Koszorúzási ünnepség december 15-én Puskás Tivadar XI. kerületi szobránál
"Isten áldd meg a magyart..."
Szabó Richárd:
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm ünnepségünk résztvevőit. Különösen megtisztelő, hogy itt van velünk a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Papp Ferenc … öüö… Papp Ferenc alezredes.
Jaj, nekem az van írva, jaj, Laci bácsi, nekem az van rajzolva: alezredes = csúcsos arany mező két ezüst csillaggal, itt meg köpeny, vastag csík, vékony csík babérkoszorú címerrel. Jaj, Laci bácsi, inkább mutassa be a vendégeket Ön.
Dr. Horváth László igazgató:
Legyen.
Én is szeretettel köszöntöm ünnepségünk résztvevőit. Igen nagy megtiszteltetés számunkra, hogy megjelent
– a Honvédelmi Minisztérium nevében Papp Ferenc alezredes úr: arany vastag csík, vékony csík, vékony csík, a Társadalmi Kapcsolatok Osztály osztályvezetője
– a Magyar Honvédség Támogató Dandár nevében Labádi Lóránt mérnök ezredes, parancsnokhelyettes: arany vastag csík, vékony csík, vékony csík, vékony csík
– a XI. kerület képviseletében Szebeni Dóra főtanácsos: se csík, se tölgyfalevél, csak taps
– a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nevében Kovács András főtitkár, csak taps, csíkok nélkül
– és végül, de nem utolsósorban a Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesület nevében dr. Lindner Miklós nyugállományú altábornagy. Se csík, se levél, hiszen nyugállományú. Taps.
Szabó Richárd:
Na, akkor folytassuk.
Szeretünk itt lenni decemberben, hóesésben vagy utána, lehetőleg fagypont alatti hőmérsékletnél. Ezért volt ennek a Puskás Tivadar-szobornak az avatása egy éve ilyenkor, dermesztő hidegben, és ezért vagyunk most is itt. Na meg azért, mert van nekünk egy jó étvágyú, torkos igazgatónk, lacibacsi, aki rajong a szobrokért, szóval „szobortorkos”. Azt gyanítom, hogy az egy évvel ezelőtti Puskás-szoboravató óta ő már máshol is „segédkezett” abban, hogy új emlékművet leplezzenek le. De erről majd ő fog beszélni.
Előtte gondoljunk egy kicsit névadónkra, Puskás Tivadarra, iskolánkra, a róla elnevezett távközlési technikumra, és saját magunkra, diákokra, tanárokra, fenntartóra, fenntartókra, akik alkotják ezt az intézményt.
Először hallgassunk meg egy versrészletet, amelyben mindenki benne van.
Horváth Milán:
Vörösmarty Mihály: A katona
Sorba legény, sorba szép legénység,
Ide álljon, kit nem bánt a vénség.
Akit isten ép kéz-lábbal áldott,
Védelmezni tartozol hazádat.
Nem lesz önkény és nem lesz kivétel,
Nem fogunk már senkit is kötéllel:
Katona lesz, akit a sors talál,
De a katonaság még nem halál.
Katonának sokszor jól van dolga,
Sóra, fára többé semmi gondja;
És ha szenved, szenved országunkért,
Apja, anyja, s mindnyájunk javáért.
Majd ha harsog a kürt, (…harsog…)
a dob pörög (…pörög…),
Puska roppan… (…ágyúdörgés…)
Szabó Richárd:
Puska? (…puskaropogás…)
Horváth Milán:
Puskás!
Itt vagyunk hát! A szobor és a diákok.
Klecsány Rebeka:
Egy kortárs, Bartók Lajos így fogalmazta meg Puskás Tivadar találmányának lényegét:
A nagy Amerika adta a találmányt. Magyarország – melyet szeretnek kicsinyíteni – tette az emberiség közkincsévé a beszélő újság által.
