum – immáron huszadik éve – igazgatója. De igazából nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy 1963-tól 1967-ig ide jártam, itt szereztem meg távközlési technikusi oklevelemet.

A Tudományos Diákkörök XII. Országos Konferenciájának döntőjére gyűltünk össze itt, a Gyáli úton. Ez már a második alkalom, hogy intézményünk helyet ad ennek a jeles eseménynek. Itt, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban 2000-ben debütált a vetélkedő.

Az idei év csodálatos a Gyáli úti almamáter életében, hiszen éppen 100 esztendeje, 1912-ben kezdte meg áldásos oktatási tevékenységét elődje, a Posta Műszerész Tanonciskola.

A díszünnepségre október 24-én 18 órakor kerül sor a Vígszínházban. De addig is több rendezvényünk volt és lesz, az egyik ilyen éppen a TUDOK döntője.

Az első program a sorban egy valódi szatellit fellövése volt. 2012. február 13-án Föld körüli pályára bocsátották a MASAT-1-et, az első magyar műholdat. Ebben a kísérletben, főleg a kísérlet rádiókommunikációs szakában igen aktívan részt vett és részt vesz a Puskás Tivadar Technikum azonos nevű rádióklubja.

Emlékezzünk csak: 2007-ben Simonyival kezdődött, majd 2009-ben ismét Simonyi és bájos felesége, Lisa következett. Majd szoros együttműködés a legendás HA5MRC Műegyetemi Rádióklubbal… És már csak három évet kellett várni…

Kérem, tekintsenek meg egy néhány perces kisfilmet a MASAT-1 és a Puskás kapcsolatáról. Szeretném előrebocsátani, hogy a MASAT-1 10x10x10 cm-es, ezer gramm tömegű kocka. Több mint 50 ezer óra munkával készült – ennek értéke még amerikai számítás szerint is eléri a kétmillió dollárt (!) –, négy évig építették doktoranduszhallgatók. A fellövés során 28 g terhelés érte. Kiváló egészségnek örvend, míg a társaságában kilőtt tizenegy űrobjektumból egy sem működik. Sajnos az ESA, az Európai Űrügynökség sokkal büszkébb rá, mint Magyarország. Ha netalántán leesne, biztosan médiaszenzáció lenne. De röpül! Nézzük a filmet! (…) Több egykori tanítványunk is részt vett abban a 14-15 fős csapatban, amelynek vezetője Gschwindt András adjunktus úr volt. Ő már Farkas Berci kapcsán szeretett volna kommunikációt, de ez csak Simonyinál sikerült – és immár saját műholddal is büszkélkedhetünk.

 

Több mozi nem lesz. Felkérem az elnökség tagjait, hogy foglalják el helyüket.

Felkérem Prof. Dr. Szendrő Péter egyetemi tanárt, rector emeritust, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökét, hogy foglalja el a helyét.

Felkérem Révész Tamás urat, a Kutató Diákokért Alapítvány elnökét, hogy foglalja el a helyét.

Felkérem Szenczi András urat, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnökét, hogy foglalja el a helyét.

Nagy nap volt 2012. március 22-e. A Magyar Posta forgalmi bélyeget adott ki a 100 éves Gyáli úti Puskás Tivadar Távközlési Technikum tiszteletére, emlékborítékkal, elsőnapi díszpecséttel. Múltkor meséltem, hogy ez nagy szokás Magyarországon, de azóta kiderült, hogy nem minden százéves iskola tiszteletére adnak ki bélyeget – természetesen a Puskás egy százéves Posta-iskola.

Mint közismert, Puskás Tivadar a modern kori médiát, a műsorszórást teremtette meg a Telefonhírmondóval. A vox humanát, az élőbeszédet, az élő éneket, a zenét juttatta el a kussoló hallgatósághoz. (A tévé már csak képet rakott a hang mellé, az internet pedig – mint tudjuk – már interaktív.)

A Magyar Nemzeti Bank egy fém, szögletes 1000 Ft-os érmét adott ki néhány éve a Telefonhírmondó világpremierjének tiszteletére. Ebből most minden elnökségi tag és zsűritag kapott egy-egy darabot.

Ezzel el is érkeztünk a „szatellitprogramok” sorában 2012. április 13-ához. A TUDOK országos döntője az ötödik szatellitrendezvényünk. A startpisztoly eldörrenése előtt megkérném a „nagy testvér”, az OTDK elnökét, dr. Szendrő Péter professzor urat, hogy mutasson irányt nektek, a jövő zálogának letéteményeseinek a tudomány fellegvárába vezető úton. Őt azonban nem azért szeretjük, mert az OTDK elnöke, hanem azért, mert 1953 és 1957 között ő is ezen technikum padjait koptatta, csak azután lett „renegát”. A Gödöllői Egyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, annak elvégzése után lett tanársegéd, majd adjunktus, docens, professzor, dékán, sőt végül rektor is, két ciklusban. Ez egy csodálatosan ívelt pálya, alfától ómegáig. A professzor úr futotta be a legmagasabbra ívelő tanári és tudományos pályát a Gyáli úton végzettek több ezres populációjából. Professzor úr egy kis testi hibának köszönheti a karrierjét, ugyanis rövidlátó. Az érettségi bankett hajnalán, még az alkohol hatása alatt, egy hirdetésre lett figyelmes: „Nem kell hozzá sok ész – legyél te is gépész!” Miután elolvasta ezt a nagybetűs hirdetést, elment, felvették, és az előbb vázolt gyönyörű pályát futotta be. Ha nem lett volna rövidlátó, abban az esetben elolvassa az apró betűs feliratot is, amely így szólt: „…aki ennyit sem akar, azt várja a Villamosmérnöki Kar.” Történetünk hőse azonban az apró betűs részt nem olvasta el, így gépésznek iratkozott be, és nem villamosmérnöknek. Professzor úr, átadom a szót.

