Ő fedezte fel, hogy a Föld és a többi bolygó ellipszispályán kering a Nap körül.
A Tübingeni Egyetemen tanult csillagászatot Michael Mästlinnél, aki a kopernikuszi elmélet híve volt. Kepler első munkája Galilei és Tycho de Brache figyelmét is felkeltette. Tanulmányai befejezése után matematikát, retorikát és latin költészetet tanított a grazi luteránus gimnáziumban, majd Tycho de Brache Prága melletti obszervatóriumába kapott meghívást. A következő évben (1601) Tycho de Brache meghalt, és utódaként Keplert nevezték ki Rudolf császár udvari csillagászának. Tycho de Brache rendkívül pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával Kepler felállította a bolygómozgás három alapvető törvényét. Newton később ezek segítségével alkotta meg gravitációs elméletét. Kepler a modern optikát is megalapozta, amikor a látás magyarázatához kidolgozta a fénysugarak viselkedésének elméletét.
1627-ben jelentette meg a Tabulae Rudolphianae táblázatgyűjteményt. Több mint egy évszázadig az itt közölt adatok alapján számolták ki a bolygók helyzetét. A gyűjteményben szerepelt logaritmustábla, törésmutató-táblázat és egy részletes katalógus is, amely 1005 csillagot sorolt fel. A rendszerezés arra a 777 csillag helyzetét tartalmazó adattömegre épült, amelyet Tycho de Brache határozott meg.
« vissza a felsoroláshoz