A szabadság honában, hol Franklin élt, aki kiragadta a villámot az ég, s a jogot a zsarnok kezéből, Edison megtanította a munkásságra, a művészetre. A mi szabadságszerető hazánknak volt egy úttörő technikus fia, Puskás, aki még előbbre tudta vinni a gyorsszárnyú villám alkalmazását, s megteremtette a villámsajtót. S ez a sajtó élvezi legjobban a szabadságot, s ez a legtökéletesebb közvetlenség a szóbeliségben.
Szabó Richárd:
És a Puskás? Hogyan tudja tovább kamatoztatni a névadó örökségét?
Klecsány Rebeka:
Egy november végi hír szerint: „A Honvédelmi Minisztérium tervei között szerepel, hogy katonai reáliskolát létesítsen.”
Horváth Milán:
A Puskás Tivadar Távközlési Technikum nyitott a lehetőségre. Folytatni akarjuk a távközlés tanulását, a modern „hírmondót”, Puskás örökségét.
Szabó Richárd:
Ez után a lírai, egyben didaktikus rész után, melyet Klecsány Rebeka 12. e osztályos és Horváth Milán 12. a osztályos tanulóink tolmácsolásában hallhattunk, következzen az ünnepi beszéd. Megkérem igazgató urat, legyen ennek előadója.
Dr. Horváth László:
Több Puskás Tivadart ábrázoló szobor is található a világban. Az elsőt Berecz Frigyes volt Gyáli úti tanonc (későbbi miniszterelnök-helyettes), BHG vezérigazgató korában – 1986-ban – állíttatta Genfben, az ITU székháza I. emeletén, a távközlés halhatatlanjainak panteonjában. Ennek egyik másolatát avattuk fel 1993-ban a Gyáli úton, majd lettünk egy év múlva újra Magyar Telekom iskola – az aláírt jognyilatkozatok alapján – legalább 50 évre.
A Magyar Telekom székháza előtt is áll egy Puskás szobor, melyet 2006. április utolsó napján az Első Pesti Telefonközpont – a Fürdő utca 10-es – üzembe helyezésének 125. évfordulóján állítottuk.
Az utolsó Puskás Tivadart ábrázoló 5/4-es mészkőszobor pedig ez, melyet az elmúlt év decemberében adtunk át. A művet Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, és azt az – 1893-as – pillanatot ábrázolja, mikor Puskás először rácsodálkozik a saját találmányában rejlő lehetőségekre: A fülére szorított hallgatón figyeli az aktuális műsort, és a távolba révedve látja, hogy 60 év múlva névrokona, „Öcsi” gólt rúg a „Wembly”-ben, valamint iskolát neveznek el róla szülővárosában Budapesten.
Ki is volt Puskás Tivadar? Mit is tett a távközlésért?
Nem is olyan könnyű válaszolni arra, hogy ki volt Ő.
Néhány éve a székelyföldi Ditrón járva kiderült, hogy a város egyharmadát Puskásnak hívják. A székely emberek egy része roppant mozgékony, a ditróiak is bejárták a fél világot. A számos Tivadar közül eme szobor ihletője az a Puskás Tivadar, aki 1844. szeptember 17-én, Budapesten született, a jelenlegi Bazilika helyén álló plébánián keresztelték meg, és 1993. március 16-án Budapesten egy szállodai szobában magányosan halt meg 49. életévében. Ennek a Puskás Tivadarnak az a Puskás Ferenc volt az apja, aki 1811-ben született Ditrón.
Ezek a tuti adatok, azonban sok helyen – kezdetben még a sírkövön is – mások állottak.
Puskás Tivadar körül sok legenda kering, egy azonban biztos: Ő a Telefonhírmondóval jegyezte be magát arany betűkkel a halhatatlanok közé.
Zsenialitása, az emberiség kultúrájának megújítására létrehozott alkotása csak Gutenberggel mérhető össze: a Telefonhírmondó a műsorszórás első megvalósítása volt.