 

Prof. Dr. Szendrő Péter megnyitóbeszéde

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim! A történet nem egészen így hangzott. De Laci akkor még gyerek volt, pontosan tíz évvel később érettségizett, ki lehet számolni, én 55 évvel ezelőtt érettségiztem. Akik most itt ülnek, azoknak még az apja is csak akkor született, amikor én már érettségiztem. 1957-ben nem volt olyan könnyű továbbtanulni. Szó sem volt tudományos iskoláról. Az én karrieremre azt mondta Horváth Laci, hogy csodálatos. Nem ez a csodálatos, hanem az, hogy elsősorban tanár lettem. Ma is tudom, hogy miért jutottam idáig. Mert egy Mohai Béla nevű magyar–történelem–angol szakos tanár volt itt az osztályfőnököm. Amikor ma bemutatkozott Fröhlich Henrik, az én rádiótechnika-tanárom fia – aki pontosan úgy néz ki, mint ő –, akkor megértettem azt, hogy miért nagyszerű ez az iskola, és egyáltalán a magyar iskola miért bír ki mindent, pedig próbatétel bőségesen akad a közép- és felsőoktatásban. Azért, mert hagyományozó nemzedékek vannak. Van lehetőség mesterre találni, és ez boldogság a diáknak és a tanárnak is. Egész életemben büszke voltam arra, hogy Mohai Béla volt az osztályfőnököm. Mi ’56-os osztály voltunk, akkor azonnal kirúgták őt, majd a ’60-as években egyetemi tanárként ment nyugdíjba, az angol tanszék vezetője volt a Budapesti Műszaki Egyetemen. Hárman voltunk kitűnők az osztályból, mégis olyan finom káderlap ment utánunk, utánam is, hogy „magatartása és előmenetele folytán nem javasoljuk egyetemi felvételét”. Amikor én már régen felvételiztem a villamosmérnöki karra a példás magatartásommal és a kitűnő érettségimmel. Tehát ez a története annak, hogy a „menekülő-útvonal”, a Miskolci Műegyetem, majd a budapesti gépészkar fogadott be, és boldog vagyok, hogy gépészmérnök lehettem.

Mindezt csak azért meséltem el, mert egyrészt példát szeretnék arra adni, hogy micsoda szerencsétek van nektek, diákoknak, hogy már a középiskola időszakában mesterre leltetek – legyen az középiskolai vagy egyetemi tanár –, akitől többet lehet tanulni annál, mint ami feltétlenül szükséges. Erről szól a TUDOK, ez a lényege. Persze a verseny jó dolog, mert hozzátartozik az életkori sajátosságaitokhoz, de a TUDOK elsősorban találkozás. Körülbelül százan vagytok, és talán negyvenen is a határon túlról jöttetek. Örömmel láttam, hogy akik igazán nehéz helyzetben vannak a magyarság köréből, azok fokozottan igyekeznek kitűnni. Mert rajtatok a világ szeme, a nemzet szeme, számotokra egyenes út a felsőoktatás, ti lesztek a vezető értelmiség. S amikor most meghívtak, mint az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökét, örömmel jöttem, mert a tehetséggondozásban nincsenek szakaszhatárok. Lényeges a folyamatosság, azaz hogy kézből kézbe kerüljetek, mester kezéből a mester kezébe, mert akkor tudtok építkezni. Kell hozzá a mester, kell hozzá a környezet, és kelletek ti, akik tehetségesek vagytok, de kell a tudományos alázat, a szorgalom és a munka. Gondolom, hogy ez a három hozott ide benneteket, és visz majd tovább a felsőoktatásba, mert senkinek ne legyen kétsége: a tehetség most nem a praxis felé visz titeket, hanem tovább, a felsőoktatásba. Éppen ezért a felsőoktatás meg fogja szólítani a következő évben valamennyiőtök osztályfőnökét – akik most még középiskolások –, és megkérdezi: van-e a tanítványaitok között olyan, aki bekerült a felsőoktatásba, tehetséges-e, és miből tehetséges. És a felsőoktatás fel fog titeket karolni, hogy ne a névtelenségből kelljen majd két-három év múlva egy-egy tudományos diákkörben feltűnni, legyen ez az egész folyamatos. Ezt is magába foglalja a „Tehetségútlevél” programunk.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia tavaly a 60. születésnapját ünnepelte, a TUDOK egy kicsit fiatalabb. Bár a gyors lábú Achilles soha nem éri utol a teknősbékát – mondja a filozófus –, Ti utol fogjátok érni, és mi ebben segítünk. A Tudományos Diákköri Konferenciát kétévenként rendezzük meg, így tehát jövőre lesz a 31., ahol már négyezer pályamunkát mutatnak be a fiatalok, a TUDOK-hoz hasonlóan területi döntők után az országos döntőben, és néhány éve a legjobb középiskolások is szerepelnek az egyetemisták között. Kétévenként egy-egy junior aranyérmet is kiosztunk, amely rendkívüli elismerés, hiszen sok-sok ezer kutató diákból csak egy kaphatja meg. Miként a felsőoktatásban is, az országos konferencián ötven díjat osztunk ki négy-ötezer szereplő között, és őket is 15 ezer jelentkezőből válogatjuk ki. A 31. konferencián a legjobbjaitok ott lesznek a különböző szekciókban. De nem ez a lényeg, a verseny sem lényeges. A lényeges az, hogy mesterre találtatok, tudományos műhelyre, és nem feltétlenül az osztályzat kell nektek, hanem maga a tudás. Ezt kísérjen végig egész életeteken, és azok a tanárok, akiket a Nemzeti Tehetségprogram kapcsán én már jól ismerek, és a többi mesteretek abban igyekszik majd, hogy sikerre vigyétek, amit elképzeltetek. Az ország ilyen szempontból fokozottan figyel rátok, a Nemzeti Tehetségprogram húsz évre szól, és komoly anyagi erőkkel próbálja támogatni a tehetséges diákokat, elvárva a szorgalmat is azoktól, akiket támogat.

