Távközlési világnap 2011

Távközlési világnap

2011. május 17.

Dr. Horváth László igazgató ünnepi beszéde,

melyet a távközlési világnap alkalmával

a Magyar Telekom székháza (Bp., Krisztina krt. 55.) előtt álló

Puskás Tivadar-bronzszobornál mondott el 2011. május 16-án

Több Puskás Tivadart ábrázoló szobor is található a világban. Az elsőt Berecz Frigyes volt Gyáli úti tanonc (miniszterelnök-helyettes), BHG vezérigazgató korában – 1986-ban – állíttatta Genfben, az ITU székháza első emeletén, a távközlés halhatatlanjainak panteonjában. Ennek egyik másolatát avattuk fel 1993-ban a Gyáli úton, majd lettünk egy év múlva újra Magyar Telekom-iskola legalább 50 évre.

Az utolsó Puskás Tivadart ábrázoló 5/4-es mészkőszobrot pedig a budapesti XI. kerület egyik – a Puskás Tivadar utca által is övezett – terén, a Szombathelyi téren avattuk fel két éve decemberben. A művet Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, és azt az – 1893-as – pillanatot ábrázolja, mikor Puskás először rácsodálkozik a saját találmányában rejlő lehetőségekre: A fülére szorított hallgatón figyeli az aktuális műsort, és a távolba révedve látja, hogy 60 év múlva névrokona, „Öcsi” gólt rúg a „Wembley”-ben, valamint iskolát neveznek el róla szülővárosában, Budapesten.

Ezt a szobrot – itt mellettem – éppen öt éve, 2006. április utolsó napján, az első pesti telefonközpont – a Fürdő utca 10-es – üzembe helyezésének 125. évfordulóján avattuk fel.

Kerek ünnep a mai is, mert ha öt éve volt 125, akkor most 130 éve adták át a Fürdő utca 10. harmadik emeletén a – ma már túl egyszerűnek tűnő – első, 25 vonalas budapesti telefonközpontot. Tehát nem Puskás Tivadart, hanem az első pesti telefonközpontot jöttünk ünnepelni Puskás Tivadar szobránál. Itt akkor álljunk meg egy szóra!

Mi, puskásosok, diákok és tanárok egy ennél is nagyobb ünnepre készülünk. 2012. október 24-én lesz 100 éves iskolánk, a Gyáli út 22. épülete. Nem a Gyáli úti szakképzés, mert az már 105 éves. (Tetszenek érteni a fogalmak közötti különbséget: 105 éve képeznek távközlési szakembereket a Gyáli úton, de a 22-es számú épületben csak 100 éve foglalta el helyét a Posta Műszerész Tanonciskola, és csak 1953 óta, vagyis 58 éve hívják Puskás Tivadar Távközlési Technikumnak.)

Finomítunk. Igényesek vagyunk! Szövegértés! Ha a kompetenciamérésen nincs nálunk jobb szakközépiskola, akkor beszédeinkben is igényesnek kell lennünk.

Így aztán hárman a Gyáli útról – Sik Dávid 14.-es diák, Tarkó tanár úr az üvegszálas laborból és lacibacsi az irodából – kutatásokba kezdtünk. Mindent megkérdőjelezünk! Csak a katonai, az egyházi, a levéltári írott dokumentumoknak hiszünk. Az urbánus legendák, a családi mesék csak kiindulópontok lehetnek. A szó elszáll, az írás az dokumentum.

Örömmel jelenthetem:

1844. szeptember 16-án Pesten született Puskás Ferenc gőzhajózási vállalkozónak és Agnikola Mária háztartásbelinek egy fia, akit két nap múlva a Szentistvánvárosi plébánián (ma Lipótváros, és a templom neve: Szent István bazilika) Tódor, Lambert János névre kereszteltek. Arról, hogy a Puskás család nemesi ivadék, Tódor keresztlevelében – 1844-ben – olvashattuk először. Apa: nemes Puskás Ferenc. Aztán 1864-ig semmi dokumentum. Lakásról, iskoláról, papáról, mamáról semmi. (Csak családi legenda.) Ekkor, 1864-ben a 16 éves Franc von Puskás, aki 1848. március 28-án született Ofenben, vagyis Budán (akkor nem Pesten, akkor még Pest, Buda és Óbuda külön városok voltak). Szóval a 16 éves kisfiú, aki hat gimnáziumi osztályt végzett, és akinek családja vállalkozó, belép önkéntes gyalogosként az osztrák hadseregbe (nem is az osztrák-magyarba). Kadét lesz. Ő ott az értelmiségi. Tud németül, franciául, magyarul és ruténül is. Ettől a pillanattól mindent tudunk róla, hiszen a monarchiában rend volt. Évente kádereztek. Egészen addig követhetjük főhősünk útját – hiszen ma ő a főhős: a 130 éve alapított első magyar telefonközpont első igazgatója –, míg tragikus körülmények között 1884-ben, 36 évesen meghal. Az ő gyászjelentésében szerepel először a „ditrói” előnév, ugye addig csak a „von”, azaz a nemessel találkoztunk. Miért is? Mert a felesége mániákus nemesimádatban szenvedett fájkürthy és koltai Fájkürthy Irma néven. (Legalább egy kis „ditrói”-val illett villogni nála.)