Az 1893. február 15-én, a világon először megszólaló Telefonhírmondó volt az első műsorszóró állomás, az első broadcasting.
Igaz, hogy a Telefonhírmondóban nem volt kép, igaz, hogy nem volt interaktív, de az élő magyar beszédet, a VOX humanát, az emberi hangot szórta szét az akkori Budapesten, először a világon (és erről szabadalmi papír is van).
Genfben, az ENSZ európai székhelyén összesen két honfitársunk szobra található. Az egyik Bocskai Istváné, a reformáció falában, a másik Puskás Tivadaré a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) szoborpanteonjában.
Üzenet a Magyar Parlamentbe
(ahol – többek között – éppen az új oktatási törvényről vitáznak):
Bocskai életútja tananyag az érettségin. Puskás Tivadaré sajnos még nem, de hogyha a kálvinisták fővárosa méltónak találta előbbit, hogy szobrot állítson neki, és a Távközlési Unió utóbbit találta méltónak a bronzba öntésre, akkor talán el kellene gondolkodnunk, hogy ideje lenne új érettségi tételeket nyomtatni!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Akármilyen hideg is van, azért ennyivel nem tetszettek megúszni!
Ricsi – a szpíker – már elpletykálta egyik fő bűnömet: „szobortorkos” vagyok. Én is szívom a megszorító csomag következményeit, nyelem a keserűbbnél keserűbb pirulákat a jobb napok reményében, de torkosságom csak nem múlik. Töredelmesen be kell vallanom, hogy tavaly december, vagyis ezen szobor felállítása óta – több tíz szobor, emléktábla, emlékhely megkoszorúzása mellett – két professzorom új bronz emlékművének felállításában vettem részt. Májusban Pécsett Simonyi Károly, minden magyar, pontosabban kelet-európai villamosmérnök atyjának állítottunk emléket. Néhány hete pedig a BME I épületének aulájában Bartha István, a magyar híradástechnika megteremtője születésének 100. évfordulója lett megünnepelve egy bronz portréval, szemben a szintén általunk állított Kozma László professzor úr szobrával.
Tisztelt Járásbíróság! Nagyméltóságú esküdtszék, villamosszék… iskolaszék … Jaj! Nem a Markó utcában vagyunk?
Hölgyeim és Uraim!
Kérem, bocsássák meg nekem szobortorkosságomat!… És én azonnal előjövök másik betegségemmel, a „szögmániával”.
Tábornok Úr tavaly – legalább ennyire „szép” időben – már megtapasztalta, milyen felemelő érzés szöget verni az Iskola zászlójának rúdjába. Most a XI. kerületen a sor.
Szólítom Szebeni Dórát, hogy Újbuda Önkormányzatának képviseletében egy jó kis szögelésen vegyen részt a kamerák előtt.
Utána pedig jöjjön a várva várt koszorúzás!
Ricsi, kivel is kezdünk?
Szabó Richárd:
A koszorúzás következik.
1. A Honvédelmi Minisztérium nevében Papp Ferenc alezeredes, a Társadalmi Kapcsolatok Osztály osztályvezetője koszorúz.
2. A XI. kerület, Újbuda koszorúját Szebeni Dóra főtanácsos helyezi el.
3. A Magyar Honvédség Támogató Dandár nevében Labádi Lóránt mérnök ezredes, parancsnokhelyettes helyezi el a megemlékezés virágait.
4. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület mint a szobor egyik állíttatója képviseletében Kovács András főtitkár koszorúz.
5. A Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesület és a Puskás Tivadar Távközlési Technikum közös koszorúját két volt Puskás-diák helyezi el: dr. Lindner Miklós nyugállományú altábornagy, elnök és dr. Horváth László alelnök, igazgató.
Ünnepségünk zárásaként hallgassuk meg a Szózatot.