Egy ilyen verseny nemcsak arra jó, hogy összemérjétek tudásotokat – kiváló a zsűri, tele professzorokkal, nagyszerű tanárokkal –, hanem egy olyan szövetség, egy olyan láncolat is kialakulhat közöttetek, amely majd ezt a nemzetet a következő évtizedekben is felszínen tartja és sikerre viszi. Példaként szolgálhat a középiskola, amely befogad benneteket, az ország egyik legjobb középiskolája. Példa a mozgalom, amely példát mutat az országnak, hogy érdemes odafigyelni a tehetségekre, mert visszaigazolják a figyelmet. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, jó versenyt és sikeres karriert kívánok. Köszönöm a figyelmet.

 

Dr. Horváth László Ferenc igazgató: Megköszönném professzor úr intelmeit, és azt hiszem, hogy ő az, aki a legtöbbet tette Magyarországon a tehetséggondozásért a felsőoktatásban, és most ő teszi a legtöbbet azért, hogy ez a lehető legjobban meríteni tudjon. Óriási ötlete volt az elmúlt évben a Tehetségútlevél, hiszen valóban kézről kézre kell adni az embereket.

De ugorjunk tovább. A Puskás egy több mint 90%-ban botlábú, zeneileg süket és mutáló hangú fiúkat tanító műszaki középiskola. Így:

– nincs kórusunk,

– nincs tánckarunk, ha valaki „táncparódiát” szeretne látni, jöjjön el a szalagavató bálunkra…

– nincs zenekarunk sem, habár egy-két Kossuth-díjas zenész is nevelkedett ezen falak között, például Bródy János.

Mit volt mit tenni, testvéreinkhez, a TISZK-hez fordultunk. A TISZK – mint közismert – Területileg Integrált Szakképzési Központot jelent. Felkérném a Centroszetben önként és dalolva velünk és többekkel együtt tömörülő Talentum Tánc- és Zeneművészeti Szakközépiskola diákjait, hogy lepjék el a küzdőteret!

      

A Talentum Tánc- és Zeneművészeti Szakközépiskola diákjainak táncai

 

 

Szenczi András,
a Kutató Diákok Országos Szövetsége elnökének megnyitója

Tisztelt Elnök Úr, Igazgató Úr, kedves meghívott vendégeink, kedves kutató diákok! Nagy örömmel köszöntöm Önöket, benneteket a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján, amelyet idén 12. alkalommal szervezett meg a Kutató Diákok Mozgalma. Az elmúlt 12 évben különböző helyszíneken rendeztük meg konferenciáinkat. Ezen sorozat kiindulóhelyéül a Puskás Tivadar Távközlési Technikum szolgált még 2000-ben, és most, 12 évvel később újra visszatértünk ebbe az iskolába, amely ez idő alatt végig mozgalmunk bástyája volt. Az intézmény tanulói közül számtalan diák vett részt versenyeinken, és ért el kiváló eredményt. Mindannyian köszönettel tartozunk dr. Horváth László igazgató úrnak, amiért megnyitotta iskolája kapuit mozgalmunk előtt, és áldozatos munkájával hozzájárult a szervezési munkálatok sikeréhez.

Kedves kutató diáktársaim! Az elmúlt időszak gazdasági nehézségei ellenére továbbra is tárt karokkal várjuk azokat, akik mozgalmunkban meg kívánják ismerni a kutatás örömét, sikereit. A 2011/2012-es tanévben közel négyszáz előadás hangzott el hat helyszínen, regionális konferenciáinkon, 559 előadótól. Közülük szereztetek ti kvalifikációt a TUDOK-ra. Ti is részeseivé váltatok annak a mozgalomnak, amelynek célja egy olyan baráti közösség kialakítása, amit a tudomány iránt érzett szeretet köt össze. Az elkövetkezendő két napban 106 előadást fogtok hallani 138 előadótól. Ezáltal nyílik lehetőségetek, hogy látókörötöket szélesítsétek, betekintsetek diáktársaitok kutatásaiba, és fontos, életre szóló tapasztalatokat gyűjtsetek. Kívánom nektek, hogy ezeknek fényében töltsétek az előttünk álló napokat. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a TUDOK elsősorban nem verseny, hanem konferencia. Az itt megszerezhető díjaknál sokkal nagyobb értéke van azoknak a kapcsolatoknak, amelyek az elkövetkezendő időben rendelkezésre állnak mozgalmunkban, s amelyeket bővíthettek mozgalmunk különböző rendezvényein. Bátran állíthatom, hogy ezek az ismeretségek – sőt, barátságok – meghatározóak lehetnek a jövőtökre nézve, ahogy ezt egy arab közmondás is tartja: „Az élet sivatagában a bölcs ember karavánnal utazik, míg az ostoba egyedül.”

Eredményes szereplést és sok sikert kívánok mindannyiótoknak. Ezzel a konferenciát megnyitom. Köszönöm a figyelmet.