Miben halt meg Puskás Ferenc? Azt írják, halálra dolgozta magát. Biztos? Élete utolsó két évét az OPNI-ban (Fordítsam? A nagy lipótmezei tébolydában) töltötte. Kár érte, mert nagyanyja mesélte a még ma is élő – 81 éves – unokahúgának (Puskás Albert unokájának), idézem: „Feri bácsi volt Budapest (1872 óta) legfessebb férfija. Ha ő végigment a kék huszár atillájában a Váci utcán…”

Tehát 1884-ben Ferenc, az alapító igazgató meghalt. Tivadar, a gazdag báty hazaköltözött szülővárosába, Pestre, és átvette a telefonhálózat igazgatását, fejlesztését.

No az átvételről vannak dokumentumok. Amit a habókosnak tartott – szabadságolt – huszárfőhadnagy elért az 1879-ben kiadott engedélyében, annak jó, ha 30%-át kapta meg az örökös bátyóka. Azt írták, hogy a vasminiszter, Baross Gábor nem csípte Puskás Tivadar buráját. Lehet? De az indok egyszerűbb: 1884-re az egész világon elterjedt a telefónia. Állami monopóliummá akarták változtatni. Itt volt az alkalom rá.

Névadónk, Puskás Tivadar zseni volt, és székely. Ha volt, szórta a pénzt, ha nem volt, nyomorgott. Pesten tízszobás palotát bérelt és 26 cselédet tartott maga, felesége és négy lánya részére. (Örökbe fogadta az asszony első házasságából született lányát is.) Tivadarunk pillanatok alatt elverte a párizsi központ árát, majd a pesti központ maradékának árát is. Hitelt vett fel a telefonhírmondó megvalósítására, melyet aztán 18 országban – zseniálisan – szabadalmaztatott.

A „nők” ekkor már régen egy anyai birtokon éltek Ausztriában, ő meg egy szállodai szobában tengődött.

(De az egy másik mese, a telefonhírmondó, a műsorszórás indulásának története.)

Maradjunk a „Badgasse cén”-nél. Mert ugye anno 130 éve így hívták a pesti – ma Lipótvárosként nevezett – negyedben a telefonközpontnak is helyet adó épületet. (A Fürdő utca 10. csak szinkronfordítás.)

Igen, akkor Budán a svábok, Pesten a zsidók voltak többségben, német nyelven beszéltek és az én, valamint Sik Dávid kollégám bosszantására gót betűkkel írtak. (Szenvedünk is a dokumentumokkal.)

A telefonközpontnak Tivadar a végén már csak ügyvezető igazgatója, akkor úgy hívták, bérlője volt. Hogy is nézett ki az a központ? A mai kor szakember-palántáinak nem is annyira triviális.

A kapcsolómező kezdetben 200-as, majd 300-as volt. Az előfizetők egy vezetéken, egy vashuzalon „jöttek be” a központba. (A másik ág a föld volt.) Így aztán a villanyvilágítás elterjedésével a földzárlatokon keresztül egyre nagyobb lett a zaj. Ne feledjük: a telefonközpont meg a szénszálas izzó is Edison-szabadalom volt, és Puskás árulta Európában. Az állomások helyi táplálásúak voltak, vagyis Local Battery-s (LB) volt a rendszer. Egy összeköttetés megvalósításához két kezelőre volt szükség. Ők minden esetben intelligens, szép beszédű, jó memóriájú hölgyek voltak. Státusszimbólum volt anno telefonos kisasszonynak, postás kisasszonynak lenni.

(Látom, leányok is színesítik az urak társaságát. Tanuljatok úgy, hogy ismét státusszimbólum legyen Puskás-diáknak, infokommunikációs médiaguruvá lenni a Gyáli útról!)

De térjünk vissza a Puskás-féle keresztlemezes váltóval felszerelt LB központ kezelésére:

i) A központ homlokzatán minden előfizetőnek volt egy bejelentkező–lejelentő jelfogója. (Röviden jelentő jelfogója.) Ha az előfizető megtekerte az induktort, akkor az 100-150V váltakozó feszültséget indukált, és a vonalon bejőve meghúzta az előfizető jelentő jelfogójának horgonyát. Kis lemezke leesett, és láthatóvá vált a hívó előfizető neve apró betűkkel felírva. (Később ide szám került.)

ii) Ezzel az előfizetővel először a „jelentő-kezelő” lépett kapcsolatba. Megkérdezte, hogy kivel óhajt kapcsolatba lépni a tisztelt hívó.

iii) A hívott előfizető esetleges foglaltsági állapotát a másik hölgy, a „váltó-kezelő” tudta csak megmondani. Ha a rézdugó be volt nyomva a keresztpont lukjába, akkor foglalt volt az előfizető. Ezt az információt közölte a jelentő-kezelővel, aki sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tud kapcsolni, mivel mással beszél a hívott személy.

iv) Ha a hívott személy nem volt foglalt, akkor a váltó-kezelő felcsörgette és megpróbálta közölni vele, hogy hívása érkezett.

v) Ha a hívott előfizető hajlandó volt fogadni ezt a hívást, akkor a váltó-kezelő a másik rézdugót is bedugta a megfelelő keresztpont lukjába, „Tessék beszélni!” megjegyzéssel.

