Amikor 1960 tavaszán édesanyámmal a Puskás felvételire utaztunk, már tudtuk, hogy felvettek a nagykanizsai Vegyipari Technikumba. A sikeres és emlékezetes (pl. koordinált mozgatási képesség vizsgálata) felvételi után döntenem kellett: olajipar vagy rádiótechnika (akkor nekem a Puskás ezt jelentette). Utóbbit választottam, igy – kisebb-nagyobb megszakitásokkal – távol kerültem szüleimtől és 3 testvéremtől. Kollégista lettem, ott megszoktam az önállóságot, a rendszerezett életmódot. Ehhez még hozzájött a suliban kiváló tanáraink által gondolataink, tudásunk rendszerezése. 4 év tanítás-tanulás után a távközlés bármely területén alkalmasak voltunk a technikusi feladatok elvégzésére.

Sokan  nem elégedtünk meg ennyivel, jelentkeztünk egyetemre. Akkoriban vezették be az előfelvételit, ami 11 hónap honvédséget jelentett. Én is ebbe a „csapatba” kerültem, ahonnan aztán együtt mentünk a BME-re. A honvédség elviselését megkönnyítették a kollégiumi előzmények, az egyetem könnyebb volt a „századbeli” fiúk társaságában. Az egyetemi tanuláshoz a legerősebb segítség volt a technikumi „sziklaszerű” szakmai ismeret, az elmélet és gyakorlat egysége. Későbbi életpályámon végigkisért a dolgok egymásra épülése.

A BME diplomázás után – édesapám „háttérmunkájával” – szülővárosomban álltam munkába az ottani Távközlési Üzemnél. Ott a gyakorlatban megismerhettem a vezetékes távközlés szinte teljes palettáját, megalapozhattam rendszerszemléletű gondolkodásomat. 1,5 év „próbaüzem” után jött az igazi megmérettetés: 1972-től a pécsi új AR telefonközpont vezetése. Az új technikában nagyon jól éreztem magam, felfedeztem a crossbar technikában megtestesülő logikát, mérnöki gondolkodásmódot. Az ARF, ARM, ARK crossbar technikáról oktatási anyagot, később könyvet is készítettem, sokak részére át tudtam adni a szakmai ismereteket.

6,5 év „hobbi-munka” után megkerestek az akkori Magyar Posta Vezérigazgatóságáról, elvállaltam, ott közel 8 éven át teljes felelősséggel irányítottam a vidéki telefonközpontok üzemeltetését. 1985-ben hívtak a Bp.-i Távbeszélő Igazgatóságra műszaki ig.h. beosztásba, elvállaltam, megbántam, könnyebb beosztást kaptam, de maradtam. 1990-ben, a rendszerváltást követően a Magyar Postából 3 cég lett, a vezetékes távközlést a MATÁV vitte tovább. Ettől kezdve a Vezérigazgatóságon, majd minden átszervezés után más-más nevű szervezeti egységben a minőségügyet irányítottam. Ebben az időben adódott egy igazán mérnöki fejlesztési feladat: az automatikus, objektív Próbahívó Mérőhálózat létrehozása, majd üzemeltetése. Közben az ország távbeszélő hálózata teljesen átalakult, megtörtént a teljeskörű digitalizálás, a Mérőhálózat jelentősége folyamatosan csökkent. Engem a teljeskörű változásra emlékeztet az utolsó ARF központ leállítása Miskolcon 2005-ben, melyen nyugdíjasként résztvehettem. Elmondhatom magamról, hogy szakmai életpályámon az LB, CB, rotary, crossbár és elektronikus telefonközpontok mindegyikével foglalkoztam, tudomásul kellett vennem az 1.-4. generáció ismeretének feleslegessé, értéktelenné válását.

Életutam szerencsésen alakult, amikor 57. születésnapomat követően nyugdíjas lehettem. Sikerült gyorsan „szakmát váltanom”, nagy mennyiségű síküveghez jutottam, megtanultam az üvegvágást, ragasztást. Üvegből polcokat, bútorokat, játékokat készítek, képeket vagy éppen puzzlet keretezek. Unokáim igényéhez alkalmazkodva felfrissítettem sakk ismereteimet, leigazoltam a helyi sakkcsapathoz. Technikumi osztálytársaimmal rendszeresen találkozunk, közös programokat szervezünk, résztveszünk a PTTT rendezvényein. Együtt reménykedünk, hogy az alma mater képes lesz fennmaradni a távközlés oktatásában, megtalálni helyét egyre bonyolultabb világunkban. Az osztálytalálkozókhoz kapcsolódóan 2007-től honlapot készített egyik osztálytársam Kolleth Miklós (Pier). Tőle vettem át a honlap szerkesztését 2010 őszén. Önképzéssel megtanultam a .html szerkesztést, az események feldolgozása rendszeres elfoglaltságot jelent. Erre utal az alábbi "honlaptérkép" kép. 

FIGYELEM! EZ CSAK EGY KÉP, KATTINTVA NEM MŰKÖDIK !!!