 

 

PUSKÁS-DIÁKOK ELŐADÁSAI

Berkecz Ádám–Lengyel Máté: Médiaszerver otthonunkban
(Informatika–Műszaki tudományok–Robotika szekció)

 

Pozsonyi Miklós Zoltán–Gazsó Bence: Lakásautomatizálás erősáramú hálózaton
(Informatika–Műszaki tudományok–Robotika szekció)

 

Antal Bence: Fogatokról
(Történelem szekció)

 

Imrik László–Galambosi Gábor: A budapesti rakpart, a világörökség része
(Helytörténet szekció)

 

Cseri Sándor Ádám–Halmágyi Erika: Károly Irén – A rádió feltalálásának igaz története
(Matematika–Fizika–Csillagászat szekció)

 

 

AZ EGYES SZEKCIÓK ZSŰRITAGJAI

INFORMATIKA‒MŰSZAKI TUDOMÁNYOK‒ROBOTIKA

Elnök: Dr. Telek Miklós egyetemi tanár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Híradástechnikai Tanszék; volt Puskás-diák (1977‒1981)
Tag: Némedi János ügyvezető igazgató, Centroszet TISZK
Tag: Olajos Zsolt igazgatóhelyettes, SZÁMALK Szakközépiskola
Titkár: Dr. Filp András egyetemi adjunktus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Híradástechnikai Tanszék

KÉMIA‒BIOKÉMIA

Elnök: Dr. Wajand Judit ny. egyetemi docens, kandidátus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Kémia Intézet
Tag: Dr. Orbán Erika tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Szerves Kémiai Tanszék
Tag: Alapiné Ecseri Éva tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

KÖZGAZDASÁGTAN‒SZOCIOLÓGIA

Elnök: Katona Kálmán okl. villamosmérnök, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter (1998‒2000); volt Puskás-diák (1962‒1966)
Tag: Marosvölgyi Ágnes szociológus, a Centroszet TISZK oktatási igazgatója
Tag: Sum István vezérigazgató, SZTÁV Zrt.; volt Puskás-diák (1968‒1972)
Titkár: Hajzer György logisztikai igazgatóhelyettes, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

ORVOSTUDOMÁNY

Elnök: Prof. Dr. Grósz Andor orvos dandártábornok, a Honvédkórház katonai főigazgató-helyettese
Tag: Dr. Lukács Ferencné igazgató, Angol‒Magyar Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium
Tag: Vigh Sándor tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

ÖKOLÓGIA‒BIOLÓGIA

Elnök: Dr. Jánossyné dr. Solt Anna tanár, Baár-Madas Református Gimnázium
Tag: Sturcz Anita tanár, Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium
Tag: Gyarmati Krisztina tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

TÖRTÉNELEM

Elnök: Tombor László igazgató, Baár-Madas Református Gimnázium; volt Puskás-tanár
Tag: Dr. Szász Erzsébet tanár, Kempelen Farkas Gimnázium
Tag: Ötvös Zoltán művelődési irodavezető, II. Kerületi Önkormányzat
Titkár: Sós Ferenc tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

EGÉSZSÉGTAN

Elnök: Fábián Gábor igazgató, Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium
Tag: Zádory Tibor főiskolai tanár, Budapest Főváros Önkormányzatának referense
Tag: Fröhlich Henrik triatlonista, Európa-bajnok, az MTI nyá. műszaki igazgatója; volt Puskás-diák (1958‒1962)

HELYTÖRTÉNET

Elnök: Szövényi Anna okl. építészmérnök, egyetemi szakmérnök, Budapesti Corvinus Egyetem Településépítészeti Tanszék
Tag: Gönczi Ambrus gyűjteményvezető, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
Tag: Koós Lukács Zoltán tanár, József Attila Általános és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
Titkár: Moravcsik Katalin tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

IRODALOM

Elnök: Dr. Forgács Anna vezető tanár, Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium; Apáczai Csere János-díjas tanár
Tag: Tóth László tanár, Osztrák‒Magyar Európaiskola, az ELTE doktorandusza
Tag: Karner Judit tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

KÖRNYEZETVÉDELEM‒TERMÉSZETVÉDELEM

Elnök: Érdiné dr. Szekeres Rozália főosztályvezető, Vidékfejlesztési Minisztérium
Tag: Bíró György környezetvédelmi főmunkatárs, MAVIR Zrt.
Tag: Érdi Péter tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

MATEMATIKA‒FIZIKA‒CSILLAGÁSZAT

Elnök: Dr. Pap László egyetemi tanár, akadémikus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Híradástechnikai Tanszék
Tag: Dr. Sik András tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Tag: Bacsárdi László doktorandusz, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Híradástechnikai Tanszék
Titkár: Miterli Zoltán tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

PSZICHOLÓGIA

Elnök: Dr. Nagy Judit pszichiátriai osztályvezető főorvos, Merényi Gusztáv Kórház
Tag: Báthori Gábor klinikai szakpszichológus, Merényi Gusztáv Kórház
Tag: Angi Ibolya szocioterapeuta, Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány
Titkár: Jeneiné Horváth Kinga tanár, Puskás Tivadar Távközlési Technikum

 

 

 

Zsűritagok megbeszélése a szombati szekcióülések előtt

 

 

A TUDOK-FA ÉS AZ EMLÉKKŐ AVATÁSA

Szenczi András, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke: Szeretettel köszöntelek benneteket még egyszer, a konferencia végéhez közeledve. Mint azt többen tudják közületek, a kutató diákok először két évvel ezelőtt, a X. TUDOK-on, Sárospatakon ültettek fát. Ezzel a hagyományteremtő törekvéssel az a célunk, hogy emléket állítsunk a konferenciának, és ezek a fák szimbolizálják azt az együttműködést, amely reményeink szerint megerősödik és egyre jobban növekszik, ahogyan a fa is az iskolák és mozgalmunk között. A Puskás Technikum épületének falán, az udvarban láthatjátok az első TUDOK emlékét, egy napórát. Most még szerencsénk van, a XII. TUDOK emlékére elhelyezhettünk itt ezt a fát, de igazgató úrnak komoly fejtörést fog okozni a jövőben, hogy a következő konferenciák emlékhelyeit hol helyezze majd el.