(Még elmondani is bonyolult, nemhogy végrehajtani, főleg a mostani „megnyomom a zöld gombot a mobilon”-hoz képest.)

vi) A kapcsolat felépülésekor a jelentő-kezelő visszanyomta a hívó jelfogójának esőlemezét, így a hívó előfizető a beszélgetés végét újabb kurblizással tudta jelezni.

vii) Ezt észrevéve a jelentő-kezelő szólt a váltó-kezelőnek, hogy húzza ki a két dugót, vagyis szakítsa meg a kapcsolatot. A fent processzusból következik, hogy a hívás befejezése után legalább 5-10 percig nem lehetett újabb hívást kezdeményezni, mert azt nem vették észre a kezelők.

Megjegyzés: később a kétvezetékes összekötő-áramkörökbe kulcsokat, jelfogókat építettek be, és ezzel a kapcsolás teljes folyamatát egy kezelő is el tudta végezni.

Most már, hogy ismerjük a keresztlemezes kapcsolóval működő telefonközpont kezelését, tovább is léphetünk.

1887-ben megindul a villamosforgalom a pesti Nagykörúton. Az elektromos zaj-zavar fokozódott. Korszerűsíteni kellett volna a telefonhálózatot. Ugyanakkor 1893. május 17-én a pesti Hungária szállodában meghalt Puskás Tivadar.

Miben? a) túlhajtotta magát, b) sok morfiumot adott be magának? Mindkettő is lehetett korrekt. A családi legendárium szerint erős ízületi fájdalmai voltak. Belefér! Az orvosi jelentést nem láttuk, de állítólag „szívszélhűdés”, vagyis infarktus – vagy stroke vagy efféle – volt a halál oka.

Öngyilkosság? Se búcsúlevél, se végrendelet, se bankszámlaszámok. A telefonhírmondó egy hónapja megy, de a szabadalmak még csak részben lettek visszaigazolva… Értelmetlen lett volna a csúcson, búcsú nélkül…

Csak későbbi periratokat találtunk, ahol beszállítók perelik a Puskás-örökösöket a megrendelt áruk át nem vétele miatt. Itt olvashatók végre a Puskás lányok nevei: „May von Török, helyesen: Puskás Májuska, Puskás Margit és Puskás Theodora”.

Szerencsétlen Puskás Albert, a kis Berty örökli a Puskás-vagyon roncsait és Edison bizalmát. Albert, aki a négy polgárit Szatmárnémetiben végezte el, s aki 1874-ben meghamisítja születési évét 1859-ről 1857-re, hogy felvegyék önkéntes gyalogosnak a hadseregbe. (Ezt a dokumentumot saját szememmel láttam.) Albert, az új ügyvezető igazgató feleségül vette Tivadaréktól a legcsinosabb házi tanító „nénit”, Kirkman Júlia Violettát.

Ugyancsak Albert örökli a Badgasse 10-et, még a telefonhírmondó tulajdonjogát is. Sőt még Edison kinematográfját is felállítja Pesten. (Ő az első mozisok egyike.)

Albert vézna, és erős dohányos. Egyiptomi dohányt szív. Tivadar legidősebb lánya küldi neki, „Puskás Májuska”, aki aktuálisan a kairói pasa felesége, vagyis az alkirályné. (1907-ben, fiatalon, 48 éves korában halt meg Albert, a legkisebb királyfi a Puskás klánból. De előtte még 1901-ben becsukja a Fürdő utca 10. harmadik emeletén felépített egyvezetékes LB központot. Korszerűbbet, két vezetékeseket és CB (központi telepes) központot építenek már, de már nem a Puskás fivérek. „Új rablói vannak a nyárnak”.

Az özvegy, az angol származású Kirkman Violetta és/vagy Júlia a család fizikai nyomorának enyhítése céljából aztán 1911-ben – Edison budapesti látogatása alkalmával – megteremti a Puskás fivérek hírnevét. Ami aztán 1953-ban a Gyáli úti almamáter névfelvételében csúcsosodik ki. (De ez már egy másik történet.)

Örülök, hogy végre, 130 év után van egy infokommunikációért felelős államtitkár, aki meghallgatva történetünket, emléktáblát avatott a Fürdő utca 10. helyén. Jó, hogy ezen a táblán névadó Tivadarunk mellett megjelent Ferenc és Albert neve is.

Az már csak „hab a tortán”, hogy az itt álló sokadalom többségének az „El Camino Budapest 1956” első emléktúráján meg is mutathattam a feliratot.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.