Elsőként Dr. Horváth László Ferenc és Szenczi András öntözte meg a TUDOK emlékére elültetett fát

 

Nagyon közel esik konferenciánk időpontjához egy fontos esemény évfordulója. Száz évvel ezelőtt a Titanic óceánjáró szomorú esete kapcsán az egész világ megismert egy jéghegyet. Most igazgató úrral szeretnénk leleplezni egy „tudományos jéghegyet”, amely biztosan nem fogja elsüllyeszteni ezt az iskolát.

Dr. Horváth László Ferenc igazgató: Ez valójában csak a jéghegy csúcsa, András szerint a „tudomány jéghegyének” a csúcsa, én meg azt hiszem, hogy ez a „Gyáli úti jéghegy csúcsa”.

„TUDOK 2000–2012”, avagy a jéghegy csúcsának avatása

 

„Elhoztuk és megkongatjuk a Titanic harangját is”

 

Pezsgős hajóavatás helyett rendhagyó „jéghegyavatás”

 

 

ZÁRÓÜNNEPSÉG

A díjátadó résztvevői: Révész Tamás, a Kutató Diákokért Alapítvány elnöke, Prof. Csermely Péter, a Kutató Diákok Mozgalmának alapítója, Dr. Horváth László Ferenc, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója és Szenczi András, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke

 

 

Prof. Csermely Péter ünnepi beszéde

Tisztelt Tanártársaim, Tisztelt Kutató Diákok, Kedves Barátaim! Mint ahogyan a bevezetőben is elhangzott, ez már a „tucatodik” TUDOK, és nagy öröm, hogy az elsőhöz hasonlóan a jubileumi, 12. TUDOK-ra is ugyanitt, a Puskás Technikumban kerülhetett sor.

Amikor kisebb gyermek voltam, talán ötéves, akkor édesapám azt mondta nekem, hogy egy nagyon fontos dolgot szeretne velem megbeszélni. „El kellene gondolkodnod azon, hogy mire emlékszel kiskorodból a leginkább. Azért nagyon fontos, hogy éppen most, ötévesen gondolkodjál el a legkorábbi emlékeden, mert ha később gondolkodnál el rajta, akkor már nem jutna eszedbe.” Így tisztáztuk, hogy féléves koromból van a legkorábbi emlékem, amire egyébként a mai napig emlékszem. Ezért is szentelem most az első néhány gondolatot annak, hogy mire érdemes emlékezni a TUDOK-ról, mert most még meg lehet csípni ezeket az emlékeket, később már nem annyira.

Semmiképpen sem erre a díjkiosztóra kell emlékezni, persze még kevésbé az én beszédemre. Amire igazán emlékezni kell, az a néhány tanács, amit az ember a zsűritől kapott a dolgozatának, az előadásának a továbbvitele szempontjából. Mi az, amit rosszul végzett, és mi az, amit jól végzett. Az egész rendezvényből az a néhány kérdés igazán fontos, amely ott helyben, a szekcióban vagy esetleg később, a szünetben megfogalmazódott. Nem utolsósorban azok a beszélgetések, amelyekre még mindig nincsen késő, a díjkiosztás után sem, hogy az ember új ismeretségeket szerezzen, hogy rájöjjön arra, mennyi értelmes ember van ebben az országban, hogy mennyi olyan ember van ebben az országban, sőt, az egész Kárpát-medencében, aki hasonló, mint ő, aki érdekes gondolatokat tud megfontolni, aki képes küzdeni valamiért hosszú hónapokon, éveken keresztül. Azt hiszem, ennek a rendezvénynek ez a lényege.

Ez a rendezvény semmiképpen nem egy verseny az én felfogásomban. Soha nem is volt az. Ez a rendezvény egy konferencia. Egy olyan konferencia, ahol az ember be tud számolni arról az örömről, amely a kutatásai közben érte őt. Legalább kétszázan vagyunk a teremben, akik együtt tudjuk azt az élményt magunkénak, hogy milyen érdekes, milyen nagyszerű dolog volt, amikor valamit megtalálunk, és amikor valamit be tudtunk fejezni. Bizony az jó, bizony az izgalmas, bizony az új és nem várt volt, amit én találtam meg, amit nem biztos, hogy úgy gondoltam az elején, vagy akár a témavezetőm úgy gondolta.

Ezek azok az örömök, amelyek engem éltetnek, amelyek a tudományos pályán tartanak immáron harminc éve minden nehézség és minden megpróbáltatás ellenére. Valószínűleg a jelenlévők azt is tudják, hogy a tudományos pálya talán a legfrusztrálóbb pályák egyike, hiszen minden reggel egy-egy elképzeléssel megyünk be, és a legtöbb délután azzal jövünk ki abból a műhelyből, könyvtárból, laboratóriumból, ahol dolgoztunk, hogy bizony ezt az elképzelésünket az élet megcáfolta – mert ilyen az élet. De az egészben az a szép, hogy az ember mindig új utakra mehet, és mindig új utakon keresheti az igazságot.

Az előttünk álló kor, a 21. század nagyon nehéz lesz. Nagyon sok minden változott meg az emberiség életében, legalábbis a nyugati civilizációk életében. Korábban nem szembesült a nyugati civilizáció azzal, hogy korlátai vannak, hogy a Föld erőforrásai végesek, hogy létezhet az, hogy telelaktuk a Földet, talán túl sokan is vagyunk már itt, és bizony meg kell változtatni a fejlődés ütemét, ha azt akarjuk, hogy fenntartható maradjon. Éppen ezért nagyon új, érdekes, izgalmas kor áll előttetek, és ez a kor különösen igényli azt az újító gondolkodást, amely a középiskolai tudományos diákköröknek, tanároknak és diákoknak egyaránt mindvégig a sajátja volt az elmúlt 16-17 évben, a diákköri mozgalom fennállása óta. Ez a kor nevezhető válságosnak is, de az előbb nem véletlenül mondtam azt sem, hogy egyúttal izgalmas is. Hiszen minden egyes válság, minden egyes változás kihívás, izgalom. Olyan új helyzet, amely megoldást kíván, és ezt a megoldást pontosan azokkal a készségekkel lehet megtalálni, amelyek számotokra adottak, amelyeket gyakoroltatok, és amelyeket tovább tudtok fejleszteni pontosan egy ilyen TUDOK tapasztalatai alapján. Egy ilyen izgalmas kor sok kérdést felvet, például hogy lesz-e tovább TUDOK, vagy mi lesz egyáltalán ezzel a mozgalommal. Úgy gondolom, hogy pontosan az a kitartás, az a válaszkészség, amely mindig is a Kutató Diákok Mozgalmát jellemezte az elmúlt sok-sok évben, garantálja azt, hogy ezentúl is lesz TUDOK, a mozgalom halad tovább. Meg fog változni, eddig is mindig változott, de a lényege megmarad.

Három tanáccsal szolgálnék a jelenlévőknek, elsősorban az elkövetkezendő évekkel, évtizedekkel kapcsolatban. Mindhármat angolul is megfogalmazom, mert így esetleg jobban lehet találkozni vele a világban. Az elsőt, kétszavas angol megfogalmazásban úgy mondanám, figyeljetek mindig arra, hogy „Think big”, azaz gondoljatok nagyot, ne ragadjatok le mindig a kicsinél. Ne ragadjatok le mindig annál, ami holnap lesz. Példák bizonyítják – nem akarom ezeket felsorolni –, hogy azoknak sokkal sikeresebb az élete, akik hosszútávon optimalizálnak, mint azoknak, akik rövidtávon. Mindig azt kell meggondolni, hogy melyik az előttetek álló legnehezebb helyzet, és meg kell tisztelni magatokat azzal, hogy pontosan azt választjátok, vagyis a legnehezebbet.

A második tanácsom talán úgy hangozhat egyszavas összefoglalásban, hogy figyeljetek a „flow”-ra. Figyeljetek arra az áramlatra, amit Csíkszentmihályi Mihály magyar származású pszichológus fogalmazott meg először. Más megfogalmazásban, figyeljetek arra, hogy ha belekezdtek valamibe, azt teljes szívvel tudjátok csinálni. Akkor vagytok ugyanis benne a „flow”-ban. Akkor vagytok benne abban az állapotban, amely visz titeket, amely megmutatja a megoldásokat. Ha valamit fél szívvel csináltok, csak azért, mert a szüleitek, a környezet, a tanárok, a díjak, a felvételi pontok arra kényszerítenek, abból nem lesz „flow”, abból nem lesz élmény, abból nem lesz új, abból nem lesz jövő, kibontakozás sem nektek, sem a környezeteteknek.

Aki engem jobban ismer, bizonyára tudja, hogy mi lesz a harmadik és utolsó. Természetesen a „networking”, azaz a hálózatok. Tehát a nehezebb út választását, a hosszútávon optimalizálást, a teljes szívvel történő belefeledkezést nem lehet egyedül végezni. Ezt csak együttesen tudjátok végezni. Csak úgy, ha tudjátok, hogy a másik mit csinál, ha megértitek és elfogadjátok azt, és saját magatokat adaptáljátok ehhez. Ennek az országnak, a magyarságnak, a Kárpát-medencének az egyik hatalmas hibája, hogy nem együtt csinálja a dolgokat. Mindenki magának akarja, kis táborokban akarja, de ebből nem lesz 21. század, így megmaradunk a 19. században, esetleg még visszább is lépünk. Csak az a fajta együttműködés vezethet sikerre – nektek és a közösségnek is –, amely észreveszi, hogy merre halad a világ, és észreveszi azt, hogy ehhez együttműködés kell.

Végezetül, a Kutató Diákok Mozgalmára visszatérve, kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor megköszönöm az eddigi vezetésnek, nevezetesen Révész Tamásnak, a Kutató Diákokért Alapítvány elnökének és Nagy-Galántai Veronikának, az alapítvány igazgatójának azt a hihetetlen munkát, amit az elmúlt sok-sok évben ezért a mozgalomért tettek. Nagyon nehéz időszak volt az elmúlt néhány év, és abban, hogy ma itt ülhetünk, továbbá abban, hogy a kutató diákok vezetői megőrizték a mozgalom hagyományait, különösen Révész Tamásnak van nagy érdeme, ezért hadd adjak át most neki egy csekély emléket. Tőle Korcsmáros Tamás veszi majd át a stafétabotot, aki nem olyan régen védte meg a PhD-értekezését, régi kutató diákként ez egy szép pálya következő szakasza. Alapított már kutatólaboratóriumot, alapított már céget, így azt hiszem, hogy olyan szervezőerővel rendelkezik, amely garancia arra, hogy ez a mozgalom ténylegesen tovább folytatódhat, és a továbbiakban is sikerre vezethet. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm azt a segítséget, amit a közös munkához adtok. Köszönöm a figyelmet.

 

Polgár Balázs, a Boronkay György Középiskola és Gimnázium 11. évfolyamos tanulója Rahmanyinov Cisz-moll prelűdjét adta elő

 

 

EREDMÉNYHIRDETÉS ÉS DÍJÁTADÓ

INFORMATIKA–MŰSZAKI TUDOMÁNYOK–ROBOTIKA SZEKCIÓ

Kerekes Mihály, a Rotary Club Tatabánya tagja átadja a szekció egyik díját

Az első díjas a Rotary Club Tatabánya ösztöndíját kapta.
A különdíjasok a Microsoft Magyarország ajándékait vehették át.

 

KÉMIA–BIOKÉMIA SZEKCIÓ

Alapiné Ecseri Éva, a szekció zsűritagja átadja a szekció egyik díját

A nagydíjas az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. ösztöndíját kapta.
Az első díjas – az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. felajánlása révén – egyéves TermészetBúvár-előfizetést kapott.

 

KÖZGAZDASÁGTAN–SZOCIOLÓGIA SZEKCIÓ

Hajzer György, a szekció titkára átadja a szekció egyik díját

 

ORVOSTUDOMÁNY SZEKCIÓ

Fröhlich Henrik, az Egészségtan szekció zsűritagja – Európa-bajnok triatlonista, az MTI nyá. műszaki igazgatója, volt Puskás-diák (1958‒1962) – átadja a szekció egyik díját

A nagydíjas az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. ösztöndíját kapta.
Az első díjas és a különdíjas – az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. felajánlása révén – egyéves TermészetBúvár-előfizetést kapott.

 

ÖKOLÓGIA–BIOLÓGIA SZEKCIÓ

Fábián Gábor, az Egészségtan szekció zsűrielnöke – a Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium igazgatója – átadja az egyik díjat

A szekció díjazottjai – az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. felajánlása révén – egyéves TermészetBúvár-előfizetést kaptak.

 

A Történelem szekció első díjasa a Kossuth Kiadó ajándékát is átvehette.

Az Egészségtan szekció díjazottjai – az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. felajánlása révén – egyéves TermészetBúvár-előfizetést kaptak.

 

HELYTÖRTÉNET SZEKCIÓ

Moravcsik Katalin, a szekció titkára átadja a Merényi Gusztáv Kórház Pszichiátriai Osztályának ajándékát

 

IRODALOM SZEKCIÓ

Dr. Forgács Anna, a szekció zsűrielnöke – az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium vezető tanára – gratulál az egyik díjazottnak

A nagydíjasok a Kossuth Kiadó ajándékát is átvehették.

 

KÖRNYEZETVÉDELEM–TERMÉSZETVÉDELEM SZEKCIÓ

Érdiné dr. Szekeres Rozália, a szekció zsűrielnöke – a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője – átadja a szekció nagydíját és a Longman Kiadó ajándékát

 

MATEMATIKA–FIZIKA–CSILLAGÁSZAT SZEKCIÓ

Marchhart Pál, a Vodafone Magyarország Zrt. nagykereskedelmi, szabályozási, jogi és üzemviteli vezérigazgató-helyettese és Prof. Csermely Péter, a Kutató Diákok Mozgalmának alapítója

A szekció nagydíjasának ajándékát a Vodafone Magyarország Zrt. ajánlotta fel.

 

Dr. Pap László, a szekció zsűrielnöke – egyetemi tanár, akadémikus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Híradástechnikai Tanszék – gratulál az egyik díjazottnak

Az első díjas – az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. felajánlása révén – egyéves TermészetBúvár-előfizetést kapott.

 

PSZICHOLÓGIA SZEKCIÓ

Fűrész József, a Rotary Club Tatabánya tagja átadja a szekció nagydíját

A nagydíjas a Rotary 1911 District ösztöndíját kapta.
Az első díjas – az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. felajánlása révén – egyéves TermészetBúvár-előfizetést kapott.

 

Dr. Nagy Judit, a szekció zsűrielnöke – a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályvezető főorvosa – egyik ápoltjának meseszép kompozícióját adta át a díj mellé

 

 

A XII. TUDOK DÍJAZOTTJAI

INFORMATIKA–MŰSZAKI TUDOMÁNYOK–ROBOTIKA SZEKCIÓ

Első díj: Madarász Róbert (Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely)
Különdíj: Vörös Csaba–Locki János (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta)
Különdíj: Velez Ottó (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta)

 

KÉMIA–BIOKÉMIA SZEKCIÓ

Nagydíj: Váradi Eszter (Dobó István Gimnázium, Eger)
Első díj: Érsek Gábor (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest)*

 

KÖZGAZDASÁGTAN–SZOCIOLÓGIA SZEKCIÓ

Első díj: Molnár Janka (Teleki Blanka Gimnázium, Székesfehérvár)*
Különdíj: Dragin Dijana (Zentai Gimnázium, Zenta)
Különdíj: Berec Sára (Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka)

 

ORVOSTUDOMÁNY SZEKCIÓ

Nagydíj: Elekes Orsolya (ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium, Budapest)
Első díj: Percs Éva (Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas)
Különdíj: Kiss Ádám (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest)

 

ÖKOLÓGIA–BIOLÓGIA SZEKCIÓ

Nagydíj: Tóth-Könczey Csongor (Németh László Gimnázium, Budapest)
Első díj: Nyerki Emil (Lánczos Kornél Gimnázium, Székesfehérvár)
Különdíj: Takács Árpád (Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta)

 

TÖRTÉNELEM SZEKCIÓ

Első díj: Réder Zsófia (Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma, Pécs)
Különdíj: Kanyuk Petra (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma, Debrecen)
Különdíj: Szécsi Péter (Arany János Általános Iskola és Gimnázium, Százhalombatta)

 

EGÉSZSÉGTAN SZEKCIÓ

Első díj: Uzsák Krisztina (Párkányi Nyolcosztályos Gimnázium, Párkány)
Különdíj: Orvos Kitti (Vidékfejlesztési Szakközépiskola, Dunaszerdahely)

 

HELYTÖRTÉNET SZEKCIÓ

Első díj: Hambuch Mátyás (Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma, Pécs)
Különdíj: Imrik László–Galambosi Gábor (Puskás Tivadar Távközlési Technikum, Budapest)

 

IRODALOM SZEKCIÓ

Nagydíj: Balogh Zsuzsa–Filep Bíborka (Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely)
Első díj: Turcsik Bíborka (III. Béla Gimnázium, Baja)

 

KÖRNYEZETVÉDELEM–TERMÉSZETVÉDELEM SZEKCIÓ

Nagydíj: Csorvási Nikolett (Belvárosi I. István Középiskola Bugát Pál Tagintézménye, Székesfehérvár)

 

MATEMATIKA–FIZIKA–CSILLAGÁSZAT SZEKCIÓ

Nagydíj: Vámi Tamás Álmos (Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, Bonyhád)*
Első díj: Galgóczi Gábor (ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium, Budapest)
Különdíj: Kalácska Eszter–Hujbert Kata (Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium, Vác)

 

PSZICHOLÓGIA SZEKCIÓ

Nagydíj: Minda Judit (Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium, Vác)
Első díj: Kadó Júlia (Zentai Gimnázium, Zenta)

 

* A csillaggal jelölt díjazottak nem tudtak részt venni az eredményhirdetésen, ezért nem szerepelnek a fotókon.

 

 

Révész Tamás, a Kutató Diákokért Alapítvány elnökének záró szavai

Utolsóként szólni egy konferencián soha nem egyszerű feladat. Mint ahogyan Péter kedves szavaiból már mindannyian tudják, tudjátok, ez az utolsó alkalom, hogy TUDOK konferencián utolsóként beszélek. Aki ott volt a békéscsabai konferencián, emlékezhet arra, hogy ott az öregedésről beszéltem, illetve arról, hogy mennyire érzem magam öregnek a TUDOK-on. Még mindig öregnek érzem magam, de most nem fogok a nyugdíjas évekről beszélni ennek kapcsán, ezt megígérhetem.

Először 2001-ben, Miskolcon voltam országos TUDOK konferencián, amely az akkori második TUDOK volt, a Puskásban megrendezett első után, és azóta ez a 11. rendezvény, amelyen részt veszek. Rengeteg különbség volt a konferenciák között, akadt kisebb, nagyobb, szerényebb, kevésbé szerény, volt vidéki nagyvárosban, híres, régi gimnáziumban, történelmi helyszínen, számtalan különböző helyen, és mindegyik másként volt érdekes és jó. Azonban mindegyiket közösen jellemezte az a rendkívül magas fokú szakmai munka, amit a résztvevő diákok, a felkészítő tanárok, a zsűri tagjai és a mentorok mind elvégeztek. Emellett szintén nagyon fontos volt az a fajta baráti közösség, az a fajta szoros együttműködés, amely ezeket a diákokat egymáshoz kötötte, akár olyan értelemben, hogy közösen kutattak, akár úgy, hogy itt megismerkedtek, és később közös kutatási projektbe kezdtek. S hogy az idei konferencia ilyen nagyszerűen sikerült, igen jelentős részben köszönhető a rendező iskolának, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumnak, amely immár másodszor rendezett nagyon kiváló országos tudományos konferenciát. Elsőként szeretném megköszönni dr. Horváth László igazgató úr segítségét, aki még azt is megengedte, hogy a beszédein némileg módosítsak. Igazgató úr, köszönjük szépen. (Dr. Horváth László: „Azért ez túlzás, mert 5%-nál több nem maradt benne…”) Történészként megengedhetek ennyi túlzást, azt hiszem. Szintén szeretnénk megköszönni a rengeteg segítséget, és azt, hogy bármilyen problémával fordulhattunk hozzájuk, Hajzer György és Heller Ferenc tanár úrnak, a két igazgatóhelyettesnek.

Mint ahogyan korábban is említettem, ez az utolsó alkalom, hogy a konferencián utolsóként megszólalok. Ezért itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az elmúlt tíz évben minden résztvevő diáknak, felkészítő tanárnak, mentornak, a zsűri tagjainak és a szervező iskoláknak az elvégzett rengeteg munkát. Örülök, hogy ilyen nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, s mindez olyan maradandó élményt jelent, amit soha nem fogok elfelejteni. Kívánom a konferencia minden résztvevőjének, hogy legalább annyi jó és pozitív dolgot kapjon a Kutató Diákok Mozgalmától és az egész kutatástól, mint amit én kaptam. Ezekkel a gondolatokkal a konferenciát bezárom.